1-500 | 501-658
bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | ügettek a kapu felé, - de alig hogy a töltésforma
2 1 | türelmetlenül ráförmedt:~- De hát meg vagy te bolondulva,
3 1 | dünnyögéssel akart tova sietni, - de midõn az elõl lovagló nemes
4 1 | köpeny-gallérját. No most beszélj! De csak gyorsan, halkan és
5 1 | szemével.~- Érkeztek bizony! De legellõbben is tudjad meg,
6 1 | hörcsögként ugrott nekik, de a marconaképû öreg csatlós
7 1 | csauszokkal Kányavári segítségére, de a várt dicséret helyett,
8 1 | kutya, feladlak a pasának!~- De uram, nem láttad, hogy segítségért
9 1 | agyonvertek volna. Te vagy az oka, de megfizetek érte. Nézz rám,
10 1 | palotája még állott ugyan, de a hatszori ostrom és a török
11 1 | ízlése és kényelme szerint, de ezzel csak még jobban pusztították
12 1 | kegyelmes pasához!~- Megyek, de elébb még kérdezek tõled
13 1 | beléd látok, szólott halk, de mégis éles hangon.~- Mit
14 1 | megbocsátom kémkedésedet, - de többet meg ne próbáld, mert
15 1 | már megpróbáltad ezt... De rajtam meg ne próbáld, ha
16 1 | hosszú, tölcséres puskákkal.~De azért a csarnokos bejárat
17 1 | meghajlással Hiasszár,~- De hát édes bortól vagy ittas,
18 1 | Igaz, hogy elkéstünk - de jöttömről a vitéz pasa értesülve
19 1 | Nevem nemes Kányavári Áron de Sólyomvár et Ölyved de genere..~-
20 1 | Áron de Sólyomvár et Ölyved de genere..~- Ne mondd tovább,
21 1 | visszatért.~- Bemehetsz, de a kardot csatold le az oldaladról...
22 1 | Bocsáss meg, kegyelmes pasa, de nem én vagyok az oka.~-
23 1 | Úgy van, csudálatos, de ne feledd, vitéz Chihaja,
24 1 | és szalamandrák felett, de legcsudásabb mindennek fölött
25 1 | napjáig ide van számûzve!~- De miért?~- Tudd meg hát azt
26 1 | kinek arca csupa ránc volt, de mélyen beesett szeme elperzselõ
27 1 | vágyik jövendõjét tudni, de aztán nem örül neki, ha
28 1 | féli, féljen a jelentõl, de féljen Allahtól, mert mindakettõ
29 1 | látok egymáson gomolyogni, de mintha végtelen térség tárulna
30 1 | Setét gyászruhája, szelid, de szenvedésdúlta arca van.
31 1 | nem látod, Abdurrahmán?~- De igen, Chihaja beyjel vágtatunk
32 1 | szemekkel rám emeli kardját; de a harci tolongás elválaszt
33 1 | egyikünk elhull, leroskad! De melyik?... Én-e, vagy õ?
34 1 | egyforma köd takar el mindent, de mindent...~E szavaknál Abdi,
35 1 | pillantásra ráismertem, de hiába futok végig emlékezetem
36 1 | maga is visszadöbbent tõle, de aztán annál mohóbban sietett
37 1 | Kastélyában nemcsak a környék, de a távoli megyék földesurai
38 1 | szavainak hatását lesve, de jó vívóként, döntõ csapásait
39 1 | fagyosan.~- Soká, az igaz! De az ellenséget, bármily kicsiny
40 1 | pasa?~- Tudom, mert mondod! De most azt is mondd meg hát,
41 1 | itten?~- Azt még nem tudom, de engedj idõt holnapig, akkor
42 1 | Megint kételkedel hûségemben, de mindjárt meglátod, hogy
43 1 | Abdurrahmán, te jó müzülmán vagy, de én meg jó keresztény vagyok.
44 1 | minálunk vaksorsnak nevezik. De csak az esztelenek és rövidlátó
45 1 | tatárokért nem nagy kár, - de saját katonáimat sajnálom!
46 1 | fényében úszó kapubolt alá, de kicsi híján múlt, hogy el
47 1 | renegát fel akart tápászkodni, de keserves nyöszörgés és átkozódás
48 1 | által, erõsíté Kányavári... De az aga egy hitetlen kutya,
49 1 | Kányavári jót nevetett magában, de mivel haza akarta magát
50 1 | te, szívembõl sajnállak. De ne félj, boszút állok érted!...
51 1 | emelkedtek ki a bozót közül, de a fegyveres kisérõ láttára,
52 1 | te, eredj, nyiss ajtót. De miért nem zörgetsz a szokott
53 1 | tagot is összeforraszsza! De hát hol sebesültél meg,
54 1 | kedvedért, szólt dölyfösen. De nini, mit hallok? Micsoda
55 1 | hátrafordult, hát nemcsak termetre, de arcban is annyira hasonlított
56 1 | megszólalt:~- Öcsém, öcsém, de késõn jársz! Nem tudod,
57 1 | mohón Gedeon.~- Elmondom, de aztán minden ügyes-bajos
58 1 | körülményesebben beszélnem, de ez már mellékes. A fõ, bátya,
59 1 | mondom, remekül kifundáltad. De igaz, Áron te, hát Hollókövy
60 1 | mindakettõtõl zsákmányolunk... De hidd meg nékem, a török
61 1 | Addig gyüjthetjük a vagyont. De csak óvatosan, vigyázva,
62 1 | fentartója és dicsõsége... De most hagyjuk a jövendõ légvárait,
63 1 | ugyan, hogy van bátyád, de Libor gazdát ismeri Kányavári
64 1 | megkülönböztetni.« Éppen mint mink!~»De ez a két testvér, bár régi
65 1 | akkoriban rólunk a vidéken... De már elfeledték... Igazad
66 1 | egy test és vér vagyunk, de most hallgass ide és mindjárt
67 1 | aratásunk lesz ezekbõl, - de jó lenne, ha megmondanád
68 1 | Ezt a pasa úgy is tudja - de éppen ez az, a mit nem szabad
69 1 | Erre én is gondoltam már, - de hiába, ez máskép nem lehet.
