1-500 | 501-658
bold = Main text
Rész grey = Comment text
501 3 | szeretem az ilyen vasgyúrókat, de ajánló levelei miatt nem
502 3 | bõszülten kapott kardjához, de többen közbe vetették magukat,
503 3 | reményem, mormogá fogai között, de ez a fiú azzal a spadasszinnal,
504 3 | Szeretnék haragudni rád, de csak kimondom: fiú, én féltelek
505 3 | Tartsa meg kiki a magáét!~- De a kapitányé jóval hosszabb!
506 3 | csapásokat osztogatni jó, de nem bajvívásra való!~Balboa
507 3 | voltak, mint a farkasé. De tudja-e, hadnagy uram, én
508 3 | tudta leteríteni, utolsó, de legveszedelmesebb cselfogását
509 3 | becsületes viadalban öltél meg... de én, én... engem elért a
510 3 | akart még valamit mondani, de csak ajkai mozogtak. A széles
511 3 | felé...~- Vérfagyasztó, de vitéz viadal volt. Mását
512 3 | köszönet. Ilyen a pogány! De beszélj már!~- Az audiencián
513 3 | hirnök velem együtt indult, de én két nappal megelőztem.~-
514 3 | Megfizethetlen szolgálatokat tettél, de a jutalom sem fog elmaradni.
515 3 | ember maradt a hajón.~- De hát miféle boszorkánysággal
516 3 | hadicsinyre. Veszedelmes, az igaz, de nem lehetetlenség.~- Megpróbálom,
517 3 | számodra. Kevés, az igaz, de mégis valami! Abu-el-Máni,
518 3 | elsõ sorban ugyan Bécset, de közvetlen utána Magyarországot
519 3 | reggelijéhez, midõn beléptek, de tüstént lecsapta sajátfaragású
520 3 | sajnálta a virgonc állatot, de legjobban Edömér, mert Csillának
521 3 | megrettenve, méreg!~- Az hát, de ne kiabálj annyira! Emlékezz
522 3 | Résen kell hát lennünk! De csitt! Keveházit látom jönni...~
523 3 | felelt Edömér.~- Számítok rá! De igaz a! Vitéz haditettedért
524 3 | jobbra, a másik balra megyen, de egy úton nem jó lesz haladnunk.~
525 3 | óra mulva ő is itt lesz.~- De hát hol találkoztál vele?
526 3 | nagy részét kihallgattam... De most erre nincs idõ... Szerencsénkre
527 3 | nyájasan beszélgetett velük, de azután mégis meggondolva
528 3 | levelet jött kérelmezni, de nem valami örvendetes eredménynyel
529 3 | félelmesek kezdenek lenni!~- De hát az ördög segíti azt
530 3 | gyülekezni fejünk fölé, de messze érnek ám a mi kezeink
531 3 | nagyrészével Linczbe menekül, - de mi itt maradunk. Akár elfoglalja
532 3 | császár, sem a kancellár, - de annál jobban veszõdünk mi,
533 3 | lesznek tanui, bizonyítékai, de még vádolók se lesznek,
534 3 | mindjárt téged is beavatlak, - de elébb halljad, micsoda felséges
535 3 | megmondom, hogyan és mikép... De jól ide figyelj, mert életre-halálra
536 3 | feljelentés volt a birtokában, de nem akart hinni azoknak.
