Rész
1 1| mondani valóm, kapott a szón örömmel Kányavári. Tudod-e, vitéz
2 1| csendes emberek! s ördögi örömmel dörzsölgette sovány kezét.~-
3 1| nézett bátyjára, aztán kitörõ örömmel kiáltá:~- Értelek, értelek!
4 1| kivánd véremet, életemet, örömmel adom oda! Rabszolgád leszek,
5 1| nemsokára, gondolá nagy örömmel, midõn a buja vetéseken,
6 1| szívem fiam! gondolá nagy örömmel.~- Jánoska, Jánoska, hol
7 1| csinálok, vigyorgott gonosz örömmel, mialatt hosszú karjával
8 1| vihogással, mire az apa túláradó örömmel bólintgatott rá és büszkén
9 1| az új adótól, készséges örömmel hordogatá kispénzeit az
10 1| rabságomból! susogta fájdalmas örömmel.~- A földi szenvedések ideje
11 1| kínzójára.~Kairam gonosz örömmel nevetett, látva, hogy szorítja
12 1| veszítsen el belõle.~Edömér örömmel ragadta meg az alkalmat,
13 1| sem tudott, csak túláradó örömmel borult társai nyakába. Ekkor
14 1| szõr mutatta.~Dsámi büszke örömmel ölelte meg társait és a
15 2| boldogságtól fél aléltan reszketõ örömmel fûzte karját Edömér nyaka
16 2| Edömér eddig nem érzett örömmel, de ne nekem köszönd megszabadításodat,
17 2| az indulásra is.~Büszke örömmel vette át a vezényletet,
18 3| Balboa kapitány ördögi örömmel nevetett magában, s Edömér
19 3| sértetlenül meglátta, harsogó örömmel felújjongott:~- Meg sincs
20 3| Csilla mellett ült, ki boldog örömmel enyelgett vele.~- Milyen
21 3| jelentette Bálint nagy örömmel.~Másnap egész váratlanul
22 3| fog, vezérem! Õ is, én is, örömmel ontjuk vérünket a szent
23 3| főhadiszálláson és a két jó barát nagy örömmel üdvözölte egymást.~- Beh
24 3| vagyunk! kiáltá leirhatlan örömmel, aztán hangosan kikiáltott:
25 3| László és bajtársai riadó örömmel fogadták, a fõherceg-hadvezér
26 3| szemét az égre s túláradó örömmel kiáltott fel:~- Atyám, édes
27 3| féljetek! kiáltá egyszerre nagy örömmel.~- Hogyan? Szólj! kiáltották
28 3| törökök kezére.~A basa nagy örömmel fogadta ezt az ajánlatot
|