70 1 | Egy-kettõtõl, nem is félek - de martalócaink, seregeink?
71 1 | ezek a törvénycsavarók!~- De hát mit végeztél velük?~-
72 1 | szerével a mi emberünkké tenni. De Ónody uram nem ereszti ki
73 1 | is ügyes az ilyesmiben, de Salamon diáknak még árnyéka
74 1 | egész házad népe felett... De nevess hát, örülj, vigadj
75 1 | hire ötszáz aranyat ér - de száját sem nyitja ki, míg
76 1 | Kitudtad-e, miért jött Budára? De csak röviden, világosan
77 1 | készen a kapu elõtt.« - »De hiszen nem távozhatik kegyelmed,
78 1 | kérdezõsködéssel, mert sietünk. De mégis, hogy megmondjam,
79 1 | Lépj be hát és fogd meg, de virágaimat le ne gázold.~
80 1 | beteg nejét gyógyítsa meg, de ez csak hosszúszakállú fejét
81 1 | hires orvosa volt már nálam, de egy se tudott segíteni drága
82 1 | szereteted megindított, - de csudákat ne remélj tõlem!
83 1 | mondá Áron csalódottan. De hallga, mi ez? Zajt hallottam!
84 1 | csoszogott, hogy megnézze, de semmikép se tudta kinyitni.
85 1 | vezetett, melynek hasonló, de még nagyobb furfanggal készült
86 1 | szinültig megteljenek... - No, de majd rajta leszünk, motyogá,
87 1 | az egész világon? Mi?...~De majd feljajdult, mikor ez
88 1 | is üdvösségem az arany, de te némelykor mégis szenvedhetetlen
89 1 | volt és nyalkán kiöltözve, de nagyon rossz kedvben, parancsolta
90 1 | diadalmas pofádról látom. De majd kivallod, ha talpadat
91 1 | bambuszszal, morogta magában, de nyugodt, egykedvû arcot
92 1 | csúszott az aga lábához, de ez elrúgta magától, mire
93 1 | vagytok az erõsek, hatalmasok, de majd eljön a leszámolás
94 1 | örömében! lihegé a sietségtől. De itt nem beszélek, hanem
95 1 | tekintgetett ki az ablakokon, de Áron öcscse csak nem akart
96 1 | Úgy van, megszökött, - de azért még nincs minden elveszve...
97 1 | a parancsot a hóhérnak, de a renegát sehol se volt
98 1 | várat és a négy alsó várost, de nem találták meg, azért
99 1 | cirkálnak mindenfelé a vidéken, de még csak nyomára se akadtak...
100 1 | meghuzatta a templom harangjait, de ezek szelid, bátorító szava
101 1 | magyarból lett renegáttá, de most újra vissza akar térni
102 1 | nyomta vissza székébe.~- De hát ne kisértse kegyelmed
103 1 | örült volna a más kárán, de most úgy érezte, mintha
104 1 | parancsolt, hogy takarodjanak.~- De hát mit vétettek neked ezek
105 1 | tennünk alkalmas idõre... De most ülj fel szépen a lovacskádra
106 1 | Mondjad, mondjad hát, de hamar!~- Hollókövy uram
107 1 | mindenekben szavamat kövesd.~- De meddig? kérdé huzódozva
108 1 | Nem hiába az én fiam, de az én vérem is mindenekben.
109 1 | hallhatná, tudom, örvendene... De induljunk!~A lovak kocogva
110 1 | por visszatért a porhoz, de feltámadunk«... zúgták megrázón
111 1 | óráiba is belekivánkozott - de a mely ezentúl üres, örökre
112 1 | jelent meg az ajtó közben, de meglátva a zokogó csoportot,
113 1 | bajával küzködni kegyelmednek, de megparancsolta...~- Igen,
114 1 | A búcsulátogatás.~»De az ajtó s ablakoknak függönyei
115 1 | átvizsgálja is a török, de a sertés tisztátalan szalonnájához
116 1 | ozmán hódítások ellenében. De a külső hatalmasságok azt
117 1 | beszélni.~- Igérem, édesatyám! De miért mondod ily különös
118 1 | leáldozó napsugár rezgett, de lombjaik között már rejtelmes
119 1 | lányka ijedten felsikoltott, de azután apja nyaka köré fonta
120 1 | fehérjét lehet látni, - de hát el kellett mérgét nyelnie:
121 1 | mintha biztatásra várna, de mivel Hollókövy egyforma,
122 1 | ellágyulás félét kezdett érezni, de azért hideg hangon kérdé,
123 1 | részvétet érezni iránta, de azért még sem akarta ridegen
124 1 | egyáltalán nem birt szabadulni.~De Kányavári, mintha csak megsejtett
125 1 | példakép lett volna előtte, de meg is fogadta, hogy ezentúl
126 1 | jól mindent, Jánoska?~- De meg ám! A míg kegyelmed
127 1 | látnék, ha más valaki tenné. De mivel Kányavári keze van
128 1 | gyanítanék valamit, jó volna. - De azt az egyet bizonyosan
129 1 | megy néha egy berekkel, de azért visszatalál a régi
130 1 | után méri az embereket, - de ennek a földre szabadúlt,
131 1 | lebeszéljem e kedvtöltéseirõl. De mivel? Az igazi okot még
132 1 | a lovagi szokásokért... De nini, jól látnak öreg szemeim?
