Rész

 1     1|      mögött. Setét gyászruhája, szelid, de szenvedésdúlta arca
 2     1|    setétleni. A lányka ellenben szelid, szemérmes, mint egy galambfióka;
 3     1|         galambfióka; szeme kék, szelid, mint az ég, haja aranyosan
 4     1|     templom harangjait, de ezek szelid, bátorító szava elveszett
 5     1|         mintha kergetnék! mondá szelid tréfával Hollókövy, mikor
 6     1|      meg«. »Ilonkám, gyönge kis szelid galambom, hol vagy? Hová
 7     1|         előtte s mintha hallaná szelid, vigasztaló szavait, miket
 8     1|  egyiptomi József! A biblia eme szelid, sokat szenvedett magasztos
 9     1|     komolysággal, de végtelenül szelid, szomorú nyájassággal nézett
10     1|        eltaláltad! - Nem voltam szelid. Nem is tudok az lenni,
11     1|       ha tudnám...~Hanif erre a szelid, nyugodt feleletre valami
12     1|         ápolhassam! kérte olyan szelid, könyörgõ hangon, hogy majd
13     1|   eltûnt, s helyette leirhatlan szelid, de mégis öntudatos nyugalom
14     1|        úgy, hogy Csilla e miatt szelid szemrehányást is tett neki.~-
15     1|        melynek egyik oldalához, szelid lejtőjű, téres fensík támaszkodott
16     1| megcsendült a dal és búbánatos, szelid visszhanggal verték vissza
17     1| magányosságnak völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal ingatta nemes,
18     2|  nevetett Csilla.~Korláthkövyné szelid, nemes arca gyengéden mosolygott...~-
19     2|  Pamphilius atya, az udvari pap szelid arca is kitekintett nagy
20     2|        igen beszéltek. A grófné szelid, nemes arcán is mély levertség
21     3|   paripákat, tevéket, sõt még a szelid strucmadarat is! Csak a
22     3|  fordult, ragyogó aranyhajáról, szelid arcáról megismerte a kis