Rész
1 1| borus ég felé.~Egy szem se maradt szárazon. A nagy gyászkiséret,
2 1| kezdett, a bánatos apa árván maradt gyermekeivel a kert magányos
3 1| volna, mert az ajtó nyitva maradt, szólt, mikor ura el akarta
4 1| Istók éjjelre a kastélyban maradt. Halljátok! Most is az õ
5 1| képû, szikár felügyelõ ott maradt és kevés alkudozás után,
6 1| súlyosan megpróbált fiú magára maradt, fájdalomtól vonagló, kétségbeeséssel
7 1| oszolt, de a piros vér ott maradt, ott bugyogott ki előtörő
8 1| haragos duzzogásában ott fenn maradt a nõi osztályban és a gyengéd,
9 1| Ibrahimnak szeme-szája nyitva maradt meglepetésében. Azt várta,
10 1| halavány reményszál mégis maradt még szívemben. Sztambulból
11 2| Legalább egy atyai barátom maradt a földön! Ah, hányszor megsirattalak,
12 2| ismerősök kisebb csapatja maradt ott, várva a házi úr visszaérkezésére,
13 2| pár napig, de Edömér nem maradt, miért a főúr kissé neheztelni
14 2| úgy, hogy hirmondó is alig maradt belõlük.~Edömér nem üldözte
15 2| hogy a nagy vagyonból alig maradt annyi, melybõl szegényesen
16 2| beteg édes anyjuk mellett maradt ápolónak, kit csak hosszú
17 2| mi kis cók-mókja, értéke maradt, azt õrizzem meg a te számodra.
18 3| Edömér arca mozdulatlan maradt, a kapitányé egészen ki
19 3| kiszállott, csak tizenhat ember maradt a hajón.~- De hát miféle
20 3| komoly, jellegzetes arca maradt nyugodt és rendületlen.~
21 3| azonban pár lépéssel hátra maradt.~- Kegyelmedet nevérõl már
22 3| Midõn az esteli után egyedül maradt, az egyre hevesbedõ zivatar
23 3| hatvanezer ozman katona maradt a csatatéren. A keresztény
24 3| Pozsonytól, csupán Hiasszár maradt ott, hogy újra kinyilt sebei
25 3| Mikor ez is elaludt, egyedül maradt a setétben és amint az éj
26 3| nevetett hozzá és lován maradt...~De bizony a seb még sem
27 3| rabnõ és odaliszk a szigeten maradt! felelt az aga.~- Elõre,
28 3| táborban, mely név rajta maradt a történelem lapjain is.~
29 3| harcnak, mikor hirmondó se maradt a nagyvezírnek a vár felmentésére
|