1-500 | 501-565
Rész
1 1| volt építve, a mennyire csak fáradt lovaik bírták, ügettek
2 1| országos ügy... Én nem bánom, - csak te ne bánd meg... Tiéd a
3 1| köpeny-gallérját. No most beszélj! De csak gyorsan, halkan és röviden!...
4 1| elkerülhetem. Éppen neki még csak sejteni sem szabad ittlétemet.
5 1| raktárakat csináltak.~A merre csak mentek, a szûk, girbe-gurba
6 1| szmirna-szõnyegek lógtak s a merre csak a szem tekintett, mindenfelé
7 1| se merjen vásárolni, míg csak a dicsõséges Abdi pasa a
8 1| nagy tolongásban egyszerre csak erõs kezek ragadják meg
9 1| lódította el támadóit.~- Gyere csak, Bálint! Úgy látom, magyar
10 1| meghunyászkodva vonult hátrább, csak egy kövér, ragyásképû mészárosmester
11 1| nemes is feltekintett és csak most látta, kinek sietett
12 1| balszerencsében osztozott vele.~- Csak nem hagyom széttépetni ezektõl
13 1| felelni. Hanem azért mégis csak azt mondom, bár csak oda
14 1| mégis csak azt mondom, bár csak oda ne botlottunk volna.~
15 1| hangon azt igérte, hogy csak várjanak, még mielõtt bemegy
16 1| pusztuló, omladozó félben volt.~Csak a külsõ bástyákra, a várfalakra
17 1| hevernek.~A hány kormányzó pasa csak székelt benne, - pedig az
18 1| kényelme szerint, de ezzel csak még jobban pusztították
19 1| alatt egy szót se szólt, csak gyilkos pillantással nézett
20 1| átkozódva látták, hogy csak egy piszkos réz asper12...~
21 1| hireket hozok, azért hát csak jelents be, derék müderrisz!~-
22 1| alázatossá görnyedt, mennyire csak hosszú alakja engedte.~-
23 1| komoly megilletõdés látszott, csak a pasa arcán nem változott
24 1| erre támadó mély csendben csak a rózsavizes szökõkút halkan
25 1| távozását észre sem vette, - csak a térparancsnok bey többszöri
26 1| érkezett vissza Bécsbõl. Csak holnapig várj, kegyelmes
27 1| minálunk vaksorsnak nevezik. De csak az esztelenek és rövidlátó
28 1| embert könnyû lesz találni és csak tõlünk függ, hogy találjunk.
29 1| kikoholásában! Hiába, mégis csak igaza van Kermesz Tavaifnak,
30 1| tapasztalatlan angyalnál.« Most még csak azt fõzd ki gonosz eszeddel,
31 1| kincs legyen a tiéd! Én csak Hollókövy házát, földjeit
32 1| mindent el lehet tûrni, csak ne fájjon...~Tizenegy óra
33 1| agát.~Hiasszár nem felelt, csak gyûlölettõl izzó tekintettel
34 1| Abdallah térre értek, mintha csak a földbõl bujtak volna elõ,
35 1| Mindjárt ott leszünk. Csak szorosan a nyomomban maradj,
36 1| vagy az, öreg?~- Mondjad csak, Libor gazda, van-e még
37 1| helyett, ki elfojtva dühét, csak ennyit mondott lassú dörmögéssel:~-
38 1| meg ne feszüljön, röviden csak annyit mondok, hogy Hollókövy
39 1| válogatunk az eszközökben, csak célra vezessenek és jaj
40 1| gyüjthetjük a vagyont. De csak óvatosan, vigyázva, öcsém!
41 1| vagyont gyûjtünk, a mennyit csak lehet, olyan módon gyûjtünk,
42 1| módon gyûjtünk, a hogyan csak lehet, - mikor pedig a császáriak
43 1| végre mégis megszánta, habár csak hirébõl ismerte. Magához
44 1| meghalt. Meghalt, mintha csak parancsra, kivánatra cselekedte
45 1| tõled, bátya. Ilyen gondolat csak a te nagy eszedben fogamzhatik
46 1| látod! Azért mondom, légy csak te a cselekvõ kar, én pedig
47 1| nevezetû drágakõ-árus, csupán csak száz aranyat adott a bennük
48 1| terv, kitûnõ terv! Ilyen csak annak a ravasz Tárkonynak
49 1| Ezekbõl az emberekbõl azonban csak néhány tudja, hogy tulajdonkép
50 1| minden...~- Geda te, én mégis csak azt mondom, az a néhány
51 1| elõvigyázat és titkolódzás csak kifundálható, az én eszem
52 1| teketóriázunk. Nálam és nálad is csak addig számít az ember, akármily
53 1| és alkalom mindig akad, csak keresni kell. Tanuld meg,
54 1| lefizeti. Átkozódott, a hogy csak a torkán kifért. Azt mondta,
55 1| magának. Ez jól sikerült, csak a többi birtokpereink is
56 1| aranyat ér, a mennyit nyom. Csak tudnám szép szerével a mi
57 1| egymásba rakta.~- Folytassad csak tovább, öcscse, a mit elkezdtél.
58 1| mert a mult alkalommal is csak az égiek különös kegyelme
59 1| zsoldunkban állanak. Halljad csak, mi történt a multkor. János
60 1| didergett a pocsolyában és csak ekkor mert négykézláb haza
61 1| Természetesen, a száz aranyunk csak úgy kerül vissza, ha Libor
62 1| kényteleníttessél kisérõvel járni. Csak ezt mutasd, ha megállítanak -
63 1| Kitudtad-e, miért jött Budára? De csak röviden, világosan beszélj.
