Rész
1 1| Hiasszár tele torokkal nevetett e veszekedésen és dárdája
2 1| Kányavári pedig elégedetten nevetett magában, hogy goromba szavaiért
3 1| A pasa azonban szárazan nevetett.~- No meg mellesleg a magatokén
4 1| hangon, min Kányavári jót nevetett magában, de mivel haza akarta
5 1| Ezt jól kifundáltad, nevetett a két testvér.~A nagy jajveszékelésre
6 1| férfiasan, büszkén viseli magát, nevetett Kányavári. Hát akkor mit
7 1| szépen kértek, bogaraim! nevetett vidáman az öreg s enyelegve
8 1| kínzójára.~Kairam gonosz örömmel nevetett, látva, hogy szorítja össze
9 1| kutya, jól tudok célozni! nevetett diadalmas elégtétellel.~
10 1| ebben a nagy forróságban, nevetett Edömér is.~- De tudod-e,
11 2| S jószivüleg, biztatólag nevetett hozzá...~- Bendárnak igaza
12 2| Jutalom!? Aranyak!? nevetett hideg megvetéssel. Akarod
13 2| milyen eszed is van neked, nevetett apai gyönyörûséggel. De
14 2| kifecsegtem a meglepetést! nevetett Csilla.~Korláthkövyné szelid,
15 2| tüstént a szobámba citálom, nevetett boldog gyönyörûséggel a
16 2| én is meg tudnám tenni! nevetett Homonnai barátságosan.~Az
17 3| kapitány ördögi örömmel nevetett magában, s Edömér gyakorlatlanságának
18 3| értünk egy kicsit a viváshoz! nevetett, fehér fogait mutogatva,
19 3| kilopja az ember szemét! nevetett rá jókedvûen az öreg. Nesze
20 3| csontjai, hahaha!~- Hahaha! nevetett vele most már Áron is.~-
21 3| örökre. Mi? - és diadalmasan nevetett hozzá.~- Hatalmas! Nagyszerû!
22 3| Eszterházy.~Edömér is jókedvűen nevetett vele együtt, mert ezredes
23 3| Keveházit.~Keveházi kicsinylőleg nevetett:~- Ugyan mitől féltek! Érdemes
24 3| hogy Csillát megnyugtassa nevetett hozzá és lován maradt...~
25 3| megsebesíthetlen, csak Tüzes Gábor nevetett, mikor meghallotta és szokott
|