Rész

 1     1| Chihaja bey.~- Most pedig béke veled, Abdi és veled is, Chihaja!
 2     1|      pedig béke veled, Abdi és veled is, Chihaja! és elõkeresve
 3     1|           Keresztény ember, én veled megyek, mert hívséges szereteted
 4     1|    érte.~- Ezért még számolunk veled! Jer, bátya, odafent megmutatom
 5     1|      vágott? Téged?! Ezt merte veled tenni! Miért nem mondtad
 6     1|     hát, édes apám, hogy én is veled mehessek!~- Jer velem, fiam!
 7     1|    kell lennünk!~- Édes atyám, veled mehetek én is! kérte kigyúlt
 8     1|        is úgy akar tenni, mint veled... Nem engedem; inkább meghalok,
 9     1| lakóhelyetekre. Allah kegyelme veled, érdemes Hanif! Napszálltakor
10     1|   engem is! Én bátran osztozom veled minden veszélyben, elviselem
11     1|        fogságból. Isten legyen veled és őrizzen, védjen kegyelmével
12     2|   mosolylyal.~- Akkor hát béke veled! Mi megyünk jobbra, te menj
13     2|      hol vagy, beszélni akarok veled!~- Még nem tudta meg, de
14     2|       váratlan találkozáson!~- Veled megyek, szívemnek kedves
15     2|     Felé, felé!~ Óh, kedvesem, veled vágyok felé!«~ Goethe: »
16     2| mindent elintézhessen.~- Mi is veled megyünk! mondá Edömér és
17     2|  mindent. Különben egy darabon veled megyek, ti addig ki ne mozduljatok
18     2|    hangon.~- De hát mi történt veled! kérdé részvéttel Edömér
19     3|        és hálájára. De most ég veled! - búcsuzott Edömér.~- Térj
20     3|        Szót se többet, Edömér, veled megyek!~- Úgy hát, mihelyt
21     3|     minden, amint megbeszéltük veled, felelték és midõn elváltak,
22     3|  basánál.~- Éppen róluk akarok veled beszélni, szólt a kancellár.