Rész

 1     1|             felelt az, miért kell e szomorú órában is világi dolgokkal
 2     1|             a mély ablakfülkében és szomorú mélázással nézett a nyitott
 3     1|           ablakszárnyon át a felé a szomorú épület felé, melynek csak
 4     1|            mindig, akkor nem leszek szomorú. Akkor, ha sírok is, jól
 5     1|             csak akkor hagyták el e szomorú helyt, mikor már a felkelő
 6     1|      szavaidról, hûséges jobbkezem. Szomorú, gyászos idõket élünk. Hazánk
 7     1|            már pedig senki sem akar szomorú, elcsigázott rabszolgát
 8     1|       bánásmódra, de, hogy amúgy is szomorú sorsát még jobban ne súlyosbítsa,
 9     1|       viteti magát. Ő pedig nézte a szomorú emlékű Héttoronynak a Bosporusra
10     1| komolysággal, de végtelenül szelid, szomorú nyájassággal nézett reá
11     1|             szellõ lágyan simogatta szomorú halvány homlokukat s a visszaemlékezés
12     1|            el te is, miként estél e szomorú rabságba s élnek-e még szüleid?~-
13     1|           lehetnék, mint te!~Edömér szomorú, aggodalmas tekintettel
14     1|        szeretném megszomorítani. Ha szomorú lesz, akkor nem tud oly
15     1|             nyomorult rabszolga! Ha szomorú lesz, ha nem akar regélni,
16     1|         várakozó csoport felé, mely szomorú tekintetébõl mindjárt megtudta,
17     1|          tehát a kisértésnek, hanem szomorú, megilletõdött hangon felelé:~-
18     1|     szeraszkier kegyetlenségérõl, - szomorú sorsot jövendölt maga és
19     1|             Rab vagyok, rab vagyok, szomorú rab vagyok, kezemen, lábamon
20     1|      halálnak és némaságnak ebből a szomorú országából? kérdé egy ízben
21     1|          találkozni. Most jön az én szomorú sorsom! Engem is Sztambulba
22     1|         halálodat éreznéd! Honnan e szomorú sejtelem? Tán mivel mi itt
23     1|             és szívükben olyanforma szomorú sejtelemmel hallgatták a
24     1|            az ilyen hõstettet, most szomorú, lemondó hangon suttogá:~-
25     2|        távozott a gyógyító itallal, szomorú, az aggodalomtól majdnem
26     2|           eleget. Ezekben a mostani szomorú időkben, mikor mindenki
27     2|    találkoztak e rémletes képpel.~- Szomorú, de elkerülhetlen jelei
28     2|            részvétet érzett iránta. Szomorú ifjusága, hányatott élete
29     2|           Mezarthimot, melyek fájó, szomorú emlékeket költögettek fel
30     3|           hogy a rákövetkező víg és szomorú nóták s a folytonosan érkező
31     3|       napnak alkonyán.«~  Halleck: »Szomorú győzelem.«~ ~- Igazad van!
32     3|            ablakaikkal, a pusztulás szomorú képét mutatták.~Egyszerre
33     3|            mit tehetek érted? kérdé szomorú hangon.~- Egyet mondj meg
34     3|          leülve a nyirkos kõlócára, szomorú, vigasztalan gondolatokba
35     3|         legelõször is ahhoz a néma, szomorú házhoz mennek, melyet setétzöld