Rész

 1     1|    egymásután vonultak el a mult boldog képei. De mintha e boldog
 2     1|        boldog képei. De mintha e boldog évek csak egy szép álom
 3     1|     megint felújultak lelkében a boldog mult képei. A legkisebb
 4     1|           e szent estén mindenki boldog, mindenki örül. A család
 5     1|         legszegényebb is örül és boldog ez estén, csak mi, mi ünnepeljük
 6     1|      halkan Csilla...~- Igen, az boldog és elégedett lehet és mennyei
 7     1|        is éreztem ezt a csendes, boldog örömet. De a kinek nincs!...
 8     1|        ezt a vad, pogány népet s boldog vagyok, ha megvetésemet
 9     1|        Óh, nem is hiszed, milyen boldog vagyok! Kairam, kedves,
10     1|      összetörsz, lesujtasz vele. Boldog len­nék, ha kemény, haragos
11     1|    elébbi erejét, frisseségét.~A boldog napoknak ekkor azonban vége
12     1|   szolgák között pedig Edömér és boldog viszontlátással intett üdvözletet
13     1|      között annyi keserû, de sok boldog reményû órát is töltött,
14     1|          töltött, melyekre, mint boldog álomra fog majd visszaemlékezni
15     1|          az emir székhelye felé.~Boldog élet, a vigalmak és ünnepélyek
16     2|       szobámba citálom, nevetett boldog gyönyörûséggel a fõispán,
17     3|           Csilla mellett ült, ki boldog örömmel enyelgett vele.~-
18     3| Esztergom alatt a táborban. Mily boldog lennék, ha vele együtt térnétek
19     3|         örömében. Ákos bátyjának boldog nevetéssel szökött a nyakába,
20     3|    kérdezte gyorsan.~- Büszke és boldog lennék, fenséges uram!~-
21     3|     plébános tisztes alakja is s boldog mosolylyal int Bálintnak:~-
22     3|           teljesítettem... Hugom boldog! Nemes férje van, ki védi,