64 1| Mindent megtudtam, a mit csak akartam, mert úgy ment minden,
65 1| nejét gyógyítsa meg, de ez csak hosszúszakállú fejét rázta
66 1| tudott segíteni drága nõmön. Csak még a te nagy tudományodba
67 1| oda! Rabszolgád leszek, csak nõmet gyógyítsd meg, rabszolgád
68 1| bécsi-kapu felé...~- Hát csak azért jött Budára!... Azt
69 1| semmikép se tudta kinyitni. Csak gazdáinak egyesült erejével
70 1| menten elalélt a fájdalomtól.~Csak akkor tért magához, mikor
71 1| fenyegette öklével, a meddig csak láthatta.~
72 1| szekrényében motoszkált, melybe még csak bepillantást se engedett
73 1| tudta, melyik lábára álljon, csak a szeme-szája járt fel-alá
74 1| dühöngött Áron.~Gedeon, ki eddig csak keskeny ajkát rágta, most
75 1| ablakokon, de Áron öcscse csak nem akart visszatérni.~Már
76 1| mindenfelé a vidéken, de még csak nyomára se akadtak... Egyik
77 1| lóg fejünk felett. Ám ha csak a föld alá nem bujik, embereink
78 1| midõn a közelben egyszerre csak sikoltó gyermekhangokat
79 1| Jánoska, hol vagy, jere csak elõ drágám, én vagyok itt!
80 1| a rossz gyermekét, még csak, meg se öleli, csókolja
81 1| Meg ám... Az egész ház csak ugy harsog a siránkozástól
82 1| meglepetésre.~- Húj, gyerek, ezt csak most mondod! Ki vele, mit
83 1| azonban nem akart várni és csak egy kis irást hagyott a
84 1| ismerem, ügyet se vet rá, csak mosolyog rajta, hanem azért
85 1| volt... No iszen, kerülj csak kezünk közé, áruló betyár!
86 1| Mert ettõl függ minden, csak így állhatunk boszút, én
87 1| Nem sokáig, fiacskám, csak Mamertusz nap éjszakájáig...
88 1| midõn Kányavári egyszerre csak fülelve ütötte fel fejét.~-
89 1| fel fejét.~- Ah, hallgasd csak! Mintha gyászzsolozsmák
90 1| még a legkisebb tárgy is, csak az elhunytra emlékeztetett...
91 1| zokogó csoportot, megállt és csak omló könnyein át nézte õket
92 1| hanem Hollókövy, mintha csak megsejtette volna hûséges
93 1| mondták a nemes urak is - és csak kegyelmedre várnak, hogy
94 1| váltig mondtam:~ Látogató csak, ki ott van, ajtóm előtt
95 1| felszabadítására...~- Mindig csak igéretek, üres igéretek!
96 1| azonnal távoztak.~Valóban csak az olyan fejedelmi vagyon,
97 1| szomorú épület felé, melynek csak messzire ragyogó aranyozott
98 1| Liliomot pedig előkerítem, csak ne bánkódj, ne epekedj utána,
99 1| a hol a lányka egyszerre csak e kérdéssel fordult hozzá:~-
100 1| a mi jó anyuskánkról... Csak ő róla beszéljünk mindig,
101 1| beszélgetni és a mi szép virága csak volt a kertnek, azt mind
102 1| erő vonná őket, egyszerre csak ott álltak a borongó ciprusoktól
103 1| titokteljes susogással.~Csak arra riadtak fel, midőn
104 1| gyermekeim, mondá - és csak akkor hagyták el e szomorú
105 1| meg ujra a szemét, bizony csak el kellett hinnie, hogy
106 1| elforgatja szemét, hogy csak a fehérjét lehet látni, -
107 1| urának, midőn egyszerre csak Kányavári hangját hallotta
108 1| ki mindent inkább várt, csak ezt nem, egészen kijött
109 1| szabadulni.~De Kányavári, mintha csak megsejtett volna mindent,
110 1| esküvel fogadom, hogy ezentúl csak jó hitemet fogja hallani
111 1| bűnbánó arckifejezését, míg csak a fák sűrüsége közé nem
112 1| aranyat. Mondjad, hogy ez csak foglaló ám!... Minden szavára
113 1| pontosan kikérdezd... Aztán csak okosan, ügyesen, fiam. Vigyázz,
114 1| látogatás okát, hanem én csak most is azt mondom: valami
115 1| védõ ügyvédje. Emlékezzék csak vissza, miket tett, miket
116 1| földönfutóvá tenni. Emlékezzék csak, mit suttognak errõl az
117 1| suttognak errõl az emberrõl. Ha csak egy körömfeketényi igaza
118 1| gonoszság lappang. Már csak kimondom: török kém, hazaáruló,
119 1| a figyelmét... Így majd csak Isten segélyével elejét
120 1| mivel? Az igazi okot még csak sejtenie se szabad, különben
121 1| kovácsolták kardjaikat. Akkor fog csak lelkesülten hozzálátni,
122 1| az egész, mert fejenként csak egy kispénz esik mindenkire...~-
123 1| Nem is adó! inkább csak elismerése annak, hogy mi
124 1| potomság az egész. Fejenként csak egy kispénz. Nem is adó,
125 1| kispénz. Nem is adó, inkább csak hûbéri elismerése annak,
126 1| kipróbált barát!~Hollókövy csak alkonyattájban tért haza
127 1| Bálint kérdésére röviden csak annyit felelt, hogy a kispénzadót
128 1| aranykoronás hattyúról, míg csak a leányka el nem álmosodott,
129 1| megsarcolnak bennünket...~- Csak még rosszabb ne érjen bennünket!
