bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | arra kergetnek a szelek;~ S más vidékre száll a~ Csevegő
2 1 | lovas-katonák, gyalog-emberek, s mindenféle nemzetbeli kereske
3 1 | egymást, egetverő lárma s veszekedés között, hogy
4 1 | kutyák! mormogá mérgesen, s olyant ütött lándzsája nyelével
5 1 | szóváltásra, - elfojtotta mérgét s nyugodt, egykedvû arczot
6 1 | Libor te, most siess haza s jelentsd be Gedeon bátyámnak
7 1 | jött Hollókövy uram Budára, s mi keresni valója van Melchiorisz
8 1 | hadvezérek pompás síremlékei s a szentek szobrai, melyeket
9 1 | szmirna-szõnyegek lógtak s a merre csak a szem tekintett,
10 1 | aranyvirágos szövetjeiket s aranyozott szõrû prémjeiket.~
11 1 | uram lovának a kantárját s olyant rántottak rajta,
12 1 | handzsárokkal is fenyegették, - s emellett rémülten vette
13 1 | köpönyegét tépte le nyakából s már-már abban a veszedelemben
14 1 | többekkel együtt a dervis is s botjával olyant suhintott
15 1 | volt a Hollókövy családnak s jó és balszerencsében osztozott
16 1 | más mindenféle piszokkal, s emellett, mintha macskákkal
17 1 | alkalommal a padláson elbújtál s kihallgattál bennünket.
18 1 | adok! Régtõl fogva ismersz, s jól tudod, hogy én semmi
19 1 | tettét, féltett titkát tudja s fogva tartja testestõl-lelkestõl.~-
20 1 | mellén keresztbetett kezekkel s mély meghajlással Hiasszár,~-
21 1 | asztalkákon arany, ezüst edények s Kelet legritkább, legzamatosabb
22 1 | hideg volt a tekintete, s mozdulatlan, kemény arcvonásait
23 1 | melybe titkos khaldeai jegyek s titokzatos alakok voltak
24 1 | jud, vagyis az »i« betût - s így a betûk összesen Abdi
25 1 | nemesei gyûlnek tanácskozóra s nem akarnak kevesebbet,
26 1 | jövendölést beteljesítse. S nem is történik meg belõle
27 1 | folytatott beszélgetését s aztán folytatá:~- Holnap
28 1 | ugyan még a pasával egy s mást meg kell körülményesebben
29 1 | halottak csendes emberek! s ördögi örömmel dörzsölgette
30 1 | alatt húzzuk meg magunkat s neki szolgálunk, mikor pedig
31 1 | császáriak kerülnek a hatalomra, s rend és béke lesz az országban,
32 1 | befolyást szerzünk magunknak s legelsõ emberei leszünk
33 1 | nagy, deli levente lészen s fényes pályát nyitunk neki
34 1 | irásokat és könyveket vett elõ s ezek egyikét felütve, lapozgatni
35 1 | ékszereket, finom mûvû butorokat s tükröket akar vásárolni.
36 1 | nyergelje fel a lovakat s várjon készen a kapu elõtt.« - »
37 1 | azok a vén fûzfák állanak s Tebelin kádi házánál a Három-torony-térre
38 1 | és öregségem vigaszát... s engedj belépni házadba,
39 1 | szagú orvosi növénynyel s bokorral és ennek végében
40 1 | boltozatosan ki voltak vájva s a négyszögletû kõkockák
41 1 | Kányavári lehajolt a nyeregbõl s kegyetlen nevetéssel dörmögte
42 1 | eljön a leszámolás napja s akkor... akkor... és addig
43 1 | sárga halott fehér párnán~ S a gyászimára jövő csendben~
44 1 | kaftánt és vörös övet viselt s midõn ide lapult hallgatódzni,
45 1 | becsapástól ugrott volna bele. S míg mi az ajtót rángattuk,
46 1 | midõn végre nagy fáradtan s leverten hazaérkezett.~-
47 1 | fia tudnak is valamit - s e gondolatra olyan mehetnékje
48 1 | éjféltájban elvonult a vidékrõl s még alig pittymallott, midõn
49 1 | midõn maga felnyergelé lovát s el sem búcsúzva vendégszeretõ
50 1 | vetéseken, legelészõ méneseken s gulyákon végigtekintett.~
51 1 | Ugyan mi lehet ez? gondolá s inkább kiváncsiságból, mint
52 1 | Az az asszonyoknak való! s elhárította apja ölelõ karjait.~-
53 1 | gondot vettél le rólam!~S kacagni szeretett volna
54 1 | fel a nehéz vert vasajtók s a búcsúztató szívrázó hangjait
55 1 | díszes ajtójú, szekrényekben s gyöngyházzal és elefántcsonttal
56 1 | búcsulátogatás.~»De az ajtó s ablakoknak függönyei mind
57 1 | függönyei mind susogtak,~ S ismeretlen rémülettel foglalák
58 1 | foglalák el kebelem...~ S hogy legyőzhessem magamban
59 1 | földdel egyenlővé tétetett s többi atyánkfiait a martalócok
60 1 | közbiztossági viszonyok s a mindenfelől prédára leső
61 1 | kastélytorony tövében állott, s alig pillantották meg a
62 1 | itt talállak benneteket s mától fogva mindennapi sétánk
63 1 | a végső percekig viselte s elhidegült ujjai utolsó
64 1 | is rezgett hangjában:~- S mi indította kegyelmedet
65 1 | is, nem tudott bizalmat s részvétet érezni iránta,
66 1 | félszemmel a gyermekekre nézett s látta, hogy Edömér komoly,
67 1 | látogatása olyan nehéz gyanúval s gonosz sejtelemmel tölti
68 1 | öltögette felénk a fullánkját s nem csinált titkot belõle,
69 1 | távozni akar vidékünkrõl s búcsúszóra volt itt!~- Hejh!
