Rész
1 1| venni, hogy kiszurkáljam a szemét, hát a nagy sikoltozásra
2 1| felindulás közt ujra, meg ujra a szemét, bizony csak el kellett
3 1| férje pedig úgy elforgatja szemét, hogy csak a fehérjét lehet
4 1| haldokló még egyszer felnyitá szemét:~- Még most is itt vagytok!
5 1| szaggatott ég felé emelte szemét.~- Istenem, édes jó istenem,
6 1| midőn nem tudott sirni. A szemét égető, szivét szorongató
7 1| tekintettel meregette rá szemét, azután valami mosolyfélére
8 1| van szó. Dacosan villogó szemét forró könnyár lepte el és
9 1| jajgatásra Edömér felnyitotta szemét.~- Nem, nem halok meg, uram!
10 1| merészen emelte villogó szemét a beszélõ arcára.~- Gazdag,
11 1| elmerültségben üldögélt, szemét változatlanul a sugarasan
12 2| néztünk!~Hiasszár lesütötte szemét, mintha e szavak kellemetlen
13 2| feszült várakozással függeszté szemét az agg csatlós bútól, lelkifájdalomtól
14 2| Hiasszár fejét rázta és kancsal szemét úgy rámeregette, mintha
15 2| dással kezdé sunyorgatni szemét, úgy, hogy Hiasszár jobbnak
16 2| reszketõ hangokra nyitá fel szemét a leányka és pár percig
17 2| fogódzott édes anyja karjába és szemét nem merte volna felvetni,
18 2| büszkeségében, az öreg Bálint pedig szemét törülgette a nagy hadisátor
19 2| szén-fekete harci ménjén s sas szemét végigvillanva a csapatokon,
20 3| hogy felordított és kiülõ szemét elfutotta a vér.~- Így vagyunk!
21 3| Maholnap kilopja az ember szemét! nevetett rá jókedvûen az
22 3| Hiasszár felemelte bágyadt szemét.~Gyenge, alig érthetõ hangon
23 3| midõn felnyitotta megtört szemét, hálás pillantással akart
24 3| felébredve, álmosan meregette szemét a félhomályban.~Villámsebesen
25 3| pillanatra nyitotta fel szemét, aztán újra elaludt s vele
26 3| tehetetlen dühében, majd villogó szemét Keveházira szegezve, fojtott,
27 3| kimondhatatlan tekintetével emelé szemét az égre s túláradó örömmel
28 3| Bajtársi látták elborult szemét~ Örömre gyulni a megnyert
29 3| megláncolt Prometheuszét, s izzó szemét az alkonypirban uszó égre
|