130 1| értékeimet, még ma éjjel csak a kettõnk által ismert rejtekhelyre
131 1| valami.~Bizony jutott, mert csak az ötödik éjszaka közepén
132 1| menedékhelye. Innen majd csak könnyebben átjutok a császári
133 1| csendesen odébb álltam és csak éjszaka menekültem, mint
134 1| kiáltásokkal.~- Várjatok csak, kutyák! Majd lesz nektek
135 1| ítéletidő kerekedett, hogy csak úgy szakadt a zápor, hullott
136 1| jajgatott, süvöltözött, csak úgy nyögött, csikorgott
137 1| észre, hogy a lova egyszerre csak nagyot botlik, aztán sántítva
138 1| voltak s a nyílvesszőket csak gyors ide-oda hajladozással
139 1| ne jöhessen.~Erre, mintha csak a földből bujtak volna elő,
140 1| bujtak volna elő, mintha csak a kert bokrai elevenedtek
141 1| védekeznünk, míg bírjuk, mert csak hárman vagyunk...~- Öten,
142 1| órában hasonlított igazán csak vonásról-vonásra.~E pillanatban
143 1| elsõ terem faragott ajtaja csak nagyon rövid ideig állt
144 1| szines üveg-karikái egyszerre csak csörömpölve hullottak ki
145 1| izzó tekintetét:~- Most már csak hárman vagyunk... hárman!~-
146 1| rántotta elõ, de egyszerre csak megtántorodott és térdre
147 1| Hah, már közelednek! Csak vigyázat... Elõször a kisérõkkel
148 1| Bálintot és feleségét... Még csak egy halálsikoltás se hangzott.
149 1| kezdtek, midõn egyszerre csak megzördültek a bokrok és
150 1| megütteté a dobokat, hogy csak úgy hangzottak belé a budai
151 1| hol sokáig tanácskoztak s csak késő este váltak el egymástól.~-
152 1| elégült vigyorgással. Helyes! Csak hadd sírjon...~Az emberkalmár
153 1| rabszolgaságba kerülnek, de ez csak kevélyen hallgat és ajkait
154 1| emlékeztethette, mert szeme csak úgy izzott a visszafojtott
155 1| szabadulhasson vissza.~- Bízd csak rám! Nem fog megszabadulni,
156 1| ország határán...~- Hiszen csak egy szóval mondjad s ez
157 1| legénység és a beszélgetést csak halk suttogással folytathatták
158 1| vágnak majd holnap a többiek! Csak óvatosan készülõdj, hogy
159 1| néma a sötét éjszakában, csak a rabságra hurcolt foglyok
160 1| azaz ó-város felé, mely csak úgy harsogott a lármás kikiáltó
161 1| szívbõl kínáltalak meg vele!~- Csak azt fogadom barátomnak,
162 1| szívvel bár, hallgatott és csak az égre nézett, mintha onnan
163 1| Nézz körül, az egész bazár csak õket bámulja, beszélt tovább
164 1| után intette õket.~Mintha csak valami rideg, félhomályos
165 1| üveglapocskákkal voltak berakva, mintha csak minden derût és verõfényt
166 1| védelmezõ bátyád vagyok! Csak légy erõs, türelmes, engedelmes...
167 1| De mintha e boldog évek csak egy szép álom képei lennének,
168 1| hogy annál inkább érezze: csak álom volt, álom... tünékeny,
169 1| A város lüktető zajából csak határozatlan, elmosódó zsongás-bongás
170 1| csendesen mindaddig, míg csak a nagy fáradtságtól és szenvedésektől
171 1| kendőjével integetett nekik... De csak ő látta, hogy a fehér kendőt
172 1| ideje rövidre van szabva, csak az örökkévalóság hosszú.
173 1| erõsítette s Edömér egyszerre csak saját hangjára riadt fel
174 1| Még minden élõ szunnyadt, csak a fecskék és a gólyák, Keletnek
175 1| gyújtotta lángra.~Egyszerre csak berúgták ajtaját és Hanif
176 1| uram kertjének! Ez a fiú csak a madzsarli nyelvet beszéli.~-
177 1| vakító gyémántfényességgel, csak egy kis türelmet esdek tõled.