70 1 | hogy õ is ugyanezt érzi s a reá nehezedõ borús elõérzet
71 1 | édes testvére a félelemnek! S ez akarná most hatalmába
72 1 | megjelentek a tornácon, s ugyanekkor az öreg Bálint
73 1 | vette e rövid kérdéssel:~- S mi történt a kastély körül?~-
74 1 | fegyverek, kitüntetések s más egyéb véren szerzett
75 1 | és vagyonbiztosság nincs s mindenki retteg a holnaptól,
76 1 | Óh néma rém, te árny s vendégünk szüntelen,~ Leples
77 1 | mit meglátni nem lehet,~ S mit mi holnapnak nevezünk!~
78 1 | nevetett vidáman az öreg s enyelegve dörzsölte borostás
79 1 | csendjével és méla varázsával s mivel a plébános és Hollókövy
80 1 | girbe-görbe fűzfáitól, a dörgéstől s villámlástól amugy is megriadt
81 1 | bokor töve köré csavarta s szép csendesen arra felé
82 1 | látta a felmeredező dárdákat s a nádas közt lappangó kurd-
83 1 | Már kijutottak a nádasból s a rohanó paripák körme alatt
84 1 | csaknem a sarkában voltak s a nyílvesszőket csak gyors
85 1 | hallatszott háta mögött s ugyanekkor a ló hátába egy
86 1 | megindulás utolsó nyoma is eltûnt s nemes homlokán büszke nyugalommal,
87 1 | fájdalomordításával vetette magát a földre s õsz haját tépve keservesen
88 1 | vérömlés fojtá el szavait, s Bálint azt hívé, hogy meghalt.
89 1 | szoba túlsó sarkába termett s ugyanabban a pillanatban
90 1 | feleségére, ki maga is félve s reszketve szorongatta kebléhez
91 1 | szinekkel, felcicomázta s beaggatta szines keleti
92 1 | hol sokáig tanácskoztak s csak késő este váltak el
93 1 | szeme könynyekben úszott s kezét imádságra kulcsolva,
94 1 | visszafojtott könnyektõl, s minden ízében remegve holthalaványra
95 1 | csak egy szóval mondjad s ez a fiú még ma éjjel túl
96 1 | süketnéma néger fiúcska kávét s gyümölcsöt szolgált fel
97 1 | valóságos fõkapuja volt Keletnek s csupán 1603-ban 80,000-nél,
98 1 | vitték keserves sóhajtásai, s le nem törték girincseit
99 1 | fáradtan, megtörve az oszlophoz s fejét lankadtan keblére
100 1 | Sajnállak, hogy szenvedsz s szeretnélek megvédelmezni
101 1 | hajlongással üdvözölte, s irigykedve nézték, mint
102 1 | jószágot, össze-vissza forgatta s tapogatta.~Edömér arca égett
103 1 | leányka halálsápadt lett s remegett ijedtében, midõn
104 1 | alakját...~Ah, minõ idegen s vigasztalan volt körülöttük
105 1 | Kívülrõl alig voltak ablakai s a melyek az utcára nyíltak,
106 1 | elfojtott könnyektõl égett s kis keze görcsösen szorongatta
107 1 | Kezében sarlaja,~ Melle kitárt s a homokban~ Fürdött zilált
108 1 | haja...~ Szender ködében s árnyain honát~ Ismét látá
109 1 | pilláin egy könny fakadt~ S folyt a fövénybe szét...«~
110 1 | zsongás-bongás hatolt be hozzája s messziről az imámok vontatott
111 1 | tiszteletreméltó képe jelent meg előtte s mintha hallaná szelid, vigasztaló
112 1 | lépcsőjű, tornyos kastélyban s körülötte azok, kiket szeretett.