133 1 | nem lappangana mögötte, de mindjárt elmondom. Edömér
134 1 | nevét a defterekbe23... De mi történt ezután! Ez már
135 1 | forintokat...~Zereday Miklós (de genere Zeredahely et Zudarvár)
136 1 | és erõszakoskodni fognak, de nem engedek és ha kell,
137 1 | magam beszélek az agával...~De erre nem volt szükség! Ugyan
138 1 | hát keressétek a vidéken, de ne nálam! Takarodjatok!
139 1 | Parancsodra, édes jó apám, de...~- Nos, de?... Azután,
140 1 | édes jó apám, de...~- Nos, de?... Azután, mintha kiolvasta
141 1 | nagyon furcsa arcot vágott, de ura minden további kérdezõs
142 1 | még nagyobbal a fegyverek, de Edömér, ki úgy lépett mindenkor
143 1 | személyében. A tiszteskorú, de még daliás külsejû nemes,
144 1 | mint valami haramia... De oda fenn majd elmondom a
145 1 | vedlett utihintóba szállott, de még akkor is veszekedett,
146 1 | hajtogatásával kell üdvözölniök, - de ebben sem telt valami nagy
147 1 | nagyon neszes, ijedős állát. De lesz annyi magához való
148 1 | szíve erre a gondolatra, de mivel bátor legény volt,
149 1 | elkapkodta ugyan a hangot, de a mit meghallott, attól
150 1 | és hangosan felnyerített. De már ekkor Bandi nyeregben
151 1 | nyerítéssel rohant tovább, de már nem azzal a gyorsasággal.
152 1 | Bandi torkaszakadtából... de ugyan ebben a pillanatban
153 1 | szívem fog belészakadni, de esküszöm; hogy úgy teszek!
154 1 | ok nélkül ki ne végy,~ De, ha kivészsz, becsülettel
155 1 | Istvánffy megsebesült, de Hollókövy bõszült oroszlánként
156 1 | igérem neked édes atyám!~De ugyanekkor az öreg Bálint
157 1 | pisztolyát rántotta elõ, de egyszerre csak megtántorodott
158 1 | kebléhez a félig alélt Ilonkát, de férjét látva, megkönnyebbülten
159 1 | rabszolgaságba kerülnek, de ez csak kevélyen hallgat
160 1 | vére csörgedez ereiben, de majd megtörik e fickó kevélysége
161 1 | õrködõ szellemeddel...« de a legkisebb neszre rögtön
162 1 | veszedelmes játékot ûzöl!~- De hát miért nem öletitek meg,
163 1 | sem mondom! Te se mondd! De, ha véletlenül meghal, elpusztul
164 1 | felelsz érte, nemcsak az úton, de azért is, hogy olyan helyre
165 1 | lesz, nemcsak az ország, de az egész földi világ határán...~-
166 1 | gyermekétõl elválasztották, de mindez elveszett abban a
167 1 | szenvedés, mély bánat nyoma, de azért egyetlen panaszszó
168 1 | visszafojtott sóhajoktól, de azért egyetlen panaszos
169 1 | vigasztaló szóval megszólítani.~De vajjon megérti-e szavait?