178 1| jóformán minden játékot, mit csak kigondolni bírt, kimerített, -
179 1| úgy ledobta hátáról, hogy csak úgy nyekkent és mikor Kairám
180 1| fenyegetõ tekintetet vetve rá, csak ennyit mondott:~- Nem gondolod,
181 1| visszadöbbentette.~Egy ideig csak ajkát rágva állt ott, azután
182 1| almafa mellé. Nini, várj csak, ott egy érett gyümölcsöt
183 1| szenvedések iskolája még csak most kezdõdött!~
184 1| eleget szenvedett mégis és csak akkor derült némi öröm életére,
185 1| nem igen beszélgethettek! Csak néhány vigasztaló, erõsítõ
186 1| és vállára segítette.~Ha csak egy percig tovább lent idõzött,
187 1| keservétõl meg-megremegõ ajkuk csak szakadozott szavakban beszélt
188 1| örül és boldog ez estén, csak mi, mi ünnepeljük könny
189 1| fáradalmakat és nélkülözéseket, csak vigy magaddal! Elviszel?~-
190 1| tûrni és szenvedni, ha csak egy parányi remény világít
191 1| gondolkozni, mert szüntelen csak az szorongatja szívemet:
192 1| kinek hadverõ tekintete csak akkor olvadt szelidre, lágyra,
193 1| szívüket és úgy érezték, hogy csak e naptól fogva értették
194 1| szökõkút mellett, ha egyszerre csak Hanif hangja aludni nem
195 1| ne találkoztak volna, ha csak pár futó pillanatra is.~
196 1| szabadulni, válaszolt ez, de csak úgy a vak szerencsében bízva,
197 1| haragos percedben megint csak arra kérlek, a mit mindennap
198 1| vagyok, ha megvetésemet csak egy tekintettel is elárulhatom
199 1| fel ellene minden érzésem? Csak én tudom, mit szenvedtem,
200 1| rendesen meg is jelent, de csak durcás, elfordított arccal
201 1| fájdalommal nézett utána, míg csak fehérlõ ruháját látta a
202 1| megjelent a szökõkút mellett. De csak maga szomorkodott egyedül,
203 1| elsietett.~- Ha üres lesz, csak jer, nemsokára kész lesz
204 1| végre kikapja a magáét. Csak a félszemû Ibrahimot várom!
205 1| tovább, egy percet sem!~- Csak öt percig várj, jó Hanif,
206 1| öt percig várj, jó Hanif, csak öt percig! Óh, tedd meg
207 1| fog érte áldani!~- Talán csak nem húznak érte karóba,
208 1| korbácsolni az udvaron...~- Csak ez! Allahra mondom, majdnem
209 1| neki ellenállni. Érte tevém csak, de óh, anyám, derítsd rá
210 1| De engedj még egy szót, - csak egy szót még! Oh, teljesítsd
211 1| esztelenséggel...~- Ah anyám, csak egy szavadba kerül - egyetlen
212 1| aggodalmas várakozással.~Kairam csak néma fejrázással felelt.~-
213 1| állt a szolgák elé.~Csilla csak most értette meg, mirõl
214 1| s gömbölyû, pufók arcán csak úgy patakzottak végig könnyei.~
215 1| környékezte. De szüntelen csak e gondolattal erõsíté magát:~-
216 1| vonás se mozdult, hanem csak egykedvûen törülgette a
217 1| egy pillanatra:~- Maradj csak, nyugodd ki magadat reggelig,
218 1| a gömbölyû elõcsarnokban csak Szanzsabaglit és a vén felügyelõnét
219 1| megjámborult!~- Megérdemli - csak eredj! biccentett reszketõs
220 1| testvérem! Egy szóval, csak egy szóval mondd, hogy megbocsátasz!~
221 1| kezére. Edömér egyszerre csak felébredt és megismerte
222 1| jobbját, mert most látta csak, hogy fekvõ helye körül
223 1| bekötötte, de ez a javulás csak rövid és látszólagos volt.
224 1| mesét fog mondani, amennyi csak tetszik. És pedig szebbnél-szebbeket!~-
225 1| harmadik hét végén pedig csak mint rossz álomra emlékezett
226 1| zarándoklását be nem váltotta. Bár csak te is velünk jöhetnél a
227 1| a sok szót. Röviden, de csak az igazat. Hozzá ne tégy,
228 1| Mindezek, óh én uram, csak csekély vétségek ahhoz képest,
229 1| és sohase lásson napot, csak gyászt és fekete siralmat,
230 1| sértést, mit egy szolga csak elkövethet: kérdést mert
231 1| tudom, miért hivat?~- Azt csak Allah és a próféta tudja,
232 1| Edömér még halványabb lett és csak így remegett a felindulástól.
233 1| természetéről.~Ezen az estén csak kevés ideig maradhattak
234 1| arcára, midőn ez egyszerre csak felserkentve gondolatai
235 1| emberi terv és akarat - csak gondolatnyi pókfonál a végzet
236 1| vigyorgá pokoli kárörömmel. Csak lassabban, fiacskám, lassabban!
237 1| koldulsz. Azután tekints csak a hátad mögé. Az a két izmos
238 1| fogod sajnálni?~Jússzúf csak hideg mosolyával felelt,
239 1| megnedvesíthették volna. Csak este, midõn a fáradtságtól
240 1| nyargal ereiben, de azért csak tovább, elõre, tovább...~-
241 1| a meddig pedig a szeme csak ellátott, egymásra hányt
242 1| élő lény nem mutatkozott, csak nem messze tőle mozdult
243 1| el odáig, midőn egyszerre csak azt hitte: álmodik, vagy
244 1| vagy, honnét jöttél, hanem csak egymást ölelve, egymás vállára
245 1| kissé lecsillapult, kezdték csak vizsgálni, kérdezgetni egymást,
246 1| forrasztotta:~- Beszélj, beszélj csak, rég nem látott drága hazám
247 1| pipahordozójának szánta. Egy darabig csak jól betöltötte e mester
248 1| nyomtalanul el akar veszteni - csak ide küldi. Halálra itélt
249 1| az új vendéget.~Lászlónak csak most jutott eszébe, hogy
250 1| kenyeret hozott elõ...~- Csak keveset egyél. Taib apónál
251 1| szivszorító hangokon.~Eleintén csak csendes, zengõ zizergést
252 1| minden elõ van készítve, csak az alkalmas idõt várják,
253 1| út hosszú és veszélyes és csak nagy szenvedések árán juthatnak
254 1| ideig szólni sem tudott, csak túláradó örömmel borult
255 1| más nem változtatja meg, csak a halál.~- És mért késlelteti
256 1| dobbant e szavakra és mintha csak összebeszéltek volna, egy
257 1| főhivatalra emelte - és fiával csak a kikötőben fog találkozni.
