Rész

 1     1|     százötven arnót lovast a derék Szelim béggel együtt is az õ ravasz
 2     1|            drágán fogja megfizetni Szelim bég halálát, azt mondom
 3     1|          elõ.~- Te lész a bibal,36 Szelim, (mert ezt a nevet adta
 4     1|        munkától eldurvult kezét.~- Szelim! Szelim! többet nem bántalak!
 5     1|         eldurvult kezét.~- Szelim! Szelim! többet nem bántalak! kiáltá
 6     1|        nevét kiabálta.~- Jer, jer, Szelim! Atyám a Dsámi ed-Adlijeh-be37
 7     1|      szóval kifejezést is adott.~- Szelim te, holnaptól kezdve a kutab38
 8     1|     fûszerezett olvadt cukorban.~- Szelim, Szelim! ne torkoskodjatok
 9     1|         olvadt cukorban.~- Szelim, Szelim! ne torkoskodjatok annyit
10     1|       megindult bele.~- Nem lehet, Szelim, nem lehet! Nézd, hogy leskelõdnek
11     1|         nézett rá.~- Mi bajod van, Szelim! Szemedben könnyeket látok!
12     1|           Annak meg kell történni, Szelim!~Edömér szemében könnyek
13     1|     meghatottan mondá:~- Kelj fel, Szelim! Hogy pedig lássad, mely
14     1|           meg fiadnak. Rabszolgám, Szelim, aki igen jó és hûséges
15     1|  kérelmemet, tedd boldoggá fiadat! Szelim oly gyönyörû regéket tud
16     1|       megengedem, hogy rabszolgád, Szelim állja ki helyette a büntetés
17     1|      hangon.~- Mindent elkövettem, Szelim, mindent! Anyám bár nagyon
18     1|             jobban kibírom.~- Nem, Szelim! Neked nem szabad ártatlanul
19     1|           roncsolt bõr és hús...~- Szelim! Szelim! Ne halj meg! Úgy-e,
20     1|            bõr és hús...~- Szelim! Szelim! Ne halj meg! Úgy-e, nem
21     1|            lássátok egymást és te, Szelim, megihasd a hûsítõt...~Kevés
22     1|           Nagy titkot súgok neked, Szelim! Atyám Damaszkusba utazott.
23     1| fõfõ-vendégeket kiszolgálni.~- Te, Szelim, megint új titkokat mondok!
24     1|            van! De mit mosolyogsz, Szelim?~- E szón mosolyogtam »hitetlen«!
25     1|     megnyugvást, lelkierõsséget.~- Szelim, mondd meg igazán, de igazán!
26     1|       csodás dolgokat beszélsz te! Szelim, beszélj, beszélj sokat
27     1|       kijelenté, hogy rabszolgája, Szelim, szintén elkiséri õket Mekkába.~
28     1|           megdöbbenéssel.~- Siess, Szelim, siess! Végy magadra ünnepi
29     1|    megsejteni! fohászkodott Hanif. Szelim te - én nem tudom, mit akarhat,
30     1|            nyitott szemmel alszol, Szelim, különben meglátnád az embert!
31     2|           a nyakába:~- Jash Allah! Szelim, Szelim! Mely áldott ajándékai
32     2|     nyakába:~- Jash Allah! Szelim, Szelim! Mely áldott ajándékai az
33     2|       szakácsa vagyok! Jer hozzám, Szelim, majd azt mondom, unokaöcsém
34     2|  szenvedned!~- Soh’se bánd te azt, Szelim. Az aleppói szakácsokat
35     2|            Edömér.~- Az nem lehet, Szelim, nem lehet. Az a vén táltos
36     2|            Mert a szemedbõl látom, Szelim fiam, miben töröd a fejedet.~
37     3|         pedig fejedelmek alkották: Szelim Ghirai, Krimia khánja, Apaffy
38     3|           hozzá a tatár fejedelem: Szelim Ghirai.~- Fuss! Menekülj!