Rész

 1     1|          egy parasztfiúcska és egy leányka volt odakötözve a vadszõlõ
 2     1| aranykoronás hattyúról, míg csak a leányka el nem álmosodott, Edömért
 3     1|          Közel hozzája sápadt arcú leányka támaszkodott fáradtan, megtörve
 4     1|           szólítá meg gyengéden.~A leányka megrezzenve emelte föl tekintetét
 5     1|         most már némi részvéttel a leányka.~- Ha meghalt volna - megsiratnám...
 6     1|            tovább, ne, ne, kérte a leányka. Feledd, bocsásd meg, a
 7     1|          nekik, hogy kövessék...~A leányka halálsápadt lett s remegett
 8     1|        most annyira elkeseredve!~A leányka hevesen hátravetette fejét.~-
 9     1|             hogy reám haragszol.~A leányka, ki már menőfélben volt,
10     1|   könyörületes a szegény rabszolga leányka iránt, uram, Kairam. Hiszen
11     1|          nemsokára visszatérünk.~A leányka felemelte fejecskéjét. Mintha
12     1|        vezetõ legközelebbi utat.~A leányka e biztatásra örömtõl reszketve
13     1|        takargatva Csillának.~Mig a leányka a zamatos gyümölcsöt majszolta,
14     2|           Szavaidból tudom, hogy a leányka szülei magasállású, tekintélyes
15     2|          mi megmentõnk. Most már a leányka is bizonyosan megszabadul,
16     2|    Bendárnak.~- Ennek mihamarébb a leányka kezébe kell jutni. Beszélj
17     2|            Végre! Ez lesz a magyar leányka! És mialatt a habfehér karocska
18     2|            elrejteni, hogy a bátor leányka minden tétova és félelem
19     2|      mintegy elbûvölten állt meg a leányka tündéri szépségétõl megigézve.~-
20     2|        hangokra nyitá fel szemét a leányka és pár percig zavart tétovával
21     2|        egyszerre! És az erõs szivû leányka, kinek a legnagyobb szenvedések
22     2|          egymást! felelt Edömér, a leányka remegõ kezét magáéban tartva.~-
23     3|      második az elrabolt Hollókövy leányka, kinek hollétét tudjuk és
24     3|          az indulásra.~Mikor ezt a leányka meghallotta, sokáig komolyan
25     3|     mielébb, de mielébb! suttogá a leányka s az ablakból is addig integett
26     3|       ereszkedett melléje térdre a leányka s elõrebegte a haldoklók