537 3 | ismerni, tréfálódzott vele, de mélyen elpirult, midőn Edömér
538 3 | tábornokokhoz! mondá röviden.~De bizony elmult egy hét, a
539 3 | sietve kapta be reggelijét, de alig, hogy lovát elõvezették,
540 3 | fürgén a nyeregbe pattant, de a másik percben az õ lova
541 3 | zsákmánynyal terhelt lovai elõl, de midõn a kitûzött útvonalra
542 3 | tovább, hogy gázlót keressen, de a zivatar és az éjszaka,
543 3 | Urunk nincs ugyan hon, de azért a vendéget szivesen
544 3 | lett volna. Álmos se volt, de meg hátha eláll a zivatar
545 3 | rá mozdulatlan szemükkel. De mégse! A középsõ arcképnek
546 3 | káprázat ûzi vele játékát. De nem! Homlokára támasztott
547 3 | odavilágított a titokteljes képre. De a szem helyén csak mozdulatlan
548 3 | fény a setét szemüregekben, de rövid, leselkedõ pillantás
549 3 | gyertyái kitartanak reggelig, de ugyan e percben egy közülök
550 3 | kelljen szállnod éjszakára! De siess, ha élve menekülni
551 3 | kiséretében Lincbe menekült, de búcsuüdvözletül egy remekül
552 3 | megpróbálta a helyéből kiverni, de véres fejjel verték vissza,
553 3 | Nem szólt ugyan semmit, de magában igazat adott neki.~
554 3 | a Duna felé nézõ kapun, de éjfél felé, kikelt arccal
555 3 | nap-nap, hét-hét után telt el, de az igért segítség csak nem
556 3 | keresztény seregek együttvéve. De hiába állt, mert midõn feljött
557 3 | hadsereged nincs! Fuss, de mentsd meg a próféta zászlaját,
558 3 | hogy parancsokat oszszon.~De ekkor már parancsait nem
559 3 | sarlóalakú damaszkusi szablyáját, de a hadsorok ide-oda hömpölygése
560 3 | pillantással akart valamit mondani, de csak ajka mozgott hangtalanul.~
561 3 | haraggal haladt el mellette, de alig tűntek el a fordulónál,
562 3 | mondani hadnagy uram!~- De hát miért van kegyelmed
563 3 | te és ezek valamennyien. De itt egy szót se többet,
564 3 | ellenségként álltunk szemben, de most mint barátok váltunk
565 3 | barátságára és hálájára. De most ég veled! - búcsuzott
566 3 | Térj vissza mielébb, de mielébb! suttogá a leányka
567 3 | mire Ákos tovavágtatott, de visszakiáltotta, hogy mihelyt
568 3 | Patkóhoz hajszálnyira hasonlít, de még sem az, mert annak haja
569 3 | ijedt föl László.~- Tudom, de a köd miatt nem megy máskép.
570 3 | másik oldalára fordult.~De a komparadzsi nem engedte
571 3 | egészen fölébe hajolva, de már a másik pillanatban
572 3 | dörmögé fenyegetőleg.~Néma, de annál rettenetesebb élet-halálküzdelemmel
573 3 | véres, megtépett ruhákban, de győzelmet hirdető tekintettel.~-
574 3 | vezényelt sietősen Lindvay, de alig érték el a gátat védő
575 3 | a Bécs alatti kudarcot, de hosszú harc után, Párkány
576 3 | percre magukra maradtak.~De mennyire elbámult az öreg,
577 3 | itt lehetsz a lovakkal. De úgy indulj, hogy senki se
578 3 | ivóba, Edömér ajkáról ijedt, de egyúttal dühös szitok lebbent
579 3 | kezdte minden erejébõl, de jó ideig meg se mukkant,
580 3 | számíthatsz rám, bármi történjék! De ugyan mi is történne? szólt
581 3 | Virraszsz, ha tetszik, de én aluszom. Ne félj, elsõ
582 3 | Egész csapat közeledik! De kik, utasok vagy rossz emberek?
583 3 | ébredj! Védd az ajtót! De Keveházi csak tovább aludt
584 3 | gerelydöfés süvített be, de helyette a rárohanó Keveházit
585 3 | indulatosan ugrott fel, de meglátva a vérében fetrengõ
586 3 | hörögte szakadozottan. De te jóval fizetsz most is...
587 3 | megbocsátaná bûneimet... de mindjárt meghalok. Átok
588 3 | cselszövényük minõ rutul meghiusult, de akkor meg éppen az eget
589 3 | hördült fel az öreg Laky, de már ekkor Kányavári János
590 3 | kiáltá csatlósainak, de bizony azok üres kézzel
591 3 | adott jelt az indulásra, de alig haladtak egy darabot,
592 3 | hozzá és lován maradt...~De bizony a seb még sem volt »
593 3 | tudott nyergében megmaradni, de a szabad levegõ, még inkább
594 3 | elszántságával védelmezett, de védelmezte maga a természet
595 3 | közelében, a várkapu irányában.~De mikor az utolsó kõhajó is
596 3 | fogoly esett a gyõzõk kezébe, de õ csak Abu-el-Mánit, a rabszolgakalmárt
597 3 | köszönetet akart mondani neki, de Edömér magánkívül rivallt
598 3 | hevében kardot rántott rá, de keze nyárfalevélként remegett
599 3 | megkegyelmezek éltednek, de csak egy feltétel alatt...~
600 3 | ki éveire tán legifjabb, de hõsi bátorságára legöregebb
601 3 | pogányokat.~ Ők győztenek, de Bozzar elesett.~ A szomjú
602 3 | herceg ostrom alá vette, de 109 napi sikertelen vivás
603 3 | kancellár is e mellett van, de Lipót királyunk tanácsosai
604 3 | közre!~- Erõsebbek, mint mi, de azért, mihelyt drága kis
605 3 | Abdi basa hatalmában van. De, hogy mindenrõl biztosítva
606 3 | visztek?~- Te hû barát vagy! De még sem akarlak rábeszélni.
