Rész

 1     1|      várkapukon... Az anyajegyes ifjú csapatja az elsõ... Mintha
 2     1| mell-mell ellen... Az anyajegyes ifjú felénk tör! Kardjával villámként
 3     1|         menekülhessen! kiáltá az ifjú nemes elhatározással.~-
 4     1|   bántottalak semmivel! szólt az ifjú. Vagy tán uram jó bánásmódját
 5     1| tündérkirályfiai és hercegei, és ifjú szívének egész melegével
 6     1|       meglátni ébren, álmában az ifjú szív álomûzõ, kielégíthetlen
 7     1|      sajnállak téged, keresztény ifjú, pedig az én sorsom is sajnálatra
 8     1|         s pár perc mulva a három ifjú már olyan bizalmas, meleg
 9     1|    legnagyobb sátor elõtt.~A két ifjú kézen fogva vezette elébe
10     1|        nyugtatá mindkét kezét az ifjú fürtös fején, azután megszólalt
11     1|          és intézkedett.~A három ifjú kimondhatlan érzelmek között
12     2|          áldása, kegyelme rátok, ifjú idegenek! köszönté õket
13     2|   Gondolj, amit akarsz!~- Idegen ifjú, nagyon fösvény vagy a szavaiddal.
14     2|     Barátod, szövetségesed ez az ifjú? Õt nem ismerem!~Edömért
15     2|         fel ne támadhassanak!~Az ifjú Kányavári öles, vasgyúró
16     2|          evezõ tollaiból a három ifjú kalpagja mellé tûzött egyet-egyet.~-
17     2|      sebesülve! kiáltá Edömér az ifjú véres alsó ruháira mutatva.~-
18     2|            és a nemes arcú, deli ifjú mind a négyüknek forrón
19     2|          a táborba.~A megmentett ifjú vidám cimborának és jókedvû
20     3|        futtatni.~De az erõteljes ifjú szervezet utóvégre is gyõzedelmeskedett
21     3|        alkonyat,~ Havas tövén az ifjú haladt,~ Jég s hó közt lengeti
22     3|         között megpillantotta az ifjú Kányavári Jánost is, ki
23     3|       Csilla és e bátorításra az ifjú oroszláni erõt érzett magában.~
24     3|         Munir, a fõkertész, ezen ifjú pedig a szépséges Gilbahár
25     3|           addig te, halvány arcú ifjú, nézz le a kertbe és megláthatod
26     3|      félj, nem szökik meg! Ez az ifjú a fõhadvezér kedvence s
27     3|      átértette, mi megy végbe az ifjú lelkében s kezét nyájasan
28     3|     helyét, mert sokat remélt az ifjú hõs példátlan merészségétõl
29     3|          miatt, ha nyughatol~ Óh ifjú, szép hazánk?~ Teremt-e
30     3|        fogadást! kiáltá közbe az ifjú Ramocsaházy és a három fiatal
31     3|  szemeláttára essék el. Ne ez az ifjú ölje meg az ozman birodalom
32     3|      szablyáikat. Boszudühvel az ifjú, elborult arccal Abdurrahmán,