Rész

 1     1|                 mondá az öreg Bálint, a régi, hûséges szolga, ki úgyszólván
 2     1|                De ez a két testvér, bár régi jó nemes családból származott,
 3     1|               bátyjára:~- Hagyj békét e régi dolgoknak! Miért mondod
 4     1|             mindjárt ki fogsz békülni e régi történet végével, a mivel
 5     1|                zsebbõl visszavándorol a régi gazdájához... Természetesen,
 6     1|                  de azért visszatalál a régi helyére. Éppen ez a gyanús.
 7     1|                is elmondom néki, hogy a régi szaracén és mór lovagok
 8     1| szerencsétlenséget hoz kiontójára... Ez régi igazság! Hallottad, én nem
 9     1|              mire sietve göngyölé össze régi ruháját és a rozzant ládácskába
10     1|             meneküljünk! Akkor megint a régi vonzalommal leszek hozzád!
11     1|             addig nem akar elmenni, míg régi fogadását: Mekkába, a próféta
12     1|            fejecskéjét. Mintha nem is a régi Csilla lett volna. A dactól
13     1|       szülőföldem,~ Mikor minden bokrod régi ismerősem!~ Mért vagy szolgaságban,
14     1|           szakállú öreg embernek, aki a régi patriarkák nemes, jóságot
15     1|           barlangban itt a hátam megett régi fegyverekre akadtam. E barlangocska,
16     1|         mellõled, míg egészségedet és a régi életkedvedet újra vissza
17     1|               mintha visszanyerte volna régi erejét és frisseségét, olyan
18     2|         vezérelt ide, hiszen ismertem a régi idõbõl törhetetlen hûségedet
19     2|          emelkedett hangon a renegát. A régi, áruló Hiasszár meghalt,
20     2|       mosolygással és újra visszanyerve régi, mézes-mázos, kétszinû alakoskodását,
21     2|             éves koromban beteljesült e régi vágyam és bátyám oldala
22     3|              szerencsésen megérkezett a régi császárvárosba és megszállt
23     3|                betegségének, hanem újra régi erejével tudta forgatni
24     3|            melynek le-lehulló csillagai régi, fájdalmas emlékeket ébresztettek
25     3|                is, akkor majd felveszem régi nevemet, mert nem lesz,
26     3|             Hollókövy házban, mely újra régi úri fényében pompázik, nagy
27     3|             osztva - és hûséges arcán a régi jó napok verõfényes boldogsága