Rész
1 1| ellenségem mentett meg. Bár inkább agyonvertek volna. Te vagy
2 1| nem én árultalak be. Sõt inkább annyira megdicsértelek a
3 1| szívesebben?~- A fejemet! Inkább a fejemet! Testemet, lelkemet
4 1| fejemet! Testemet, lelkemet inkább, mint azt az ötszáz drága
5 1| semmi kárt nem tett, sõt inkább az esõtõl felfrissülve,
6 1| Ugyan mi lehet ez? gondolá s inkább kiváncsiságból, mint szánalomból,
7 1| tenni!~Az öreg, ki mindent inkább várt, csak ezt nem, egészen
8 1| mindenkire...~- Nem is adó! inkább csak elismerése annak, hogy
9 1| egy kispénz. Nem is adó, inkább csak hûbéri elismerése annak,
10 1| mosolygással.~- Hagyjuk ezt!... Inkább mondd meg, hová zártad el
11 1| mint veled... Nem engedem; inkább meghalok, lihegte a lányka.~-
12 1| kétségbeeséssel küzdve, hogy annál inkább érezze: csak álom volt,
13 1| megvetõ hangon.~Edömér inkább a parancsoló intésnek, mint
14 1| vigasztaló szavak helyett inkább hallgatta a vén néger asszony
15 1| felsikoltott.~- Nem, soha! Inkább meghalok, semhogy te szenvedd
16 1| hazámat meg nem tagadom soha! Inkább rabszolga maradok!~Mahmud-el-Tebrisz
17 1| Konstantinápolyig küld bennünket, de inkább száz veszélylyel, halállal,
18 1| semhogy rám vesztegesd! Inkább meghalok!~- Nem esküdtünk
19 2| meglepte e hang, de még inkább a tekintet, mely kisérte,
20 2| Meghallgathatom én is?~- Sõt inkább kérni akartam erre kegyelmedet,
21 3| de a szabad levegõ, még inkább azonban hugocskája megszabadításának
22 3| bizonynyal megsegítik... Inkább más várát ajánl cserébe,
23 3| várt, mert ütközet helyett inkább friss segédcsapatokat akart
24 3| parancsolá röviden, de hangja inkább enyhe volt, mint parancsoló.~»
|