258 1| adott volna életéből, ha csak egyetlen egy szóból álló
259 1| Csillának. László, mintha csak megsejtette volna gondolatát,
260 1| csillagokat szokta vizsgálni.~- Csak éjjel utazzatok, és mindig
261 1| Éjjel az emberek alusznak és csak a sivatag prédaéhes vadai
262 1| ti nem értitek a halált! Csak a kába és a gyáva rettegi!
263 1| Óh, ifjak, az öreg kor csak várakozás már a halál kapuja
264 1| a várt napkelte helyett, csak egy haragosan izzó, vérvörös
265 1| pusztulást... Minden siet, csak az idõ marad idõnek.~- Mit
266 1| megtagadta volna a szolgálatot - csak este, mikor kigyúltak az
267 1| benneteket a dsibbahi oázig... De csak mindig keletnek - napkeletnek
268 1| telepedve, néztek utána, míg csak fehér alakja el nem tûnt
269 1| óriási ernyõsvirágú gaz csak gyéren fogta fel az izzó
270 1| rárakott terhet cipelni, csak Dsámi és Edömér kedveskedõ,
271 1| hörgõ lihegésére egyszerre csak megállott és balkarjáról
272 1| felserkent kábultságából, de csak fejét rázta hevesen és csak
273 1| csak fejét rázta hevesen és csak késõbb tudta kinyögni:~-
274 1| trónjáig, Risán egyszerre csak felkapta fejét, s örvendezõ
275 1| fûbe és Dsámi tanácsára csak lassan ittak a patakból
276 1| óvatossággal keltek tehát útra, de csak lassan haladtak, mert vizük
277 1| feléje, mielõtt a menekülésre csak gondolhatott volna.~A vad,
278 1| Egy percet se késsünk! Csak barátaimat hívom elõ - azután,
279 1| azután, amily gyorsan csak lovaid bírják, derék Muhrák,
280 1| végzik a napot.~Midõn már csak másfélnapi járóföldre voltak
281 1| oáz szélét.~Már messzirõl csak úgy feketéllett az izgatottan
282 1| köntöse szélét.~Egyszerre csak szétválott a néptömeg és
283 1| alig akarta elereszteni, csak Dsámi nem marasztotta õket,
284 2| leütöm, mint a kutyát! Nézd csak, hogy forog a szeme. Kedvem
285 2| a kancsalszemû egyszerre csak sajátságos tompa hangon
286 2| tudtak szólni s jó ideig csak hangos zokogásuk beszélt
287 2| az emberre. Neki, egyedül csak neki köszönhetjük, hogy
288 2| Hiasszárnak igaza van, azért most csak röviden a velejét mondom
289 2| Mindent meg fogsz tudni, - csak engedd, hadd szedjem elébb
290 2| lapos gombban megcsúszott és csak mellemen és karomon a vastag
291 2| gyilkosok már eltávoztak, csak ketten maradtak ott s a
292 2| És hogy örültek! Ahogy csak, a sátán örülhet, vigyoroghat
293 2| pihenjen egy keveset, de csak fejét rázta. Egyszerre kell,
294 2| eltávozott. Egy lelket se láttam. Csak a plébánián voltak ébren!
295 2| setét, zivataros éjfélen csak az általam ismert földalatti
296 2| zivatarban a világot, míg csak uram elrabolt gyermekeit
297 2| sejtésem teljesülne!...~- Csak az óvatosságot ne feledjétek!
298 2| vallomást, akkoriban én szintén csak olyan gonosz voltam, mint
299 2| mint a kiket szolgáltam, és csak a rosszban, árulásban tellett
300 2| kilestem a titkait, de mintha csak az ördöggel állana szövetségben -
301 2| hogy minden titkukat tudom. Csak akkor ijedtem meg, midőn
302 2| mindent megteszek, a mi csak erõmtõl telik, az elrabolt
303 2| volt nehéz megismernem. Aki csak egyszer látta nemes uradat,
304 2| könyes szemmel Bálint. Mintha csak boldogult nemes uramat látnám
305 2| mindent megvalósíthat, amit csak akar, legyen az jó vagy
306 2| Te vagy? Valóban te vagy! Csak hogy élsz, egészségben és
307 2| még pár szolgáját, akik csak Edömérhez jó szívvel voltak,
308 2| elhallgatott és ettõl fogva csak a nép zsivajgása között
309 2| fejedelem mindegyik! Hiába csak az én hazámfiai tudnak ilyen
310 2| elragadtatással. De egyszerre csak megtántorodott és jóságos
311 2| akkor el innen, a hogy csak lábaink bírják, ijedezett
312 2| dzsanszusza és zaptiehja csak minket fog keresni!~- Jertek
313 2| amivel a szultáni konyha csak dicsekedhetett.~Evés után
314 2| mindenekelőtt!~- Furfanggal, egyedül csak furfanggal! Pénzzel, erőszakkal
315 2| el hát róla mindent, amit csak tudsz!~- Az nem sok lesz,
316 2| végefelé járt, de Hiasszár csak nem mutatkozott.~Ekkor már
317 2| megkönnyebbülésére és örömére.~- Csak akkor leszünk biztosságban,
318 2| botütéstõl földre rogyott. Bár csak ott gebedt volna, - de így
319 2| szikrázott örömében.~- Te, te, csak te tudsz ilyent kitalálni,
320 2| reményû szavaira, hanem csak titokteljes mosolylyal rázta
321 2| csend és némaság honolt, csak a halottas menetek követték
322 2| volt mind a kettõ, aminek csak örülhettek.~- Most ülj le,
323 2| hajlongással távoztak.~Hiasszár csak Bendár visszaérkeztére várakozott,
324 2| hajnalcsillag! Khor-khori máris csak szultánának nevezi õt, magát
325 2| faragást a keleti építészet csak kigondolhatott, az mind
326 2| kerülni fogják testedet, míg csak élsz! Nem pénzért, nem jutalomért
327 2| Roszszul mondtam! Hiszen csak ez a kis váracskám van!
