Rész

 1     1|        állat fájdalmas nyerítéssel rohant tovább, de már nem azzal
 2     1|           keresõ dobogását, sietve rohant végig a keskeny üregen,
 3     1|           dühvel felugrott és neki rohant, büszke, fenyegetõ tekintetet
 4     1|            és nyilait eldobva, oda rohant a megvetett rabszolgához
 5     1|          nagyszámú martalóc csapat rohant reánk minden oldalról.~A
 6     1|   szijkorbácscsal közeledni, hozzá rohant:~- Óh, Hanif, te vagy a
 7     1|          fog.~Edömér lélekszakadva rohant vissza a csarnokba, Hanif
 8     1|          meg soha!~Ez alatt Edömér rohant vissza urához, ki kerevetén
 9     1|    basztonádot, Edömér pedig eléje rohant:~- Megbocsátott? Elengedte
10     1|    összecsapva, - olyan félelemmel rohant el mellõle, mintha bélpoklos
11     1|         szakadékon és szélvészként rohant a felé a kinyúló sziklaeresz
12     1|        siessünk mi is utána! Futva rohant a széles vérnyomokon a völgy
13     1|       feltápászkodva, olyan dühvel rohant neki, hogy nem védhette
14     2|         midõn egy este lelkendezve rohant haza. Azt hittem, valaki
15     2|            megszöktek!~E szavakkal rohant be fiához és Liborhoz, ki,
16     2|             A legelsõk élén Edömér rohant, kardját villogtatva és
17     3|       forgókat, örvényeket hányva, rohant szinig dagadt medrében.~
18     3|           meg akartatok gyilkolni! rohant rá, kardja hegyét torkára
19     3|          csak meg...~Edömér sietve rohant a vezérhez és félóra mulva
20     3|          és nagyszámú török csapat rohant rájuk, minden oldalról körülfogva
21     3|         egyenesen a vezérlő basára rohant s utána a többiek egymást
22     3|         kardját kirántva, Edömérre rohant.~- Ez egyszer nem szabadulsz!
23     3|       ellenfele harcibárdját s így rohant rá a többiekre...~Rövid
24     3| megcsókolva kardját, maga is utána rohant...~- Utánam! Zászlónknak
25     3|        török csapat hanyatt-homlok rohant le a falakról. A vár el
26     3|         megismerve, kivont karddal rohant oda és saját testével védelmezte
27     3|      boldogságtól.~Kitárt karokkal rohant feléje:~- Ilonkám! Ilonkám!
28     3|           vezér között negyediknek rohant fel a leomlott körönd omladékain, -
29     3|         halált megvetõ bátorsággal rohant elõre, ami olyan lelkesedést
30     3|           másik felõl pedig Edömér rohant szélvészként a fõhadvezér
31     3|       eközben kétségbeesett dühvel rohant a várkastély felé. Ha már