Rész

 1     1|           Majd csinálsz másikat, jó Bendár! Jól esik ám ez a hideg
 2     1|     megbüntessék.~- Köszönöm, derék Bendár te! mondá és megtöltve a
 3     1|             és vele sírt, jajgatott Bendár, a jószívû szakács is, s
 4     1|          Dögölj meg apáddal! üvölté Bendár neki keseredett dühvel,
 5     1|      szólalt meg mellettük, melyben Bendár hangjára ismertek:~- Várjatok,
 6     1|             álltak.~- Nem tudod, jó Bendár, mikor tér vissza fiatal
 7     1|            tudnálak siratni... A jó Bendár addig futott fűhöz, fához,
 8     2|               Lassabban beszélj, jó Bendár, nehogy felismerjen valaki...
 9     2|          imádkoztam mindig! suttogá Bendár is. Ne félj semmit. Hajdani
10     2|            hát menjünk) mondá vígan Bendár is. Veletek megyek, aztán
11     2|        szolgálatból...~- Szegény jó Bendár, miattam kellett szenvedned!~-
12     2| felindulástól halványan ragadta meg Bendár kövér karjait...~- Fatmát?
13     2|           lábaink bírják, ijedezett Bendár, hogy piros arca egészén
14     2|   örvendezett saját jó gondolatának Bendár...~- Allahra, csakis ez
15     2|           itt vagyunk! biztatá õket Bendár.~- Csakhogy mi menekülni
16     2|         menekülni is akarunk ám, jó Bendár mielébb!~- Az is meglesz,
17     2|            szerint! sürgött-forgott Bendár, kövér arcán jószívű mosolygással,
18     2|           benneteket, - szólt közbe Bendár.~- Akkor nevetünk minden
19     2|           szakállát simogatva, mire Bendár kivezette őket kis kertjébe
20     2|             városból! - kérdé, mire Bendár diadalmas mosolygással megsugta
21     2|         ajtóig, hogy kiereszszenek, Bendár!~Ezzel rövid, komoly búcsuzással
22     2|             okozta a veszedelmet...~Bendár, ki eddig még mindig reménykedett
23     2|       Bendárral beszélni a kapunál.~Bendár kisietett - és kevés idő
24     2|           köszönté őket, mire aztán Bendár kalauzolása mellett leszálltak
25     2|            öszvércsapatra, melyeket Bendár és Hiasszár két hű embere
26     2|             ott Alamuth vára! szólt Bendár, karjaival a magas várfalaktól
27     2|         délre sejteni fogja, igérte Bendár.~- Szegényke, mennyit szenvedhetett.
28     2|             távoztak.~Hiasszár csak Bendár visszaérkeztére várakozott,
29     2|              hogy ügyes ember vagy, Bendár.~Bendár, kinek hízelgett
30     2|           ügyes ember vagy, Bendár.~Bendár, kinek hízelgett e dicséret,
31     2|        nyujtott kezecskéit, ki a jó Bendár megpillantására hangos örömkiáltásra
32     3|        viszek a történtekről és egy Bendár nevezetű szakács segítségével