Rész

 1     1|         aranynyal öntve el a Duna csendesen fodrozó tükrét. A mecsetek
 2     1|       omló könnyein át nézte õket csendesen, hanem Hollókövy, mintha
 3     1|           ki ott van, ajtóm előtt csendesen,~ Valami elkésett utas vár
 4     1|          tisztelendő atyám! mondá csendesen és átnyujtá a kelyhet a
 5     1|      hajdúkat és csatlósokat szép csendesen szólítsd össze. E rakoncátlan
 6     1|          cécóért - azért hát szép csendesen odébb álltam és csak éjszaka
 7     1|      vagyok, ideje hát, hogy szép csendesen tovább álljak!... így kezdé
 8     1|          házamra? kérdé Hollókövy csendesen.~- Dehogy úntam, - a magam
 9     1|         töve köré csavarta s szép csendesen arra felé kezdett csúszni
10     1|      paripája karcsú nyakát, hogy csendesen maradjon és el ne nyerítse
11     1|     vegyék.~Csakugyan éjféltájban csendesen szétnyílott a hajóhíd dereka
12     1|     cseppek utat találtak és sírt csendesen mind­addig, míg csak a nagy
13     1|     türelemben...~Napszállat után csendesen kisurrant kamrájából. A
14     1|         vette, hogy egy férfialak csendesen félrehúzódik a beteg mellõl
15     1|     kezében vagyunk! szólt Edömér csendesen és a beszélgetésnek ezzel
16     2|        utolsó, gyenge vonaglását, csendesen, mozdulatlanul maradtam.~
17     2|             O p l o m a c h u s: (csendesen) »Nem; Szabadulást és örök
18     2|         sántán, tehetetlenül szép csendesen odább állani. Erre gondolj,
19     2|           ki szokása szerint csak csendesen mosolygott, de nem szólt
20     3|          keresztútnál.~- Itt szép csendesen elválunk, uram! Egyikünk
21     3|     lehetett látni semmit.~Edömér csendesen maga mellé intette Vihorláthy
22     3|      barát imádkozott~ Mellé nagy csendesen.«~ Heine: »A Hastingsi csatatér.«~ ~-
23     3|        itt lesz! Csak ne sokat és csendesen beszéljetek! susogta, aztán
24     3| meggondoljuk a dolgot, mosolygott csendesen Tüzes Gábor. Szerencsés
25     3|          ölelve állnak ott némán, csendesen s az a halk szellõ, mely