607 3 | olyant mondok, ami még titok, de, hogy lássad, mennyire becsüllek,
608 3 | ellenzem!~Még aznap elindultak, de mindegyikük más-más úton
609 3 | valaha pompásak lehettek, de most tetõ nélkül, össze-vissza
610 3 | Gondoltam, hogy ti vagytok, de a hacukátok megtévesztett
611 3 | szobra még állott ugyan, de a szent vértanú feje vandál
612 3 | vezetni! felelt röviden, de ugyan ebben a pillanatban
613 3 | fellélekzett, midõn távozni látta, de azután, mintha egyszerre
614 3 | ne zavarja a boldogokat, de iszonyodva szökött hátra,
615 3 | nyugalmat erõltetett magára, de szemének vésztjósló öröme
616 3 | búcsuzott el a basától, de mielõtt a palotából távozott
617 3 | törmelékhalom hullott a nyakuk közé, de a kõ megmozdult s tompa
618 3 | gyanús zörejt mögöttük, de mivel nem ismétlõdött, lassan
619 3 | bebocsátást a fehérvári-kapunál, de bárhogy feleselt és alkudozott
620 3 | elé. A fogoly megszökött, de legsebesebb lovasaimat küldtem
621 3 | megteszünk a védelemre! De, ha úgy van megirva, hogy
622 3 | fia a basa kezébe került, de megszökött, ezt Jób majd
623 3 | újra magasra emelkedik, de, ha Budát beveszik, elbuktunk,
624 3 | a messze láthatár alján, de aztán végkép elmaradtak,
625 3 | Elvesztettetek egy hû barátot, de nyertetek bennem egy másikat.
626 3 | legveszedelmesebb áruló, de a kancellárnak elmondta,
627 3 | folytatá a kancellár - de egyre kérlek. Bizzad ügyedet
628 3 | erre a legnagyobb csendben, de azért lázas sietséggel két
629 3 | földalatti folyosókban rövid, de heves viadal után a török
630 3 | szelet vet, vihart arat.~»De a király bús s Béla szól:~
631 3 | még csak árnyéka se érje, de egy felvonulás alkalmával,
632 3 | messze kidobta nyergéből, de egyéb baja nem történt,
633 3 | előtt Edömérrel találkozott, de ez őt nem vette észre.~Mintha
634 3 | most mindjárt elfogathatná, de kimélnünk kell kegyelmedet
635 3 | kerülhet a hóhér bárdja alá, de, esküszöm, odakerül, ha
636 3 | eladta az ördögnek! Minden, de minden elveszett, csupán
637 3 | Egert vagy Székesfehérvárt, de Budát nem adja!~És elhatározása
638 3 | együtt! Engem is levágtak, de én halottnak tettettem magamat,
639 3 | Isten, ki késõn vagy korán, de egyszer bizonyosan megtartja
640 3 | csatakigyókért küldött, de mire ezek megérkeztek,
641 3 | grácia légyen merészségemért, de ha beszélhetnék... szólalt
642 3 | László! kérdezte tõle Edömér, de szavát erõs szélzúgás és
643 3 | merész megbizatást remélt, de csak egyet fordult vele
644 3 | Olvasd! parancsolá röviden, de hangja inkább enyhe volt,
645 3 | lehet, küldj haditerveket, de pontosabbakat, mint multkor.
646 3 | egy percig halálsápadtan, de azután nemes arcán a legmélyebb
647 3 | elõlépve a sátor hátterébõl, de rögtön elhallgatott, mert
648 3 | újra levelet küldött neki, de ezt a hirnökét is elfogták.~»
649 3 | kiáltá Bálint elragadtatva.~- De ilyen hõs sincs! kiáltá
650 3 | az ellenségben, mint õ, - de ezt a hirnökét is elfogták,
651 3 | tajtékzó szájjal Abdurrahmán, de, ha nem szólna is, dühtõl
652 3 | Abdurrahmán már ordít örömében, de Edömért a halálveszély eme
653 3 | fejjel hull alá a magasból.~De már a másik pillanatban
654 3 | spahik megfutottak elõle, de futásuk közben egyszerre
655 3 | seregét megsemmisítették.~De Edömér egy percig se tétovázott.
656 3 | boszulva! Meg rettentõn, de igazságosan! - kiáltott
657 3 | 12,000 aranyig megfejni. De jól ismerték a három jómadár
658 3 | megérdemeltek, mondá újra Bálint.~- De hát ti hová igyekeztek?
1-500 | 501-658 |