Rész

 1     1|          ellenségem mentett meg. Bár inkább agyonvertek volna. Te vagy
 2     1|             nem én árultalak be. Sõt inkább annyira megdicsértelek a
 3     1|            szívesebben?~- A fejemet! Inkább a fejemet! Testemet, lelkemet
 4     1|          fejemet! Testemet, lelkemet inkább, mint azt az ötszáz drága
 5     1|             semmi kárt nem tett, sõt inkább az esõtõl felfrissülve,
 6     1|         Ugyan mi lehet ez? gondolá s inkább kiváncsiságból, mint szánalomból,
 7     1|           tenni!~Az öreg, ki mindent inkább várt, csak ezt nem, egészen
 8     1|          mindenkire...~- Nem is adó! inkább csak elismerése annak, hogy
 9     1|             egy kispénz. Nem is adó, inkább csak hûbéri elismerése annak,
10     1|      mosolygással.~- Hagyjuk ezt!... Inkább mondd meg, hová zártad el
11     1|           mint veled... Nem engedem; inkább meghalok, lihegte a lányka.~-
12     1|   kétségbeeséssel küzdve, hogy annál inkább érezze: csak álom volt,
13     1|               megvetõ hangon.~Edömér inkább a parancsoló intésnek, mint
14     1|            vigasztaló szavak helyett inkább hallgatta a vén néger asszony
15     1|           felsikoltott.~- Nem, soha! Inkább meghalok, semhogy te szenvedd
16     1|        hazámat meg nem tagadom soha! Inkább rabszolga maradok!~Mahmud-el-Tebrisz
17     1| Konstantinápolyig küld bennünket, de inkább száz veszélylyel, halállal,
18     1|              semhogy rám vesztegesd! Inkább meghalok!~- Nem esküdtünk
19     2|              meglepte e hang, de még inkább a tekintet, mely kisérte,
20     2|         Meghallgathatom én is?~- Sõt inkább kérni akartam erre kegyelmedet,
21     3|              de a szabad levegõ, még inkább azonban hugocskája megszabadításának
22     3|             bizonynyal megsegítik... Inkább más várát ajánl cserébe,
23     3|           várt, mert ütközet helyett inkább friss segédcsapatokat akart
24     3|        parancsolá röviden, de hangja inkább enyhe volt, mint parancsoló.~»