170 1 | lágy, rokonszenves hangján, de nekem is volt egy éppen
171 1 | meghalt? kérdé gyorsan, de most már némi részvéttel
172 1 | volt, a mennyekben van... de...~- Ah, tán õt is elrabolták?~-
173 1 | testvért az Isten... Ah, de miért is beszélek!... Ha
174 1 | a tolongó tömeg között. De a barna képû, szikár felügyelõ
175 1 | gyalázatos bánásmódra, de, hogy amúgy is szomorú sorsát
176 1 | õket tizezer aranyon. - De nem vihettem oda... Hiszen
177 1 | gonosztekintetû emberrel kell menniök, de Edömér gyengéden magával
178 1 | volt körülöttük minden, de minden!~Az egymást keresztül-kasul
179 1 | lármázó, lótó-futó néppel, de a sokféle idegen nyelvbõl
180 1 | el a mult boldog képei. De mintha e boldog évek csak
181 1 | kendőjével integetett nekik... De csak ő látta, hogy a fehér
182 1 | vadásztársaság köddé, párává oszolt, de a piros vér ott maradt,
183 1 | lehelletével...~És ők menekültek... De egyszerre durva kezek ragadták
184 1 | édesapja. Mennyei komolysággal, de végtelenül szelid, szomorú
185 1 | szabadítom a fogságából! De még egy fogadást teszek,
186 1 | tisztességes ruházatot, de hamarosan - és egy összekötött
187 1 | rongyosak lettek ugyan, de azért drágábbak voltak szívének
188 1 | lelépkedve, egy díszes, de szintén félhomályos szobába
189 1 | Hanif. Még alszik ugyan, de mindjárt felébred.~Edömérnek
190 1 | megtanulja,~- Jó, hát várok, de nem sokáig. Ha rövidesen
191 1 | hasonlított ugyan Edöméréhez, de sokkal finomabb, értékesebb
192 1 | háborgott Edömér lelke, de ökölbe szorított keze lassan
193 1 | abc betûit tanulgatták, de nem ám csendben, figyelemmel,
194 1 | zûrzavart elõször hallotta, de egyúttal majd meg is süketült,
195 1(35)| mi ebédünknek felel meg, de a forróság miatt az esti
196 1 | setétvöröshéjú gyümölcs piroslott, de akárhogy ágaskodott is,
197 1 | rohanni, hogy összetépje; de ugyan e percben, mintha
198 1 | tévesztve repült jobbra-balra, de a negyedik mélyen belefúródott
199 1 | vas tûzként égett sebében; de azért egy rántással kihúzta
200 1 | Kairam ugyan nem értett meg, de az indulatosan villogó szemek
201 1 | nem kínozta oly durván, de azért eleget szenvedett
202 1 | csendes, boldog örömet. De a kinek nincs!... Ah, Csilla,
203 1 | én! rebegte megindultan. De mondjad tovább...~- Már
204 1 | jóformán mindent elmondtam, de miután hugomként szeretlek,
205 1 | is meg akartam tenni... De még sokat kell tûrnünk,
206 1 | menekülésünk biztos legyen. De most ne errõl beszéljünk.
207 1 | mert pazarló, gonosz ember. De, ha én meghalnék, akkor
208 1 | kétszer akart elveszíteni, de az ég mindig õrködött felettem,
209 1 | mindig õrködött felettem, de õrködtek drága szüleim is,
210 1 | évek évek után teltek el, de semmi hir se hallatszott
211 1 | Lovaink már nyergelve vártak, de Margit még néhány szál virágot
212 1 | barátnõibõl, nem tudom... De nem is tudok róla gondolkozni,
213 1 | bánatában, mert annyira, de annyira szeretett!~Hát atyám,
214 1 | váltak el tehát egymástól, de elõbb megfogadták, hogy
215 1 | szabadulni, válaszolt ez, de csak úgy a vak szerencsében
216 1 | setét lyukba odafenn, - de azért mégse sütöm le elõtte
217 1 | mit kellett leküzdenem! De legyõztem fellázadó indulataimat,
218 1 | fiatal szíve megkeményedett. De sok nemes tulajdonsága is
219 1 | foglalatosságait végezte.~De mindez nem tántorította
220 1 | Csilla, ha ma nem is, de holnap bizonyosan meg fogja
221 1 | rendesen meg is jelent, de csak durcás, elfordított
222 1 | szabadulásra?~- Még nincsen, de szüntelen azon gondolkozom!~-
223 1 | megjelent a szökõkút mellett. De csak maga szomorkodott egyedül,
224 1 | férfi vagy!~- Megtartom, de te meg tanulj meg várni,
225 1 | hanem jó barátok volnának, - de ezen az estén Edömér nem
226 1 | forróságban, nevetett Edömér is.~- De tudod-e, hogy a messze-messze
227 1 | egy piaszterbe kerül. No, de mindegy. Allahra mondom,
228 1 | sietett a csarnok végére, de majd elejtette a kantát
229 1 | meg akar korbácsoltatni.~- De hát hogy történt? Miként
230 1 | megtörtént. A büntetést kiállom, de a gyalázatba belehalok!
231 1 | félhangon megszólalt: Siess hát, de gyorsan! Ibrahim mindjárt
232 1 | mint édes anyja, Fatime... De, ha a fiatal effendi meg
233 1 | szólt Kairam elkomolyodva, de anyám parancsának nem szabad
234 1 | nemcsak rabszolgád vagyok, de szívembõl szeretlek! - kiáltá
235 1 | mit Edömér iránt érzett, de aztán valami eddig nem ismert,
236 1 | azonnal anyámhoz sietek. De azért ne örülj, ne remélj,
237 1 | legszigorúbb büntetést, de mégis, drága anyám, engedd
238 1 | ellenállni. Érte tevém csak, de óh, anyám, derítsd rá kegyelmed
239 1 | s mindig az fog maradni. De engedj még egy szót, - csak
240 1 | összehúzódtak; haragudni próbált, de az anyai szív utoljára mégse
241 1 | maradhat büntetés nélkül, de, hogy kérelmed mégis teljesítve
242 1 | izgatottsággal.~- Van, de rosszabb magánál a büntetésnél...
243 1 | felét elszenveded érte... de én ezt nem engedem! Nem!