328 2| szólalt meg Khor-khori - nézz csak arra a gömbölyû ablakocskára
329 2| De beszélhetett, amennyit csak akart, Khor-khori nem tágított,
330 2| De hát mi baja neki? Csak nem kakkukónia betegsége
331 2| annyit fizetek, amennyit csak kérsz! kiáltá Khor-khori
332 2| véteti valamennyinek, ha csak egy cseppel többet adnak
333 2| valószinüleg a vízbe fulladt, mert csak fekete talárját és kibomlott
334 2| hogy az õrség közül még csak a tájékára se tekint egyik
335 2| és köszönjem meg neked!~- Csak igéretemet teljesítettem,
336 2| végéig vágtatva, a mint csak lehet! szólt halkan Hiasszár,
337 2| addig nézett utánuk, míg csak láthatta őket, míg csak
338 2| csak láthatta őket, míg csak az utolsó is el nem tűnt,
339 2| bevonulásnál, midőn egyszerre csak névtelen rémülettől érezé
340 2| fenyegetett bennünket, de majd csak elejét veszszük, folytatá
341 2| Jánoskám, ez is diplomácia, csak hogy itt nem országokba,
342 2| van hozzá.~De Kányavári csak fejét csóválta:~- Az én
343 2| megszámlálhatlan irigyet is, kik csak alkalomra várnak, hogy megronthassanak.
344 2| mind ellenünk fordulna. Mi csak addig vagyunk erõsek, míg
345 2| hogy a törököt egyszer csak kiverik az országból. Akkor
346 2| kezéhez fizettem, Abdi basától csak azért vettem meg szintén,
347 2| jószóval nem lehet megvenni, csak az egyenes utat, az igazságot
348 2| egészen neki veresedve és csak úgy dõlt a szájából a szitok
349 2| téged, valamennyiünket...~Csak egy szót kiáltson a világba,
350 2| percig szólni se tudott, csak csontos ökleit emelgette,
351 2| körül bicegett a szobában.~- Csak kissé bizseregnek. De nem
352 2| Edömér, a vadászmester csak mi ránk vár még csapatjával,
353 2| hajdani várkisasszonyok ugyan csak a dicsõséges harcok után
354 2| Isten, megint mosolyog. Csak azóta került vissza a mosolygás
355 2| nagy része eltávozott és csak a rokonok és bizalmas ismerősök
356 2| akarod megvárni? Hiszen csak egy rövid hónap az egész!~
357 2| mosolylyal nézett rá:~- Csak egy rövid hónap! Bálint,
358 2| de nékem nem! Gondolkozz csak egy kissé! Nem olyan volt,
359 2| tudunk nyomot veszteni, ha csak kámforrá nem válunk s azt
360 2| háromszor egymásután legyõzte. Csak úgy bámultak, hüledeztek
361 2| mondtam neked akkor! Elõször csak minden fajta lõfegyverekkel,
362 2| Edömért az egész idõ alatt csak néma megindulással szemlélte:~-
363 2| szivébe is.~- Házigazdánk csak hadd élvezze a viszontlátás
364 2| olvadt át.~- Most látom csak, mit vesztek benned! Mennyi,
365 2| lassan. De vétkeznék, ha csak egy szóval is el akarnálak
366 2| Menni kell neki! Azért hát csak búcsuzz el tõle és barátaidtól
367 2| Csilla egy szót se szólt, csak elhalványodva bontakozott
368 2| hallgatva nézett tányérjára, csak az öreg Laky és a gróf beszél
369 2| adott a felállásra.~Edömér csak erre és a gróf egyidejû
370 2| elkisérték vendégeiket és csak a setétvölgyi kopanicsa
371 2| jobbján ügető Edömérhez, hát csak nem akarsz nálam maradni,
372 2| időkben, mikor mindenki csak saját magával törődik, nemcsak
373 2| lehet őket kiirtani, míg csak az egésznek a fejére, mozgatójára
374 2| egészet és biztatta őket, hogy csak induljanak, de az egyik
375 2| itt tovább, öreg hivem, csak míg lovaink kipihenik magunkat.