113 1 | horgonyt vetett a Bosporuson, s Abu-el-Máni egy kaikba30
114 1 | vigasztalta, erõsítette s Edömér egyszerre csak saját
115 1 | szétrántotta a szúnyoghálót, s villogó, fekete szeme vizsgáló
116 1 | magad elõl a menekülés útját s meggyalázó korbácsütések
117 1 | egész zápora zúdult fejére, s azt vágta hozzá zabolátlan
118 1 | szorított keze lassan szétvált s büszkén felemelt feje mellére
119 1 | feléje, hol lábát, hol mellét s karjait érte, sajgó, égetõ
120 1 | jajgatni fogsz mindjárt! - s letörte a nyílvesszõk hegyén
121 1 | Éltünkre néha zápor ömledez,~ S néhány napunk rideg és szomoru.«~
122 1 | tavasz fakadását ünnepelni - s így a karácsony estéjét
123 1 | égrõl alámosolygó holdvilág s barátságosan, vigasztalólag
124 1 | szomorú halvány homlokukat s a visszaemlékezés keservétõl
125 1 | Csilla szeme villogni kezdett s kis keze ökölbe szorult.~-
126 1 | hangon atyja hõsi halálát s az öreg Bálint legyilkolását
127 1 | fogadásomat is. Tudj meg mindent - s lásd, mennyire bízom benned!~
128 1 | estél e szomorú rabságba s élnek-e még szüleid?~- Legelõször
129 1 | Vegas grófné óriási vagyonát s drágaköveit én rám hagyta,
130 1 | szolgakiséretet menten leaprították s minket, kik sikoltozva,
131 1 | értették meg egymást igazán s lettek valódi testvérek
132 1 | úrnõjétõl és a környezettõl s egyre emésztõbb türelmetlenséggel
133 1 | térdelek le úrnõm, Fatime elõtt s nem csókolom meg a kezét,
134 1 | ezt a vad, pogány népet s boldog vagyok, ha megvetésemet
135 1 | minden tagjában remegve s elcsukló zokogással felelé:~-
136 1 | Ellenszegültem a büntetésnek... s most úrnõm Haniffal és a
137 1 | és parancsolója nyakába s mindkét karjával átölelte.~
138 1 | aranydiadém tartott össze, s ebbõl folyt alá az a pókháló
139 1 | büszke homloka elkomorult, s fekete, parancsoló szeme,
140 1 | és akaratod szent elõttem s mindig az fog maradni. De
141 1 | hangon mondá e szavakat s olyan büszkén állt ott nemes
142 1 | Bendár, a jószívû szakács is, s gömbölyû, pufók arcán csak
143 1 | nem ismerte a részvétet s könyörületet.~Edömér azonban
144 1 | velõkig hasgató fájdalmakat, s gyengéd bõre minden ütés
145 1 | agya lüktetett, zúgott, s szédülõ fülcsendülés között
146 1 | láztól égõ kezét szorongatva, s mikor felállt, hogy távozzék,
147 1 | kamrácskájának padlózatára, s úgy érezte, mintha büszke
148 1 | életén át követni fogja, s õ róla vesz példát a kitartásban
149 1 | nyomoruságos fekvõ helyén s összefüggéstelen szavakat
150 1 | neveztelek téged, a legnemesebb s legbátrabb szívet a világon!~-
151 1 | minden hibámat levetkezem s megtanulom tõled, hogy kell
152 1 | hazájáról kezdett beszélni. S annyi szépet, oly csodálatos
153 1 | emberek hajtják malmait ökrök s lovak helyett. Mindenre,
154 1 | terembe.~- Allah áldása s kegyelme szálljon az én
155 1 | próféta áraszsza reád jóságát, s találjon akaratod nála tetszést
156 1 | nyugalommal hallgatott, s rideg, büszke arcán egy
157 1 | ne büntessetek e szóért! s te se büntess hatalmas úr! -