244 1 | Edömér felé terjeszté karját, de Kairam bõszülten elébe ugrott.~-
245 1 | erõsen, Ibrahim! mormogá, de már akkor fütyölve csattant
246 1 | között az ájulás környékezte. De szüntelen csak e gondolattal
247 1 | Hanif a sebeit bekötötte, de ez a javulás csak rövid
248 1 | Ekkép telt el rövid, de szép álomként a két hét
249 1 | lovak helyett. Mindenre, de mindenre embert használ,
250 1 | költözködésünk tehát bizonyos, de atyám addig nem akar elmenni,
251 1 | jöhetnél a szent városba, - de oda nem szabad hitetlennek
252 1 | Hidd el, az úgy van! De mit mosolyogsz, Szelim?~-
253 1 | Szelim, mondd meg igazán, de igazán! Mikor az éles nyílvesszõvel
254 1 | szeretem a sok szót. Röviden, de csak az igazat. Hozzá ne
255 1 | az igazat. Hozzá ne tégy, de el se végy belõle.~- A próféta
256 1 | korbácsoltatod, vagy... de többi szavai torkán akadtak
257 1 | helyette leirhatlan szelid, de mégis öntudatos nyugalom
258 1 | is a végéhez közeledett, de Edömér még mindig nem tért
259 1 | Nem tudom, mit érzek, - de mindegy... szólt erõltetett
260 1 | Edömért is egy pillanatra, de aztán megkeményité szívét:~-
261 1 | nem tudom, mit akarhat, de az egész mekkai zarándoklás
262 1 | Azt én is észrevettem, - de még eddig egyetlen szóra,
263 1 | elgondolkozva.~- Jót bizonyára nem! De Allahra mondom, siess, fiú,
264 1 | hatalmas úr, e nagy jóságot - de, mint hallád, egy kis nõvérem
265 1 | Kis huga megmentve... de hol marad a boszú és a megtorlás?!
266 1 | hálával köszönöm, óh, uram, de hitemet és hazámat meg nem
267 1 | megvetéssel mondta e szavakat, de azért kiérzett belõlük a
268 1 | bennünket! mondá biztatólag, de szívében remegett barátjaért,
269 1 | a gondolattal aludt el, de nagyon rosszat álmodott,
270 1 | nagyot dobbant.~- Ki, bátyám! De miért kérded? szólt izgalomtól
271 1 | akart mellettük tovahaladni, de a félszemű egy intéssel
272 1 | akaratlanul megdöbbenve, de szíve félő szorongással
273 1 | keresztül töri magát rajtuk, de egy pillantást vetve a háta
274 1 | kunyerálni, mézes diócskám! De abból semmi sem lesz! Dehogy
275 1 | hangon és indulni akart.~De a félszemû gúnyos hahotával
276 1 | nagyon jól be van ajánlva, de ne sajnáld tõle a basztonádot!
277 1 | hideg mosolyával felelt, de Edömér még büszkébben, még
278 1 | melyek között annyi keserû, de sok boldog reményû órát
279 1 | nemzetiségû fogoly is volt, de Edömér rájuk se nézett.
280 1 | tûzfolyam nyargal ereiben, de azért csak tovább, elõre,
281 1 | történelem nagy eseményeit... De e megindulását csakhamar
282 1 | szeraszkier fényes palotája elé, de nem a fényes fõkapun, hanem
283 1 | a durván font gyékényre, de nem soká pihenhetett, mert
284 1 | okod örülni! felelt Edömér, de magában megdöbbent:~- Minõ
285 1 | mozogni látszik tőlük...~De mindezeknél százszor gyilkosabb
286 1 | betöltötte e mesterséget, de fogsága második évében a
287 1 | Újjongni szeretnék örömömben! De mit szól majd a jó Dsámi,
288 1 | megesküdött az Alkoránra, de kebelbarátja, a szeraszkier,
289 1 | irigyei mind ide kerülnek - de mivel õ még a kõbõl is olajat
290 1 | elhallgattassa; kérte, fenyegette, de semmi sem használt. Taib
291 1 | elhallgattam elõtted!... de megtudod, mihelyt Dsámi
292 1 | csodálkozva nézett Edömérre, de László felvilágosító szavai
293 1 | rögtön magának foglalt, de elébb örvendõ mekegéssel
294 1 | Konstantinápolyig küld bennünket, de inkább száz veszélylyel,
295 1 | szerette a szentéletű öreget, de hazája és a szabadulás utáni
296 1 | Isten segít, megmenekülünk, de ő... ő?... Fáj a lelkem,
297 1 | Engem is Sztambulba visznek, de amint Nekitta megsúgta,
298 1 | szerteszét a pusztákon, - de ezek korántsem oly veszedelmesek,
299 1 | ragadva, siettek utána, de már ekkor Dsámi a völgy
300 1 | irányzott széles mellébe.~De barátainak segítsége nélkül
301 1 | ugrással mellette teremve, de midõn hosszú handzsárjával
302 1 | diadal hirével hazafelé, - de az agg Taib, ki máskor megdicsérte
303 1 | benneteket a dsibbahi oázig... De csak mindig keletnek - napkeletnek
304 1 | siettek fel a sziklacsúcsra, de mikor felértek, Dsámi sikoltva
305 1 | szenvedtek az izzó forróságtól, de még többet attól, hogy a
306 1 | karját fel akarta hasitani, de Edömér nem engedte.~- Nem,
307 1 | felserkent kábultságából, de csak fejét rázta hevesen
308 1 | óvatossággal keltek tehát útra, de csak lassan haladtak, mert
309 2 | hánokban, karavánszerályokban, de senki se tudott se Mahmud-el-Tebrisz,
310 2 | levő kenyér után nyúlna, de eközben gyorsan odasúgta
311 2 | szemére húzta a turbánját, de azért ráismertem bicegő
312 2 | a galambokkal enyelegne, de e közben gyors pillantást
313 2 | soká kell itt ülnünk...~De jóformán még ki se mondotta
314 2 | nyugvó tõre után kapott, de Edömér villámgyors szempillantással
315 2 | mintha se látna, se hallana, de Edömér mélyen szemére húzott
316 2 | tehát rázni a nyakukról.~- De mi közöd van neked a mi
