Rész

 1     1|      megerősített falai a lemenő nap tüzes sugaraiban ragyognak, a
 2     1|          falain pedig az esti alkony tüzes pírja lángol...~A búcsúzó
 3     1|       pasának? Óh, jaj nekem, mintha tüzes parázson állnék! nyöszörgött,
 4     1|      miközben véresre vert talpainak tüzes sajgását a lépcsõk hideg
 5     1|          nagy forróság következtében tüzes genyedésnek indultak, sorvasztó
 6     1|              Dsámi karcsú alakja, ki tüzes, fekete szemével csodálkozva
 7     2|       lelkével odafigyelt s idõnként tüzes, lelkesült pillantásokat
 8     2|            halotthalaványan, mikor a tüzes kínzóeszközökkel, csavarokkal,
 9     3|          naptól fogva a barátot csak Tüzes Gábornak nevezték a táborban,
10     3|          hogy megsebesíthetlen, csak Tüzes Gábor nevetett, mikor meghallotta
11     3|              aknák. E pontokon, mint Tüzes Gábor elõre megjósolta,
12     3|          neki.~Kányavári szeme előtt tüzes karikák villogtak a setétben,
13     3|   napról-napra szemlátomást fogyott. Tüzes Gábor bombái olyan szerencsésen
14     3| szétszaggatott tagokkal a levegőbe s Tüzes Gábor egymaga egész csatát
15     3|             mérsékelten kóstolgatá a tüzes borokat, Petneházy Dávid,
16     3|              Buda hõse« nevét adják.~Tüzes Gábor, aki nevének megfelelõen
17     3|              aki nevének megfelelõen tüzes szomjjal ivott, jókedvûen
18     3|     seregének legjobbjaival, mialatt Tüzes Gábor meg az általa feltalált
19     3|         általa feltalált olthatatlan tüzes golyókkal felégette a réseket
20     3|              ilyen hõs sincs! kiáltá Tüzes Gábor.~A nagyvezér jól látta
21     3|             bécsi-kapu már ingadozik Tüzes Gábor petárdái alatt! Én
22     3|              szálláson nagy örömükre Tüzes Gáborral találkoztak, ki
23     3|             igyekeztek? kérdé azután Tüzes Gábor.~- Korláthkõre hugomért!
24     3|         dolgot, mosolygott csendesen Tüzes Gábor. Szerencsés utat,