158 1 | vallását kezdi tanulni, s igazhivõ voltát feledve,
159 1 | elmondta Edömér szavait s a két fiú beszélgetését.~-
160 1 | vonású szájacska eltûnt, s helyette leirhatlan szelid,
161 1 | hónapok múltak el egymás után s már ez az év is a végéhez
162 1 | egyszerre beszéltek, csevegtek, s noha egyik se vigyázott
163 1 | útban megismertem a vidéket, s tudom a tenger felé vezetõ
164 1 | arról, hogy ki elõtt beszél s mit beszél neki:~- E kis
165 1 | Hugodat fel fogom kerestetni s bárhol van, kiváltom. Ha
166 1 | szorította mindakét kezét s jó ideig szólni sem tudott
167 1 | gondolkodott, hogy rájuk rohan s keresztül töri magát rajtuk,
168 1 | a háta mögött béklyókat s láncokat csörgető négerekre -
169 1 | Mély sóhaj emelé keblét s egy izzó könnycsepp csurrant
170 1 | vissza a szerencsétlenekre, s bár alig bírta vonszolni
171 1 | nyelve szájpadlásához száradt s azt hitte, vér helyett lángoló
172 1 | gyûlöletébõl, lovai elé állíttatá, s azokat etette, itatta belõlük...~
173 1 | rabszolga társai részére s bár nagyon el volt csigázva
174 1 | nehéz sóhajai visszhangoztak s a csillagos égen merengett
175 1 | emberevõ szemek forogtak s hordónagyságú potrohától
176 1 | a járás nehezére esett, s e végbõl egy csapat izmos
177 1 | fordultok fel... ordította s miután ilyen szépen, egymás
178 1 | legyen õ a harmadik! ordítá s úgy csapta széles talpát
179 1 | Alsiráth völgye.~»Szólt s a Dismal tava felé siet,~
180 1 | tudsz! mormogta vezetője, s kitaszította a nyíláson...
181 1 | bércoldalakon, mondá magában s egy törpe vadbabér-bokorba
182 1 | nélkül feláldozná életét s mindenét... Alkonyattájban,
183 1 | lappangó halálos lázakból - s most mi õ vele lakunk és
184 1 | apónál jó vacsora vár ránk, s nyugalmas éji tanya.~Edömér
185 1 | gömbölyû fatálacskából, s pár falat kenyeret tört
186 1 | testvérévé, barátjává fogadta s pár perc mulva a három ifjú
187 1 | kisértetcsapat hahotázna s koronként egy-egy ébredezõ
188 1 | A szabadulás.~»S mennek, mennek éjjel, nappal~
189 1 | szilaj ménest, nyájat,~ S vándor népet, mely a tájat,~
190 1 | hold már háromszor megtelt, s holnap lesz jehoit napja,
191 1 | beszédekkel! Jer velünk hazánkba, s légy ottan is atyánk! kiálták
192 1 | meggyújtott egy szövétneket s kikapcsolva a bejárást elzáró
193 1 | fenevad bozontos fejére, s míg ez talpaival a szemébe
194 1 | vesszõkbõl font kasokat s az öreg szemei elõtt, ki
195 1 | birta tûrni a szomjuságot s bár õ is kimondhatlan kínokat
196 1 | egyszerre csak felkapta fejét, s örvendezõ bõdüléssel akart
197 1 | lassan ittak a patakból s mikor kipihenték magukat,
198 1 | üdvriadallal fogadták õket s mint a fejedelemfi barátait,
199 1 | felé aztán nagy kisérettel s gazdag ajándékokkal ellátva,
200 2 | RÉSZ.~ –––~ UJRA ITTHON.~ ~»S óh én szeretlek néma bánatodban,~
201 2 | Véletlen találkozás.~»S az elhúnytnak gazdag, fényes
202 2 | meg;~ Túrkált, zsebelt - s kiszórva lőnek a~ Családi
203 2 | megérte, látta az öreg,~ S megtörni nem bírt a vén
204 2 | felfedeznék, hogy hitetlenek s szökevény rabszolgák vagyunk!