317 2 | egészen megváltozott hangon... De most felelj nekem, õszintén,
318 2 | annyira meglepte e hang, de még inkább a tekintet, mely
319 2 | szinte hátratántorodott, de azután mindent feledve,
320 2 | felindulással követték és szótlanul, de gyors léptekkel mentek át
321 2 | közbe lángoló arccal Edömér, de mindenekelõtt mondd, feledhetetlen
322 2 | Az Isten áldja meg érte! De mondd el hát, miként menekültél
323 2 | körmei közül.~- Elmondom. De elébb nézz, uram, erre az
324 2 | idéztek volna fel a multból, de azután Edömér jobbját tiszteletteljesen
325 2 | vigyázni kellett magunkra. De László testvérem, miért
326 2 | erejétől földre rogytam ugyan, de a tőr hegye a vállamon lévő
327 2 | hallottam. Fel akartam ugrani, de mintha megbénult volna minden
328 2 | fegyverzett orgyilkos között? De mégis rájuk rohantam volna,
329 2 | eszméletemet vesztettem, de a fájdalom csakhamar megint
330 2 | hogy pihenjen egy keveset, de csak fejét rázta. Egyszerre
331 2 | fel akartam egyenesedni, de nem ment. Köntösömet sebeimre
332 2 | panaszt emelt a basánál, de mit nyertek vele? Semmit!
333 2 | Hiasszárt láttam magam elõtt, de nem ismertem reá és majd
334 2 | a szerály kapuja elõtt, de sánta lábammal nem tudtalak
335 2 | veled!~- Még nem tudta meg, de türelem, édes jó uram! Ha
336 2 | valamit igér, azt megtartja. De hallgass tovább.~Edömér
337 2 | hittem, valaki tán üldözi, de nem, örömét azzal mentegette,
338 2 | kiáltá Edömér.~- Még nem! De Isten, ki benneteket olyan
339 2 | óvatosságot ne feledjétek! De, ime itt vagyon az esteli.
340 2 | keserű átkokban tört ki, de Hiasszár egy komoly intéssel
341 2 | beteltét elősegíthessük. De most hallgasd meg az én
342 2 | én is kilestem a titkait, de mintha csak az ördöggel
343 2 | begyógyult. A sebek begyógyultak, de nyomorék maradtam. Azokon
344 2 | Sztambulba menekültem, de elébb figyelmeztettem nemes
345 2 | parancsolóm, nemcsak testben, de lélekben is. Benned él,
346 2 | szólni a meghatottságtól, de kancsal szemébõl a hála
347 2 | kipuhatolni... Nehéz lesz, de nem lehetetlen. Holnap tüstént
348 2 | kicsodák a Kányaváriak? De én tudom! Földre szabadult
349 2 | cselvetés leselkedik ránk.~De azért ne csüggedj! Négyen
350 2 | Mahmud-el-Tebrisz szakácsát, de vissza is döbbent tõle és
351 2 | hosszú és furcsa neve van, de talán Fatma meg tudná mondani...
352 2 | küldeni hazájába szüleihez. De most ne beszéljünk errõl.
353 2 | fényének, sokaságának a hirét. De nézzétek, a követség már
354 2 | kiáltá elragadtatással. De egyszerre csak megtántorodott
355 2 | áldozatait maga elõtt látta, de már a következõ pillanatban
356 2 | fejét és felelni akart, de Hiasszár nem engedett rá
357 2 | szál hajatok meggörbülne. De lépjetek be, Allah nevében!~ ~
358 2 | tudsz!~- Az nem sok lesz, de talán neked mégis elég!
359 2 | a vidéket és Ninifát.~- De megengedi-e szolgálatod?~-
360 2 | is ismerem Khor-khorit, de most ne zavarjatok, hadd
361 2 | ember könnyen elcsuszik, de három már szemet szúr. Maradnotok
362 2 | idején, mit tudnotok kell, de azt, hogy jobb lábammal
363 2 | teszem, azt jól tudjátok, de a ki az oroszlánra vadász,
364 2 | második nap is végefelé járt, de Hiasszár csak nem mutatkozott.~
365 2 | bátyja áll a háta mögött...~- De beszélj hát, kérlek, mi
366 2 | az öreg.~- Téged bizony, de csillapulj! Ez volt a háló,
367 2 | összejátszással minden sikerül.~- De hiszen ez az ember valóságos
368 2 | csóválta fejét aggodalmasan.~- De még nem mondtad el, hol
369 2 | bemerészkedtem a bazárba, de alig távoztam el onnan,
370 2 | percig erõsen tétovázott, de aztán még jobban szemére
371 2 | ezt akartam megtudni, - de ki irja le meglepetésemet,
372 2 | pillanatig a düh fojtogatott, de azután egyet gondoltam és
373 2 | sápadt pofával védekezni, de azután egy botütéstõl földre
374 2 | csak ott gebedt volna, - de így is, úgy is egy idõre
375 2 | mindeneket, felelé ez komolyan, de biztatólag.~Rövid idõ mulva
376 2 | mulva Hiasszár visszatért, - de már akkor fogadott kikiáltók
377 2 | kétségbe van esve a félelemtõl. De különösen félti a drága
378 2 | elégedettebben bólintgatott.~- De a legfontosabb hirt most
379 2 | mondá Hiasszár megvetõleg, de folytasd, mondhatom, hogy
380 2 | tõled megdicsértetni, - de elmondtam már mindent. Bármit
381 2 | gazdag vagy, palotád vagyon, de azt is látom a szemedről,
382 2 | csalhatatlan kijelentésre, de vízbe fulóként még abba
383 2 | nemcsak a habakukkóniából, de még a kolerát se kapod meg
384 2 | vagyonomat! kiáltá újra éledve, de tüstént megbánta igéretét,
385 2 | az arany, kedves orvos! De nem is tudnék adni... Óh
386 2 | e csunya meglepetéshez, de aztán mindenképen rá akarta
387 2 | hogy rabnõit elõvezettesse.~De beszélhetett, amennyit csak
388 2 | amint akarod, csohodár, de hogyan tudod meg így, melyik
389 2 | mondám! Majd meglátjuk! De van-e még valaki?~- Zoraida!
