Rész

 1     1|          el a föld, gyaur kutyák! mormogá mérgesen, s olyant ütött
 2     1|           vagyunk fegyverkezve, - mormogá megelégedetten, miközben
 3     1|            Hm! hm! Ez nagy újság, mormogá az apa, mi alatt késével
 4     1|        fejemet rá merném tenni! - mormogá magában, midőn urát a gyászmise
 5     1|   megtörik e fickó kevélysége is! mormogá Kányavári kedvetlenül.~-
 6     1|           mondaná, hogy hitetlen, mormogá elégedetten, arra a dicséretre
 7     1|       korbácsütést és nem többet! mormogá Hanif és hiába igyekezett
 8     1|           Ne üsd erõsen, Ibrahim! mormogá, de már akkor fütyölve csattant
 9     1|      nyugodd ki magadat reggelig, mormogá - és ott hagyta.~Ez a magányosság
10     1|      Nekem nem szabad meg­halnom, mormogá félig az önkívülettel küzdve.
11     1|     legyen e rettenetes helyen! - mormogá egyre setétebb vigasztalansággal,
12     2|   idegenben kémet, árulót látnak! mormogá László mérgesen. Már néhányszor
13     2|         már megnyertük a játékot! mormogá, örömét rejteni nem tudó
14     2|          hát mindnyájunk örömére, mormogá, miközben pár csepp erõsítõ
15     2|          Az érdem egészen a tied! mormogá Hiasszár és alig merte megérinteni
16     3|        mig hazakerül Sztambulból, mormogá, midõn a gyertyát elkoppantva,
17     3|         akkor még volna reményem, mormogá fogai között, de ez a fiú
18     3|         adnék a hadnagy életéért, mormogá Keveházi is magában - és
19     3|         levelet jön szorgalmazni! mormogá. Mondd meg neki, várjon,
20     3|           és a török cinkostársa! mormogá Edömér felgerjedten.~Most
21     3|         hogy lenyessük a taréját! mormogá összeszorított fogai között,
22     3| valamennyi lovunk tüskébe hágott, mormogá Bálint, midőn a lovak lábait