Rész

 1     1|    sugaraiban ragyognak, a mecsetek fehér falain pedig az esti alkony
 2     1|            berber lócsiszároktól, a fehér és fekete rabszolgakereskedõktõl
 3     1|           zavarodottan simítá félre fehér bajuszát.~- Itt van, la,
 4     1|        őrség főtisztje, egy hosszú, fehér szakállú török mogorva hangon
 5     1|              gömbölyû réztálat, egy fehér érctáblát és egy szantálfa
 6     1|         felírva.~E pergamentlapot a fehér érctáblára helyezve, közepére
 7     1|        parázsra, mikbõl kábitószagú fehér füst emelkedett felfelé
 8     1|           ragyogtak a viaszgyertyák fehér világában...~- A felséges
 9     1|           villogtak a viaszgyertyák fehér lángjában.~- Hehehehe! Szépecskén
10     1|        feküdt árván~ A sárga halott fehér párnán~ S a gyászimára jövő
11     1|         szívvel követte a felügyelõ fehér lepelbe burkolt, csontos
12     1|           hanem a barna arcokból, a fehér és vörös turbánok alól elõvillogó
13     1|     lemosolygott rá a csarnokból és fehér kendőjével integetett nekik...
14     1|             De csak ő látta, hogy a fehér kendőt köhögve ajkához emeli
15     1|          felszerszámoztatva csinos, fehér öszvérjét, Edömérnek kellett
16     1|             hó van, nagy hó. Minden fehér, a fák ágain zuzmara csillog.
17     1|   koronáznak. Most e komor romok is fehér lepelbe burkoltan néznek
18     1|        néznek alá az erdõ zuzmarás, fehér fáira, melyek alatt sokszor
19     1|          ellen, vicsorgatta rá nagy fehér fogait.~- Miért haragszol
20     1|  rabszolganõnek.~Fatime, két éneklõ fehér rabnõjétõl környezve, egy
21     1|      egészen az apró lábfejekig érõ fehér khinai selyem salavári,
22     1|        vérpatakok ömlöttek alá és a fehér salavári csakhamar egészen
23     1|         volna ezt ki Csilla! gyönge fehér bõrét halálra szaggatták
24     1|              kedves arca van. Anyja fehér nõ volt és így az arab jelleg
25     1|              néztek utána, míg csak fehér alakja el nem tûnt a sziklák
26     1| völgyfenékre, melynek hóhoz hasonló fehér szemecskéi vakító villogással
27     2|       fügével befuttatott házacskák fehér falain, midõn az Ejub-külváros
28     2|           mind meg volt a kastélyon fehér és szines márványból és
29     2|          örökös hajnalpir sugárzana fehér oszlopain, csarnokain, a
30     2|       takarta a gyengéd tetemet egy fehér gyolcslepelbe, mire az eunukhok
31     2|            bõrszékbõl Csilla repült fehér galambként édes atyja nyakába...~-
32     2|  szabadulhasson...~Itt, a csillárok fehér, hatalmas fényénél látni
33     3|        kicsit a viváshoz! nevetett, fehér fogait mutogatva, melyek
34     3|             is addig integett utána fehér kendőjével, amíg csak láthatta.~
35     3|            mert annak haja jóformán fehér volt, ezé pedig még koromfekete
36     3|            válogatott testőrhada és fehér csalmás janicsár ezredei