390 2 | bizony beteg a szegényke! De tüstént elkészítem számára
391 2 | felelt ez mély sóhajtással.~- De hát mi baja neki? Csak nem
392 2 | Allah nagy! Allah hatalmas! De mondd meg õszintén, mit
393 2 | Fáj a lelkemnek kimondani, de Zoraidának lappangó lázai
394 2 | vele! A tónál találjátok!~De a kiküldött szolgák, csakhamar
395 2 | fektették egy üres koporsóba, de hordágyat, mindent ott hagyva,
396 2 | azután a finom muszlinleplet, de mintegy elbûvölten állt
397 2 | karaván-szerály puszta falai között, de már a másik percben a boldogságtól
398 2 | eddig nem érzett örömmel, de ne nekem köszönd megszabadításodat,
399 2 | mindent láss magad körül, de téged mentől kevesebben
400 2 | kitüntetést igértek nemcsak neki, de a kisérethez tartozó fiának
401 2 | csontja velejéig megremegteti, de egyuttal vissza is adja
402 2 | rekedten a fiának és Libornak, de már akkorra ezeknek a tekintete
403 2 | adománylevele már társolyában lenne.~De midőn szállásukra érkeztek,
404 2 | szerint, ha otthon leszünk. De lásd a diplomáciai pályán
405 2 | kártyajátékkal töltjük az idõt!~- De a háború, fiacskám, a háború!
406 2 | nevetett apai gyönyörûséggel. De lásd, Jánoskám, maga a sors
407 2 | veszedelem fenyegetett bennünket, de majd csak elejét veszszük,
408 2 | elég embered van hozzá.~De Kányavári csak fejét csóválta:~-
409 2 | befolyást, pártfogóinkat, - de szereztünk megszámlálhatlan
410 2 | elébb-utóbb megtörténik.~De most még a török erõs és
411 2 | kutattatott utána embereivel, de hiába. Hanem mi azért elébb-utóbb
412 2 | mégis megtaláljuk, fogadom. De most nem errõl van a szó
413 2 | jónak látta, elhallgatni.~- De ez még nem minden! Hanem
414 2 | isteneket. Nemcsak a kastélyt, de még Bártfa várost is tiszteletükre
415 2 | másiknak sikerülni kell, - de a te segítségedre és Liborra
416 2 | Csak kissé bizseregnek. De nem is csoda, hiszen jó
417 2 | felelt keserűen Hiasszár.~- De most ülj le szépen a kerevetre.
418 2 | pihenõre és ápolásra találok!~- De még milyen ápolásra! Egy
419 2 | kibékíti sok mindennel... De nemcsak a házbeliek, hanem
420 2 | tüntették ki lovagjaikat, de én elõlegezem a gyõzelmet!