376 2| is! veté közbe Bálint.~- Csak a törökbe bizzatok, akkor
377 2| szorított kezet Lászlóval.~- Ha csak lehet, mi is résztveszünk
378 2| szalagját, az erdõbõl egyszerre csak jobbról-balról egy-egy csapat
379 2| ellenséggel szemben sikerül-e? Ha csak csudával határos módon ki
380 2| ellenvetése, vezér uram!~- Csak az az óhajtásom van: itt
381 2| megtudjátok, mi van benne.~- Csak nem ir felõlünk valami szigoruan,
382 2| úgy átigazította, mintha csak karcsú termetére öntötték
383 2| mikor már az út kanyargóiból csak az ezüst sisak fénye villogott
384 2| mikor a veszedelemnek még csak árnyéka se mutatkozik?~-
385 2| valaki, mondá hallgatózva, de csak az erdõ visszhangos zúgása
386 2| visszhangos zúgása suhogott és csak a száraz haraszt zörgött
387 2| hang irányába fordítva.~- Csak vigyázva, édes uram, esengett
388 2| utasokra leskelõdnek és csak alkonyatkor akarnak visszatérni,
389 2| mellett maradt ápolónak, kit csak hosszú évek multán váltott
390 2| életet, mert szivem mindig csak a zajos tábori élet után
391 2| bátyám oldala mellett majd csak viszem tán én is valamire.~
392 2| némiképen hasonlított az övéhez, csak az bántotta, hogy olyan
393 2| Hej, fiuk, fiuk, érjünk csak egyszer a táborba, meglássátok,
394 2| a táborban.~- Bizzad azt csak ránk, öregem! A hadi regula
395 2| felebbvalók orrára kötni. Bizzátok csak rám, mester vagyok én az
396 2| Hiasszárnak, ki szokása szerint csak csendesen mosolygott, de
397 2| a kedvében járni.~- Még csak egy-két nap, aztán Gyõr
398 2| órája!~- Hogy érted ezt?~- Csak úgy! Többet nem szabad elárulnom.
399 2| szabad elárulnom. Ezt is csak néked mondtam, mert igazhivõ
400 2| azonban pipáját, egyszerre csak álmosodni kezdett és néhány
401 2| annyira megsántult, hogy csak lépésben haladhattak - s
402 2| haladhattak - s így éjfél helyett csak másnapi estszürkületkor
403 2| de mivel egyik se szólt, csak ötölve-hatolva egymásra
404 2| mindenha résztvehessek, mert csak így reménylem hugom elrablóját
405 2| Keveházi István egyszerre csak elkiáltotta magát:~- No
406 2| magát:~- No nézzétek! Én csak darálok, darálok, ahelyett,
407 2| sunyiképû huszár, kit társai csak Patkónak tituláltak, rezes,
408 2| megszólalt:~- Bizony, öcsém, már csak megmondjuk - a szegény Móric,
409 2| állapotokról.~Egyszerre csak e kérdéssel fordult hozzájuk:~-
410 2| portyázásokkal. A táborban csak repülõ seregnek nevezik
411 3| magyar, áll Buda még!~ A mult csak példa legyen most. «~ Kisfaludy: »
412 3| kirohanásnál súlyos sebet kapott és csak Edömér önfeláldozó vitézségének
413 3| nem nyugodott addig, mig csak a páncélingen is meg nem
414 3| Edömér?~- Nem, László, még csak egy karcolás se esett rajtam!~-
415 3| rajtam!~- Hála Istennek! Csak hogy te nem vagy megsebesülve.
416 3| egyenruha elõtt, mit ez azonban csak gõgös, kihivó fejbiccentéssel
417 3| kapitány fogadása azonban csak üres szóbeszédnek bizonyult.
418 3| szolgálaton kívül kerülték, ahol csak lehetett.~Ez a kapitányt
419 3| természetesen nagyon boszantotta és csak a jó alkalmat leste, hogy
420 3| palota fegyvercsarnokában, és csak Edömérre várakoztak, kit
421 3| mondod ki vele, vezérem! Csak gyáva és becstelen tudna
422 3| kis ideig hallgatott.~- Csak legalább Lindvay volna az
423 3| Szeretnék haragudni rád, de csak kimondom: fiú, én féltelek
424 3| zárkózott és irni kezdett.~- Csak legalább Hiasszár volna
425 3| forgolódását és sóhajtásait.~Azt csak Isten tudja, mit hoz a holnap!
426 3| lábaihoz gurult göröngyöket.~Csak mennél kevesebb teketória,
427 3| rótta fel a választást.~- Csak hadd hetvenkedjék s fáraszsza
428 3| kihivó gõggel hallgatott, míg csak a támadásra a jelt meg nem
429 3| elkápráztassa szemeit...~Most tünt csak ki a kissé meghajlott kard
430 3| Ugrásra készülõ fenevadként csak az alkalmas pillanatot leste,
431 3| egy göröngyben egyszerre csak megcsúszva, Edömér kardja
432 3| még valamit mondani, de csak ajkai mozogtak. A széles
433 3| megbizható hireket hoz.~- Én is csak e kipróbált hűségű emberben
434 3| zöldággal visszatérő galambját. Csak ne történt légyen véle valami
435 3| megtudtam mindent, amit csak akartam.~IV. Mohamed szultán
436 3| azonban Eszéknél kiszállott, csak tizenhat ember maradt a
437 3| hivebb barát a földön. Mindig csak mások javán munkálsz! szólt
438 3| elsülyesztette...~E tervek tárták fel csak igazán valódi nagyságában
439 3| Csillának az ajándéka volt.~Csak Hiasszár nem szólt rá semmit,
440 3| gyanuba keveredem! Pedig csak földieim és bátyám jó ismerõsei
441 3| Edömér mindenhol éppen csak annyi pihenést engedett
442 3| szorongatá kardja markolatát.~Csak a fõvezér komoly, jellegzetes
443 3| mosolyog kegyelmedre, azért hát csak excelsior! mondotta a nádor
444 3| mert mélyen fekvõ szeme csak úgy izzott a rejtegetett
445 3| Strattman kancellár uram is csak olyan halandó ember, mint
446 3| Hatalmas! Nagyszerû! Ilyen csak a te fejedben születik!
