Rész

 1     1|         fákról az őszi levelek,~ Kit erre, kit arra kergetnek
 2     1|         őszi levelek,~ Kit erre, kit arra kergetnek a szelek;~
 3     1|        gyanakodó ember vagyok, a kit nem lehet kifizetni holmi
 4     1|             Ugy beszélsz, mint a kit az ördög szállott meg, vagy
 5     1|           Erre a renegát, mint a kit a kígyó csípett meg, szökött
 6     1|      mert Hollókövy Edömérnek, a kit én gyûlölök, ki nem állhatok,
 7     1|       Gábor küldöttje lépett be, kit a ház ura már az iró- és
 8     1| követendő példaképül.~Hollókövy, kit már émelyíteni kezdett a
 9     1|         az aranyhajú kis leányé, kit végtelenül imád és szeret.
10     1|      barátomnak, testvéremnek, a kit ismerek. Téged nem ismerlek.
11     1|           Ha nem volt testvéred, kit szerettél, nem tudod, micsoda
12     1|         meg az új rabszolgafiún, kit apja kizárólag az õ számára
13     1|   egyidõsnek látszó kis zsarnok, kit szépnek lehetett volna nevezni,
14     1|      erkélyen és szidta Csillát, kit úrnõje Fatmának nevezett
15     1|        tekintélyes nemes úr fia, kit ármánynyal és árulással
16     1|          Halál völgyének, mert a kit oda küldenek, - az el van
17     1|        mint annyi sok más ifjúé, kit a török és egyéb martalóc
18     1|        hatalmas emirjének a fia, kit cselszövõ nagybátyja titkon
19     1|         lehet találni nálánál. A kit megszeret és barátságába
20     2|    nemzetségnek és Abdi basának, kit híven szolgáltam, mégis
21     2|  vendégelte volna meg az orvost, kit aztán átvezetett a palotának,
22     2|        és elmondaná, hogy atyja, kit - notabene - igen becsültek
23     2|      Hatvanba értek, a kajmakám, kit az egri basa sebes küldönccel
24     2|         mellett maradt ápolónak, kit csak hosszú évek multán
25     2|      halászt és a török katonát, kit bõ köpenye fentartott a
26     2|         ravasz sunyiképû huszár, kit társai csak Patkónak tituláltak,
27     3|        csak Edömérre várakoztak, kit szolgálata késleltetett
28     3|        levéllel! sugá Edömérnek, kit már akkor bizalma és becsülése
29     3|      intett az egyik csatlósnak, kit bátor, megbizható embernek
30     3|      átengedte öreg Bálintjának, kit Ilonka szeretettel ölelt
31     3|          végre Hollókövy Edömér, kit a fõherceg egy gyalogokból
32     3|     hozunk Csillától, Ilonkától, kit az első tekintetre mindenki