421 2 | fõispán nem volt ugyan otthon, de minden órán hazavárták,
422 2 | melyre nemcsak a környék, de a távoli megyék urai is
423 2(49)| tartott s nyilvános volt. De rendkívüli sürgős esetekben
424 2 | néked nagyon tetszett - de nékem nem! Gondolkozz csak
425 2 | Mindent a maga idejében. De különben hol van õ?~- Még
426 2 | hadnagyokat nemcsak egyesével, de hármasan is leveri. Sõt
427 2 | örömsikoltással repült a nyakába, de aztán rögtön panaszos duzzogással
428 2 | atyuskám, Isten hozott - de nézd, Edömér el akar menni,
429 2 | hogy nemcsak formára, de bensõleg is nemes atyádra
430 2 | nemeslelkû gondoskodását, de aztán elmondott mindent:
431 2 | hallgatta e visszautasítást, de arcának kemény, bántódott
432 2 | és örömet, mondá lassan. De vétkeznék, ha csak egy szóval
433 2 | ébredni a keresztényvilág is, de miért nem tettük elébb,
434 2 | Másként reméltük a jövõt - de hát hiába. Nézd, Ákos fiamnak
435 2 | hadipályátokat.~- Ha tehetném... De kegyelmed tudni fogja, magas
436 2 | halk remegéssel hangjában, de most sírni tudnék nagyon,
437 2 | válás, drága hugocskám. De, ha Isten segít, viszontlátjuk
438 2 | csapatjai nemcsak a dunáninneni, de a dunántúli részeket is
439 2 | kiséret ez, hanem hadcsapat, de nem ám nagyuraskodásból
440 2 | őket, hogy csak induljanak, de az egyik lengyel kereskedő,
441 2 | rémletes képpel.~- Szomorú, de elkerülhetlen jelei ezek
442 2 | térre nyíló házak ablakai, de még a tetők is - tömve voltak
443 2 | emeletes épület tölgyfakapuja. De micsoda lárma és tolongás
444 2 | vinni! kiáltá a főbíró, de ugyane pillanatban szisszenő
445 2 | nekiestek a támadóknak, de egyet se birtak elfogni,
446 2 | mutogatta őket egy harmadiknak, de látva, hogy észrevették,
447 2 | és társait még pár napig, de Edömér nem maradt, miért
448 2 | török szállta helyeket, de nem kerülhetitek, mert úgy
449 2 | jégre építettetek.~- No, de hagyjuk a további beszédet,
450 2 | is szívesen megmondjuk, de elébb vezessen Ónody és
451 2 | éj ugyan még setét volt, de a feltámadó hûvös szellõ
452 2 | felindultan saját merészségétõl, de azután biztos hangon elmondta
453 2 | tekintettel méregette az ifjut, de szavai végén arcuk felderült
454 2 | ideig vitézül helyt álltak, de az ellenség túlnyomó hadereje
455 2 | megdöbbenve látta, hogy sokkal, de sokkal nagyobb haderõvel
456 2 | bég azonban már nem élt, de keze még a halálban is görcsösen
457 2 | jó ok nélkül ki ne végy, de ha kivészsz, becsülettel
458 2 | Edömért nemcsak a vezérek, de az egész tábor is lelkesülten
459 2 | Én nem maradhatok, - de te László, fogadd el e fényes
460 2 | benneteket véglegesen tartani. De hát ez nem lehet! Mikor
461 2 | búcsuzás katonásan rövid, de annál lelkesebb volt, mert
462 2 | nemcsak türelmetlenkedni, de már-már aggódni is kezdtek
463 2 | jele szokott lenni....~- De hát mi a tatár aggaszt,
464 2 | Hát iszen igazad lehet, de résen leszünk ám mi is!
465 2 | éjszaka, kiáltá boszusan, de ugyan ebben a percben Edömér,
466 2 | valaki, mondá hallgatózva, de csak az erdõ visszhangos
467 2 | örömtõl elfulladó hangon.~- De hát mi történt veled! kérdé
468 2 | magukkal hurcolhassanak.~- De te meg is vagy sebesülve!
469 2 | Csekélység! Könnyû karcolások! De most el innen, el, még pedig
470 2 | lelkemnek hová fordulni. De bizony hamar meguntam a
471 2 | lenni én is, mint bátyám, de a körülmények több évig
472 2 | abban lesz részünk elegendõ, de másban aligha, mert amint
473 2 | megütõdve csóválta fejét. De aztán azzal vigasztalta
474 2 | csak csendesen mosolygott, de nem szólt rá semmit, pedig
475 2 | estelit rég elköltötték, de az álom nem igen akart szemükre
476 2 | nemcsak a beálló éjszaka, de a közelgõ zivatar is fenyegette
477 2 | fullaszsza meg õket! No, de nemsokára õ kelmének is
478 2 | pipára akart gyujtani, de keserves fohászkodások közt
479 2 | Hallgasd meg, amit mondok, de ne szólj róla még barátainknak
480 2 | hûséges ragaszkodásodért, - de áldozatkészségedet nem fogadhatom
481 2 | Hiasszár felelni akart, de ugyanekkor Keveházi termett
482 2 | metszette fel a pecséteket, de homlokredõi már az elsõ
483 2 | fiatal vitézzel szaporodik. De most beszéljetek, mit tehetek
484 2 | kivántok? mondá biztató hangon, de mivel egyik se szólt, csak
485 2 | világban, szólt Eszterházy. De igaz! Fõispán rokonom azt
486 2 | Hiasszár arca elsápadt, de aztán nyugodtan felelte:~-
487 2 | felelte:~- Tüstént elmondom, de elébb hallgasd meg fiatal
488 2 | látna ugyanekkor beosonni, - de midõn beléptek, társaik
489 2 | ébreszté fel a tábort.~- Ejnye, de rövid volt az éjszaka, dörmögé
490 2 | vagyok? kiáltá elébük.~- De meg ám, még az este, felelt
491 2 | hogy mellénk oszszon be! De siess már no, mert nemsokára
492 2 | se volt az! Zalai vagyok!~De hiszen Keveházi Nógrádból
493 2 | Bálint nagyot nézett, de nem szólt rá semmit, mert
494 3 | hm! sok vért vesztett, de erős és fiatal. Talán kibírja...
495 3 | véletlen-e vagy szándékosság, de jó idõbe telik, mig hazakerül
496 3 | teljes eszméleténél találta, de a nagy vérvesztéstõl annyira
497 3 | felcserért kellett futtatni.~De az erõteljes ifjú szervezet
498 3 | miután megtette jelentését.~- De igen, ha õ volt, ki épp
499 3 | halálra is volt itélve, de magasrangú pátfogói kérésére
500 3 | találja az öldöklésben. De egyszer majd õ kegyelme
1-500 | 501-658 |