Rész

 1     1|         ravasz szemével.~- Érkeztek bizony! De legellõbben is tudjad
 2     1|             elé, te áruló gazember?~Bizony Kányavári uram ruházata
 3     1|          magyarokhoz, császáriakhoz bizony mondom, mindenhol készen
 4     1|        vagyok az oka.~- Hát ki? Tán bizony én!~- Küldötted, Hiasszár!
 5     1|           ott eladják rabszolgákul, bizony mondom, még a madár sem
 6     1|            Ha nem volna olyan késõ, bizony Isten, tüstént visszamennék
 7     1|          kicsúfolsz...~- Ejha! Majd bizony arany mérlegre rakom a szavakat
 8     1|            ujra, meg ujra a szemét, bizony csak el kellett hinnie,
 9     1|              Még meg is látogatott! Bizony mondom, ez a látogatás is
10     1|         ötödikre is nem jut valami.~Bizony jutott, mert csak az ötödik
11     1|            támogatva, felvezette.~- Bizony engem kergettek, öcsém.
12     1|            a császári részekre. Úgy bizony, még idejében megtudtam,
13     1|   lehetetlen! lihegte Edömér.~- Úgy bizony, cukros mandulám, ez egyszer
14     2|             dühvel az öreg.~- Téged bizony, de csillapulj! Ez volt
15     2|    Bálintból.~- Ne örülj neki, mert bizony mondom, otthon is a veszedelem
16     2|   kétértelmû arcot vágott.~- Beteg, bizony beteg a szegényke! De tüstént
17     2|            beteg a Zoraida?~- Beteg bizony, szegényke! Hm, derék csohodár,
18     2|             derék csohodár, hm! hm! bizony beteg! - felelt ez mély
19     2|          fejedet, Hiasszár bajtárs? Bizony Isten nem tudom, hogyan
20     2|       megszólítására serkent fel:~- Bizony, fiam, mindnyájunkat elbusít
21     2|         Isten áldja meg az erdejét, bizony vége is lehetne már. Innen-onnan
22     2|         lelkemnek hová fordulni. De bizony hamar meguntam a kegyelemkenyeret
23     2|          beszélgetésbe László.~- Az bizony meglehet! válaszolá könnyedén.
24     2|            erõltetve, megszólalt:~- Bizony, öcsém, már csak megmondjuk -
25     3|         dörmögé maga elé az öreg.~- Bizony egy polturát se adnék a
26     3|           szót se kiejteni...~- Tán bizony sajnálja kegyelmed azt a
27     3| összeráncolva.~Keveházi elsápadt.~- Bizony Isten, még én is gyanuba
28     3|             nem semmisítjük!~- Igen bizony, túljárt az eszünkön, azaz
29     3|    tábornokokhoz! mondá röviden.~De bizony elmult egy hét, a parancsok
30     3|      azonnal felkeresi.~- Ejnye no! Bizony meg se látod az embert,
31     3|       bennem, vitéz főhadnagy uram. Bizony én is csak azt mondom, nem
32     3|          történjék, számítok rád!~- Bizony mondom, számíthatsz rám,
33     3|             kiáltá csatlósainak, de bizony azok üres kézzel tértek
34     3|         hozzá és lován maradt...~De bizony a seb még sem volt »csigavér«,
35     3|          hörögni: Isten! Isten!~Úgy bizony, az Isten! Most már eszébe
36     3|            hogy van, mint van?~- Az bizony még nagyon csehül van Eperjes
37     3|            barát izmos kezét.~- Hát bizony, fiam, furcsa története