Rész
1 1| lompos öltözetű török, kinek tiszta magyar kiejtése elárulá
2 1| feltekintett és csak most látta, kinek sietett a segítségére.~Álnok,
3 1| jelentsd be ittlétemet.~- Kinek tiszteljelek? Mondjad hát
4 1| dervis szikár alakjára, kinek arca csupa ránc volt, de
5 1| hallgattál el? riadt rá Abdi, kinek vonásai egyre jobban elkomorodtak.~-
6 1| tudja, hogy tulajdonkép kinek szolgálnak. Azt gondolják,
7 1| mögött:~- Hát te, kutya, kinek az engedelmével kószálsz,
8 1| gyönyörködni kedves fiában, kinek számára nem volt semmi sem
9 1| öröm töltheti el szívét, a kinek családja van... Én is éreztem
10 1| csendes, boldog örömet. De a kinek nincs!... Ah, Csilla, kis
11 1| Santaflora-Balboa gróf, kinek 5.000 aranyon kívül mit
12 1| büszke, hõs édes atyám, kinek hadverõ tekintete csak akkor
13 1| elõadni, hogy a keleti fiú, kinek a Nyugat mesevilágáról fogalma
14 1| szerencsétlen gyermeket, kinek úgy is nehéz sorsa van!~-
15 1| képű arabbal beszélgetni, kinek láttára önkénytelen megdöbbenést
16 1| résztvevõn az a rabszolga, kinek, mint valami ekébe fogott
17 1| összeölelgeté örömében Edömért, kinek szemében szintén az öröm
18 1| apja megesküdteté öcscsét, kinek fondorkodó, álnok természetét
19 2| lesz és megtudjuk, hova, kinek adták el. Ha lehet, megszabadítjuk,
20 2| szerályba nagy kisérettel, kinek az az elõjoga van, hogy
21 2| így a magyar leánykát, kinek a levélke már kezébe jutott -
22 2| ember vagy, Bendár.~Bendár, kinek hízelgett e dicséret, meghajtotta
23 2| És az erõs szivû leányka, kinek a legnagyobb szenvedések
24 2| ember lépett a szobába, kinek láttára Libor meglepetve
25 2| marconaképû strázsamester, kinek, mint a többinek, szintén
26 3| elébe Gedeon, a bátyja, kinek sovány alakja azóta még
27 3| elrabolt Hollókövy leányka, kinek hollétét tudjuk és vele
28 3| már aztán tudta, miért és kinek parancsára törtek életére
29 3| tejfehér harcilován.~Edömér, kinek hõs arca az elsõ látásra
30 3| Mahmud-el-Tebrisz aleppói basával, kinek oldalán ott küzdött béggé
31 3| betoppant hozzájuk Ákos is, kinek meg éppen nem tudta helyét
32 3| barlangjában! gondolá Edömér, kinek a fõherceg szavai jutottak
33 3| vesztett hûséges társában, kinek fáradhatatlan szelleme még
|