Rész

 1     2|            megkezdeni hadipályáját.~Keveházi István - így nevezte magát -
 2     2|        napról-napra növekedett mert Keveházi némelykor, akaratán kívül,
 3     2|       Shakespeare: »Lear Király.«~ ~Keveházi István értett ahhoz, miként
 4     2|           között, õ neki igyekezett Keveházi legjobban a kedvében járni.~-
 5     2|      éjfélre a táborba érünk, mondá Keveházi, lova nyakát veregetve.~-
 6     2|        felelni akart, de ugyanekkor Keveházi termett mellettük.~- Siessetek!
 7     2|           éjszaka, dörmögé ásítozva Keveházi, midõn a sátor függönye
 8     2|        egymásra következõ özönében, Keveházi István egyszerre csak elkiáltotta
 9     2|        velünk, mindjárt át is adom!~Keveházi elfödte arcát mindakét kezével:~-
10     2|      mustrált mindenkit a sátorban.~Keveházi erre kevés szóval megismertette
11     2|       hozzájuk:~- Ismertetek valami Keveházi Móricot a seregben?~- Hogyne
12     2|             Zalai vagyok!~De hiszen Keveházi Nógrádból való volt!~- Dehogy
13     3|            időre.~Midőn visszatért, Keveházi Istvánt találta az ágy mellett,
14     3|           nagy kár, ha meghalok is. Keveházi elbeszélte, milyen fényes
15     3|             is gyõzedelmeskedett és Keveházi gondos ápolása alatt lassan-lassan
16     3|      aggodalmak között várták, mert Keveházi még délben hirét hozta a
17     3|           hadnagy életéért, mormogá Keveházi is magában - és mintha mosolygott
18     3|  örömkiáltással nyujtá eléje kezét, Keveházi pedig kisértetiesen elmeredve
19     3|            látom jönni...~Csakugyan Keveházi jött, kérdezni, hogy meg
20     3|        Bécsbõl! búcsuzott el tõlük, Keveházi pedig elkisérte õket a parancsnokhoz,
21     3|         kitartók-e?~A lovak mellett Keveházi õrködött, a vezér parancsnok
22     3|             homlokát összeráncolva.~Keveházi elsápadt.~- Bizony Isten,
23     3|           vették ki a maguk részét. Keveházi a vendégek mulattatására
24     3|      félreintve Ákost és Keveházit.~Keveházi kicsinylőleg nevetett:~-
25     3|          mert az a mi emberünk! «~- Keveházi! Keveházi, ébredj! Haramiák
26     3|             emberünk! «~- Keveházi! Keveházi, ébredj! Haramiák vannak
27     3|       vannak itt! szólt suttogva. - Keveházi azonban csak tovább aludt...~
28     3|          miközben folyton kiabálta: Keveházi, ébredj! Védd az ajtót!
29     3|           ébredj! Védd az ajtót! De Keveházi csak tovább aludt és vele
30     3|            ropogni kezdett, az alvó Keveházi egyszerre csak hahotázva
31     3|              mert mindjárt betörik!~Keveházi azonban nem az ajtót ment
32     3| felkiáltásaikba. A halálra sebesült Keveházi elhaló hangon vizet kért.~
33     3|             sebesülve!~- Bizonyosan Keveházi karcolt meg kardjával, szólt
34     3|       legutóbbi ármányt és az áruló Keveházi vallomását?~Edömér elborult