Rész

 1     1|              levelek,~ Kit erre, kit arra kergetnek a szelek;~ S más
 2     1| szolgálatainkat, mert az okos mindig arra fordítja a köpönyegét, merrõl
 3     1|         nyitva voltak és a seregélyt arra hessegetve, a beszélgetés
 4     1|             mellett, minden elõ volt arra is készítve, hogy szükség
 5     1|    kiváncsiságból, mint szánalomból, arra felé tartva, a tisztás szélén
 6     1|         titokteljes susogással.~Csak arra riadtak fel, midőn két kar
 7     1|              anyátok utolsó szavával arra kért, hogy övezzem ezt nyakatokra.
 8     1|          praktika vagyon e dologban, arra a fejemet rá merném tenni! -
 9     1|        uraimék figyelmeztetéseire és arra a levélre, mit az az erre
10     1|            ha éppen akkor véletlenül arra nem megy az öreg plébános.
11     1|            csavarta s szép csendesen arra felé kezdett csúszni a nád
12     1|       hitetlen, mormogá elégedetten, arra a dicséretre és ajándékra
13     1|        haragos percedben megint csak arra kérlek, a mit mindennap
14     1|  pusztítsátok a hitetleneket!« hanem arra tanít, hogy szeressétek
15     1|          többi szavai torkán akadtak arra a rettenetes tekintetre,
16     2|             A kút szélén ül! Ne nézz arra, mert minden mozdulatunkat
17     2|              gyors pillantást lopott arra felé.~- Úgy van, ő az! Valósággal
18     2|            Az Úr kegyelme megtartott arra a végtelen boldogságra,
19     2|            kigyócsipés érné, fordult arra felé és a négy szempár felismerõ
20     2|           meg Khor-khori - nézz csak arra a gömbölyû ablakocskára
21     2|           esett áldozatul, mely mind arra az országos hirû ünnepélyre
22     2|          ránk, öregem! A hadi regula arra való, hogy ahol lehet, megtörje
23     2|             csausznak.~- Hogy tudtál arra a roskadozó dereglyére szállni?
24     3|          Edömér szive nagyot dobbant arra az édes gondolatra, hogy
25     3|    végtelenjébe tévedõ vándor, midõn arra gondolt, hogy most neki