Rész

 1     1|           törnének, se árulnék el semmit!~- Esküdre semmit se adok!
 2     1|      árulnék el semmit!~- Esküdre semmit se adok! Régtõl fogva ismersz,
 3     1|  ereszkedik mindenre... nem látok semmit...~- Várj, mindjárt látni
 4     1|        atyafiak nem hagytak nekik semmit, mindent az ország egy másik
 5     1|        meg itt volt és nem tudtak semmit se rábizonyítani...«~Nos,
 6     1|           tudnak ránk bizonyítani semmit.~- No látod! Azért mondom,
 7     1| körülnézett:~- Ezt jól adtuk, mi? Semmit se sejt... Lépre került
 8     1|       bizonyosan tudom: Kányavári semmit sem tesz ok nélkül. A legkisebb
 9     1|  Szánalomból pedig nem fogadok el semmit...~- Látom, hogy büszke
10     1|       Hiába sietsz, - nem használ semmit! Kairam effendi szintén
11     1|          Holnap már nem fog fájni semmit és én gyönyörû szép történeteket
12     1|          ő?... Fáj a lelkem, hogy semmit se hallhatok róla, hogy
13     1|         Mit mondasz, jó atyánk?~- Semmit, gyermekeim! Jól tartsátok
14     2|          Bálint.~- Ne hallgass el semmit! vágott közbe mély komolysággal
15     2|      eszembe nem jut, hogy holtan semmit, élve pedig sokat használhatok...~
16     2|     basánál, de mit nyertek vele? Semmit! A tatárokból néhányat látszat
17     2|        suttogá Bendár is. Ne félj semmit. Hajdani uram, fiával együtt,
18     2|       mosolygott, de nem szólt rá semmit, pedig valamenynyiük között,
19     2|           nézett, de nem szólt rá semmit, mert Edömér és László kiléptek
20     3|        Csak Hiasszár nem szólt rá semmit, hanem midõn Bálint kivitte,
21     3|        nézett rá. Nem szólt ugyan semmit, de magában igazat adott
22     3|         ködben nem lehetett látni semmit.~Edömér csendesen maga mellé
23     3|        árul el, nem tesz ellenünk semmit, és hogy hugom Budán, Abdi
24     3|            Én nem mulasztottam el semmit! Elkövettem mindent, mi
25     3|        pedig mindazáltal nem mert semmit sem tenni felmentésére,