447 3| örvendezett öcscse.~- Ez csak ízelítõ, mindjárt meghallod
448 3| Kányavári János lova egyszerre csak megbokrosodott és úgy levetette
449 3| átadta a titkos sürgönyöket s csak ennyit mondott neki nyers
450 3| megbokrosodni!~Edömér válasz helyett csak egy tekintettel felelt,
451 3| összpontosító parancsot is és már csak az utolsó, legfontosabb
452 3| nagy íves ablaka világított csak ki az éjszakába.~Zörgetésére
453 3| viaszgyertyáit, azután, mintha csak várták volna, tüstént felszolgálta
454 3| szúrva a szeme, mert a helyén csak setét ür tátongott...~-
455 3| Milyen furcsa, vagy csak én nem látom a szemet a
456 3| képre. De a szem helyén csak mozdulatlan fekete üresség
457 3| csalódott, midõn egyszerre csak újra megvillant az a nedves,
458 3| neki, hogy lesnek rá és csak elalvását várják. Elhatározta
459 3| meg-megremegett alapjaiban. Egyszerre csak halk csattanást hallott
460 3| a becikázó villámfénynél csak egy lecsapódó kard villanását
461 3| lelket!~A megrémült gaz csak remegve szuszogott, midõn
462 3| Edömér e hirre, amennyire csak lova birta, sietett visszafelé
463 3| minden hibát elkövetett, ami csak egy rossz hadvezértől kitelik.
464 3| mulva újra visszatért.~»Csak még egy kevés ideig tartsátok
465 3| el, de az igért segítség csak nem akart érkezni.~A háromszáz
466 3| nem halálos, a sebesült csak a nagy vérvesztéstõl alélt
467 3| érkezik. Ennyit tudhattam csak meg...~Edömér sietve rohant
468 3| futárjának vélték - és még csak a közbensõ síkot kellett
469 3| hogy gyanut ne keltsen, csak közönséges galoppban nyargalt,
470 3| gõgös dölyffel fordult el és csak ekkor határozá el magát
471 3| szelid strucmadarat is! Csak a beszélõ papagáj szabadult
472 3| õket egymástól és Edömér csak azt látta még, hogy elõször
473 3| akart valamit mondani, de csak ajka mozgott hangtalanul.~
474 3| várbeli jelszó,~ Egyszer csak az hallik, hogy dörejre
475 3| dörejre dörej,~ Egyszer csak az látszik, hogy a török
476 3| egyik fordulónál egyszerre csak Kányavári Áron kamarás úrral
477 3| sokáig előz meg, ne félj. Csak továbbra is okosan viseld
478 3| hogy már fel is kelhet, csak az ereje hiányzik.~- Mily
479 3| utána fehér kendőjével, amíg csak láthatta.~A Párkány alatti
480 3| sátorban pedig egyszerre csak megszólalt a tárogató és
481 3| ki a táborból és mintha csak árnyak lennének, tünedeztek
482 3| óvatossággal huzódjatok csak a gát felé, míg én kikémlelem
483 3| tehát a földre és mintha csak álmában tenné, nagy horkolással
484 3| teperve, mellére térdelt. Ha csak egy kiáltást, egy nyögést
485 3| felkapva, amilyen sebesen csak lehetett, surrant az ágyutelepek
486 3| bokrait, a bozót egyszerre csak megelevenedett körülöttük
487 3| gyorsan körültekintve, s amint csak lova birta, vágtatott tova
488 3| titkot sejtett e mögött és csak az alkalmat leste, hogy
489 3| közeledtek, midőn egyszerre csak majd az egyik, majd a másik
490 3| a nehéz hintó egyszerre csak megrekedt a mély út elején.~-
491 3| elővigyázatról.~Edömér azonban csak hallgatott, s mikor kiment,
492 3| főhadnagy uram. Bizony én is csak azt mondom, nem jó ebben
493 3| meg se mukkant, akkor is csak egy pillanatra nyitotta
494 3| hangon szólott:~- Most már csak ketten vagyunk! Bármi történjék,
495 3| suttogva. - Keveházi azonban csak tovább aludt...~E percben
496 3| vagyunk, hugocskám! Maradjatok csak benn! Ne félj, megvédelmezlek!
497 3| Védd az ajtót! De Keveházi csak tovább aludt és vele aludtak
498 3| alvó Keveházi egyszerre csak hahotázva ugrott fel álmából...~-
499 3| drágán adja el életét, amint csak lehet, midõn a martalócok
500 3| diadalordítása közé egyszerre csak zajos lódobogás, lövések
1-500 | 501-565 |