Rész

 1     1|               vagyok az oka.~- Hát ki? Tán bizony én!~- Küldötted,
 2     1|            szavaidnak, Szidi Husszein, tán itt is van ilyen Allahtól
 3     1|                  Török? Micsoda törõk? Tán a pénzért jõ? Az ötszáz
 4     1|               ugyanegyet éreznek? Vagy tán ez sejtelme akar lenni a
 5     1|            volna a parancsolatot. Vagy tán úgy is van, csóválta õsz
 6     1|          mennyekben van... de...~- Ah, tán õt is elrabolták?~- Elrabolták,
 7     1|                védõd, testvéred lenni! Tán e tettemért az én hugocskámnak
 8     1|                kedves jó anyám!... Ah, tán a szíve is megszakadt utánam
 9     1|        testvérek örömben, fájdalomban.~Tán az egész éjszakát elbeszélgették
10     1| engedelmességem egészen lefegyverezte. Tán azt hiszed, nekem ez nem
11     1|          semmivel! szólt az ifjú. Vagy tán uram jó bánásmódját irigyled?
12     1|        szomorodtál el olyan egyszerre? Tán sokallod a várakozást? kérdé
13     1|             még szívemben. Sztambulból tán előbb eljut valami hir drága
14     1|             Honnan e szomorú sejtelem? Tán mivel mi itt hagyunk? kérdé
15     2|      Abu-el-Máni öcscsének a háza van. Tán most szeren­csésebbek leszünk
16     2|             Szolgálatot kerestek, vagy tán a dicsõ padisah vitéz hadseregébe
17     2|   kérdezõsködék tovább.~- Nem!~- Akkor tán a szerályba akartok bejutni?~-
18     2|           mindketten összerezzentek.~- Tán zaptieh,44 vagy dzsanszúsz45
19     2|                 Hiasszár õ, a renegát! Tán e névrõl emlékszel reá?~
20     2|             Isten állt mellettem, vagy tán az én jó uram lelke hárította
21     2|               haza. Azt hittem, valaki tán üldözi, de nem, örömét azzal
22     2|          fordulat áll be sorsunkban... Tán boldogult uram barátjai
23     2|               mellett majd csak viszem tán én is valamire.~Edömér élénk
24     2|                Már minden készen áll s tán rövid napok mulva a falak
25     3|              egy szót se kiejteni...~- Tán bizony sajnálja kegyelmed
26     3|                nap bármely órájában.~- Tán valami rossz hir érkezett,
27     3|              fiú is vén csatlósával és tán a renegát is. Mit szólnál,
28     3|                tudnék mindent mondani, tán Isten megbocsátaná bûneimet...
29     3|              elfeledkeztem. Siessetek, tán még megkapjátok... kiáltá
30     3|            fiatal kapitányt, ki éveire tán legifjabb, de hõsi bátorságára
31     3|              gondolatra, hogy Hiasszár tán megszabadult. Így, ha õ