205 2 | nehézzé teszi nyomozásunkat, s nem titkolom előtted, minden
206 2 | mecset aranyos kupoláiról s a csarnokok boltjai alól
207 2 | átölelve. Nem tudtak szólni s jó ideig csak hangos zokogásuk
208 2 | megilletõ egyházi szertartással, s õ volt az, ki engem is visszaadott
209 2 | ismerõje volt nemes atyádnak s éles szeme az õ vonásairól
210 2 | megbénult volna minden tagom s halott-mozdulatlan maradtam.~
211 2 | patakként ömlött sebeimből, s éreztem meggyilkolt feleségem
212 2 | csak ketten maradtak ott s a felhők között bujkáló
213 2 | halványan bólintott, hogy tudja, s e percben egyetlen szót
214 2 | könyezett falujának pusztulásán s égnek meredõ hajjal hallgatta
215 2 | sereg tanácsossal a faluban s kihirdette, hogy a falu
216 2 | nagy zajjal megérkezett s fényes installációval beleült
217 2 | roskatag alak felegyenesedett, s prófétai ihlettel kiáltá:~-
218 2 | hont felosztják tolvajok.~ S lesz szolganép a szabados.«~
219 2 | szentelem egész életemet s addig nem lesz álmom, pihenésem,
220 2 | kifürkésztette egész multamat s tudtomra adta, hogy hatalmában
221 2 | hadseregben.~Bécsben, Pozsonyban s a nagyobb királyi városokban
222 2 | minden percében és órájában s bárhová lépjünk, háló, cselvetés
223 2 | szökõkútak elõtt volt elvonulandó s egy Todoráki nevû gazdag
224 2 | mily örömnap ez nekem! - s pár szót mondva a kuktáknak,
225 2 | idegén villámos ütést érzett s a felindulástól halványan
226 2 | miben töröd a fejedet.~S jószivüleg, biztatólag nevetett
227 2 | magyar követség pompájáról s a padisah és vezérek részére
228 2 | vezették lassú léptekben, s így Bálint szive szerint
229 2 | mindenrõl elfeledkezve - s dühtõl éles hangjával tuldörögte
230 2 | megint visszatért szívébe s ördögi tekintetével mind
231 2(46)| tetején lobogó kócsagtollal s egyértelmű a királyok koronájával.~
232 2 | mozgatni elvesztésünkre, s néhány erszény pénzért megveszi
233 2 | Az alkonyat már itt van, s mihelyt a nap lenyugszik
234 2 | egész ország be van hálózva s nálánál még ördögibb eszű
235 2 | Látjátok, hová elér az õ keze - s minõ eszközökkel iparkodik
236 2 | átvitettem magamat a túlsó szélre s onnan küldtem egy hamált
237 2 | Már délutánra járt az idõ, s eddigi szerencsémtõl kissé
238 2 | kimondhatatlanul fél a haláltól s meg nem tûr halottat várában.
239 2 | nekem? «~ O p l o m a c h u s: (csendesen) »Nem; Szabadulást
240 2 | vakulva, bolondulva jómaga is, s midőn Hiasszár belépett
241 2 | rendesen meg is triplázza s hozzá nagy titokban a próféta
242 2 | kétszerre! Azután jöjj vissza s mondd meg, segített-e az
243 2 | ordítással nyargalászott fel s alá termeiben, szakállát
244 2 | bástyáját,~ Szegény országomnak, s megtompult szablyáját,~
245 2 | a búcsuzást oly nehézzé s szivszorítóvá, kivált Edömérnél.~
246 2 | Egészen rád bizzuk magunkat s minden szavadnak engedelmeskedünk!
247 2 | szinte teljesülve látta, s ezenvaló örömében, görbe
248 2 | ha ez a Hollókövy fattyú s az a vén harapós komondor
249 2 | vasgyúró forma termete s örökké fitogtatott bátorsága
250 2 | öröme azonban bezzeg dühre s gyászra változott, midõn
251 2 | lázként forralta vérét, s még a fogai is vacogtak,
252 2 | századbeli főúr és udvara.~»Szól s búcsuzik a vadász, rivallva,~
253 2 | majd elibénk térdepeltek s majd megfojtottak öleléseikkel,
254 2 | lábánál kezdõdõ szálerdõbe s a vadászmester eléje terjeszté
255 2 | a hegyoldal szálerdejét s néhány kisebb vad esett
256 2 | Daczó Feri, a vigkedélyû s szolgálatkész nemes apród
257 2 | fénynyel és pompával, ezüst s egyéb drága edényekben szolgáltak
258 2 | ha nem hozta el a magáét, s mindegyik mellé odaállott
259 2(49)| törvényszolgáltató székek voltak s tagjai voltak az ország
260 2(49)| kancellár, három főbíró s két ítélő mester. Háromféle
261 2(49)| husz-husz napon át tartott s nyilvános volt. De rendkívüli
262 2 | szorongatták László és az õ kezét s barátságos vállveregetéssel
263 2 | ágyak selyemfüggönyeit s a kincseket érõ himzésû
264 2 | csak kámforrá nem válunk s azt mondom neked, mihelyt
265 2 | lefagyott minden jókedv s leverten elhallgatott.~-
266 2 | fegyver-tárban töltenek s vele nem is akarnak mulatozni.
