Rész

 1     1| mutatóujját a vízbe mártva, nagy lassan köröskörül huzgálta az edény
 2     1|          ébenfa nyílvesszõ pedig lassan a víz felszinére szállott
 3     1|          nyeregbe mászott.~Aztán lassan megindultak a gyõzelem-tér
 4     1|        benyilódba, ott majd szép lassan a füledbe súgom, mert még
 5     1|          kezdõ csatazajt, azután lassan suttogni kezdtek, midõn
 6     1|          a méla holdsugár a Duna lassan fodrosodó habjait, midőn
 7     1|         de ökölbe szorított keze lassan szétvált s büszkén felemelt
 8     1|      Hetek, havak multak el így, lassan, egymásután. Edömér sorsa
 9     1|    nyavalyákat, sorvasztó lázat, lassan ölő mérget szív be az ember
10     1|  gyűrűzéssel, éles sziszegéssel.~Lassan ereszkedett alá a tenyérnyi
11     1|          és Dsámi tanácsára csak lassan ittak a patakból s mikor
12     1|       keltek tehát útra, de csak lassan haladtak, mert vizük újra
13     2|      tova csúszni...~Hogy milyen lassan, milyen kínosan ment, hányszor
14     2|         reményt és örömet, mondá lassan. De vétkeznék, ha csak egy
15     2|  meglepje a mit sem sejtõ s nagy lassan Tokaj felé huzódó ellenséget.~
16     2|   kötelet és a korhadt dereglyét lassan a part felé kezdték vontatni.~
17     3|         felé...~Az ágy függönyei lassan suhogtak és a becikázó villámfénynél
18     3|         terhére, hadnagy uram?~- Lassan nyomult a derékhaddal előre
19     3|          fejjel követte és olyan lassan emelgette lábait, mintha
20     3|     setétben és amint az éj órái lassan teltek, kissé megnyugodva
21     3|        de mivel nem ismétlõdött, lassan tovább surranva, végre eljutottak
22     3|       palánkjai mellett azokat a lassan mozgó árnyakat.~A csatatér