267 2 | barátom elbeszélt mindent, s ebbõl láttam, hogy nemcsak
268 2 | egész lelkével odafigyelt s idõnként tüzes, lelkesült
269 2 | sírni tudnék nagyon, könnyen s keservesen...~- Nekem is
270 2 | Ne feledd, amiket mondtam s bármi érjen, Korláthkő mindenkor
271 2 | csatározásban áll a törökkel, s csapatjai nemcsak a dunáninneni,
272 2 | csapatokban állják el az utakat, s néha mindannyian egyesül
273 2 | össze a vármegyék urai, s valóságos hajtóvadászatokat
274 2 | mindaddig nem lesz nyugalom, s nem lehet őket kiirtani,
275 2 | hevertek, melyeknek kezei, s lábai borzalmasan lógtak
276 2 | tömérdek néptől hemzsegett s nemcsak a térre nyíló házak
277 2 | is - tömve voltak zajgó, s egyre szaporodó kiváncsiakkal.~-
278 2 | rabló fejvételre volt itélve s a hóhér egyetlen csapással
279 2 | fogakkal berakott kereket, s átlódította az egyiken...~
280 2 | lóhalálában vágtattak arrafelé, s még jókor érkeztek. Az áldozatok
281 2 | könnyû lovasság bukkant elõ s egy perc alatt körülfogta
282 2 | meglepje a mit sem sejtõ s nagy lassan Tokaj felé huzódó
283 2 | benõtt parti kanyarodóra s a három tarackágyura mutogatva.~
284 2 | beszélünk errõl, kiáltá Homonnai s mivel hosszú fontolgatásra
285 2 | zaja gyorsan közeledett, s minden úgy történt, ahogyan
286 2 | S gyorsan száguldva, vágtatott~
287 2 | mentiben,~ Arany vala a zabola~ S csörögve rémesen~ Jó kardja
288 2 | öröm és vigasság uralkodott s gyors hirnökök vitték szét
289 2 | Hiasszár fejét csóválta, s homlokán még mélyebbre vésõdött
290 2 | anyja után, szólt Bálint s éppen indulni akartak, midõn
291 2 | martalócok harmincöten vannak s minden percben visszatérhetnek.
292 2 | lovasstrázsamester szolgál s õ alatta akarja megkezdeni
293 2 | uram nagyon szigorú katona s nagy rendet tart a táborban.~-
294 2 | Hiasszár megnyitotta iszákját s egy csibukra való finom
295 2 | csak lépésben haladhattak - s így éjfél helyett csak másnapi
296 2 | elfoglalhassa. Már minden készen áll s tán rövid napok mulva a
297 2 | elsõ soroknál elsimultak, s élesen jellegzett, hõs tekintetû
298 2 | majd holnap intézkedünk s Edömér és Hiasszár kivételével
299 2 | Éjfélen túl járt az idõ, s a fiastyúk apró csillagseregével
300 2 | részükre kijelölt sátort, s Hiasszárnak úgy tetszett,
301 2 | földi némán nézett egymásra s végre a legöregebbik, egy
302 2 | kapitány, vakmerõ bátorsága s hõsi vitézségeért kedves
303 2 | seregek egyik legkiválóbb hõse s az õ csapatja van mindig
304 2 | repülõ seregnek nevezik s a legutolsó embere is a
305 2 | szén-fekete harci ménjén s sas szemét végigvillanva
306 3 | érkezett haza csapatjával s midõn benyitott a várparancsnok
307 3 | veszekedést keresõ ember s párbajai miatt minden ezredtõl
308 3 | fényesebben készültek megülni s e végbõl a tanács deputációval
309 3 | mély álomba volt merülve s midõn a kapun kiléptek,
310 3 | Én is! szólt Edömér, s midõn a segédek össze akarták
311 3 | örömmel nevetett magában, s Edömér gyakorlatlanságának
312 3 | Csak hadd hetvenkedjék s fáraszsza ki magát az úrfi!
313 3 | komoly ellenfélre talált s ugyancsak össze kelle magát
314 3 | villámsebes sziszszenése között s a hirhedett bajvivó átszelt
315 3 | hivták a parancsnokhoz, s midőn belépett, kimondhatlan
316 3 | szultánnál audienciára, s mikor megkapta, nem volt
317 3 | segítségével bejutottam a Szerályba s megtudtam mindent, amit
318 3 | embereimért! szólt Edömér s midõn kevéssel azután Hiasszárral
319 3 | kapitány vegye õket ûzõbe! S ha kézre kerülnek, átszökõ
320 3 | tövén az ifjú haladt,~ Jég s hó közt lengeti zászlaját!~
321 3 | tartott a császárvárosban, s midõn oda érkeztek, nagy
322 3 | egy szála se rezdült meg, s hangja egy cseppet se veszített
323 3 | a védelemre, nyargoncok s gyorsfutárok vágtattak tajtékzó
324 3 | szavára, lépésére ügyeljen s bárhová megy, azonnal gyors
325 3 | gyanus dolgot hallott rólunk s midõn ma a királyi helybenhagyó
326 3 | átadta a titkos sürgönyöket s csak ennyit mondott neki
327 3 | paripa sohse látott jeget s midõn a tojásnagyságú éles
328 3 | ágaskodással hányta-vetette magát s párszor majd belefordultak
329 3 | mondá rikácsoló hangján s megigérte, hogy lovának
330 3 | látja fürkészõ villogásukat, s azt is látja, amint egyszerre
331 3 | idegfeszítõ várakozásban, s már-már azt kezdé hinni,
332 3 | Túl a mezőn, túl a hazán,~ S a part fölött a nagy Dunán~
333 3 | balpartjára huzódott vissza, s tábort ütve a Bisamberg
334 3 | tágas utcákra volt osztva s ez utcákban kalmárok, kereskedők
335 3 | nyomult a derékhaddal előre s mikor falaink alá megérkezett,
336 3 | jobbról-balról ölében enyelgett s mór törpéje egy szelidített
337 3 | megérkezett Károly fõherceg s a szász választó fejedelem
338 3 | és drágakövek terhétõl, s felült rá, hogy parancsokat
339 3 | szárnyalással eredt a futók után s a menekülõ tábor felett
340 3 | mielébb! suttogá a leányka s az ablakból is addig integett
341 3 | sast? gondolkodott magában s midőn jobban megnézte, akkor
342 3 | rákövetkező víg és szomorú nóták s a folytonosan érkező újabb
343 3 | majd pedig ágyútalpakat s puskaporos ládákat érzett
344 3 | másik pillanatban felismerte s kiáltani akart.~Edömér azonban
345 3 | a vezérlő basára rohant s utána a többiek egymást
346 3 | megcsúszott a síkos partoldalon s hangos nyerítéssel zuhant
347 3 | gondolá gyorsan körültekintve, s amint csak lova birta, vágtatott
348 3 | folytonos dörgése közben s midőn a Lotharingiai herceg
349 3 | elővezették a paripákat, s előállott a nagy dinnyealakú
350 3 | egyenként megnézegette, s mikor ezt megsúgta urának,
351 3 | azonban csak hallgatott, s mikor kiment, észrevétlenül
352 3 | szemét, aztán újra elaludt s vele együtt lezáródtak Ákos
353 3 | környezi tehát, bármerre menjen s hiába keresik az okozóját.
354 3 | pisztolyait, saját övébe dugta s meztelen kardját ölébe fektetve,
355 3 | kikiáltott: Ide, urambátyám, ide, s félretolta az ajtó töredezett
356 3 | a beteges Korláthkövyné s még jobban összeborzongott,
357 3 | Elárultalak a töröknek Párkánynál s ez a támadás is elõre ki
358 3 | maszlagos borból, mert téged s szolgádat minden áron fel
359 3 | melléje térdre a leányka s elõrebegte a haldoklók imáját,
360 3 | Az érsekújvári diadal.~»S villám tüzénél Béla néz,~
361 3 | játék nem sikerült! Én élek s a számadás napja közeledik!
362 3 | ácsokkal elérte a folyó partját s mialatt a magyar sereg cseltámadásaival
363 3 | szétseperte a sûrû, nehéz ködöt s a török sereg észrevette
364 3 | éktelen dühvel szökött oda, s két kézre fogott pallosával
365 3 | felragadta ellenfele harcibárdját s így rohant rá a többiekre...~
366 3 | Edömér a naszád orrára állott s a várbeliek nyíl- és golyózápora
367 3 | hugomat, szólj, beszélj! s indulata hevében kardot
368 3 | tekintetével emelé szemét az égre s túláradó örömmel kiáltott
369 3 | apródtól a pecsétes tekercset s kissé alantabb hangon folytatá:~-
370 3 | körülállók lelkesülten éljenezték s üdvözölték a fiatal kapitányt,
371 3 | ők, mint vitéz férfiak,~ S leölték az ádáz pogányokat.~
372 3 | csillagát újra a zenitre emelték s eddigi védelmi háborunkat
373 3 | más-más úton tartott Buda felé s midõn a negyedik nap a bécsi
374 3 | vagyunk a várban! mondá László s kiváncsian körülnézett.~-
375 3 | szorítá meg a renegát jobbját s alig tudott szólni szivének
376 3 | szent-állata a keresztényeknek - s ugyanilyen vandálul bántak
377 3 | macskaformán villogó szemével s midõn a csarnok omladékai
378 3 | borzasztó mosolyra torzult, s Edömér riadtan kapott oldalához,
379 3 | ifjú a fõhadvezér kedvence s az ilyen kezes kincset ér
380 3 | fölkeresé a testõragát s megkérdezte, hová zárták
381 3 | az õröket vizért küldte s beszólt a kis rostélyablakon:~-
382 3 | villámsujtottként roskadt a székre s keserves zokogás szakadt
383 3 | kell tudnunk, kik õrzik s hová zárták? Erre vállalkozom
384 3 | Kora hajnalban távozott s nem sok idõ mulva vissza
385 3 | keresztül-kasul van pincékkel s üregekkel aknázva, úgy,
386 3 | megvesztek egy csónakot s éjféltájban a vízhordó alagut
387 3 | a gondviselés dolga lesz s az enyém.~Alig hogy László
388 3 | vagyunk! mondá Gábor barát s a kis létrát megtámasztva,
389 3 | közé, de a kõ megmozdult s tompa robajjal leválott
390 3 | evetkönnyûséggel felkapaszkodott s csakhamar lovagolva ült
391 3 | lovagolva ült a bástya ormán s megerõsítvén a kötelet,
392 3 | aluszik! Éjjel-nappal jövök, s fontos hirt hoztam! felelt
393 3 | álmatlanságtól rekedt hangon, s midõn a ház elõtt leszökött
394 3 | hogy védeni tudja magát s résen legyen. Csóka pedig
395 3 | elvesztettük a játékot s a pört és vizsgálatot megkezdik
396 3 | Lengyelországba menekülök, s ott várom be a dolgok fordulását.
397 3 | és csapatja fog kisérni s védelmezni. Légy óvatos
398 3 | megláncolt Prometheuszét, s izzó szemét az alkonypirban
399 3 | kihallgatásra jelentkezett s elmondta a történteket,
400 3 | megy végbe az ifjú lelkében s kezét nyájasan vállára tevé:~-
401 3 | király bizalmas üzenetével, s Lotharingiai Károly nagy
402 3 | ember mindent kivallott, s biztos õrizet alatt van.
403 3 | Foglaljuk el a szigetet! kiáltá s egy hajrá alatt lekaszabolva
404 3 | babérral övezte agg fejét s a török birodalom legdicsõbb
405 3 | változatlan arccal hallgatja s nem mond rá egyebet: »Dicsõség
406 3 | Tizenhatezer embere volt összesen s ezeknek nagyobb része vitéz
407 3 | keresztül, kiûzte a védõket s a várost a császáriakkal
408 3 | kudarcot ki akarták köszörülni s 26-án, az éjszakai setétség
409 3 | szintén lelkesítõ zeneszóval s mindkét csapatot Edömér
410 3 | azonban nem hiszek neki, s óva intelek, vigyázz magadra
411 3 | vihart arat.~»De a király bús s Béla szól:~ Csaták miatt,
412 3 | vidéken.~Ez meghökkentette, s úgy érezte magát, mint a
413 3 | lépett volna, tért ki előle, s midőn belépett a birodalom
414 3 | törökkel való cimboraságuk s egyéb főbenjáró bűneik miatt
415 3 | karikák villogtak a setétben, s midőn sátorába visszatántorgott,
416 3 | egy rántással feltépte, s újra tépni, marcangolni
417 3 | átkozódással ugrott fel, s mint a kígyó, midőn ráhágnak,
418 3 | szétszaggatott tagokkal a levegőbe s Tüzes Gábor egymaga egész
419 3 | török had csak rendetlen s gyáva néphadból áll, ellenben
420 3 | következett, az csak Edömérnek s vitéz csapatjának köszönhetõ,
421 3 | haditanácsban a vezérek egyrésze s ezek közt a vitéz Starhemberg
422 3 | hullott el ebben a viadalban s két basa, nyolc ágyú és
423 3 | Amurátot Edömér vágta le, s ugyancsak az õ osztálya
424 3 | egyszer akkorára növelte s Edömér nevét azok között
425 3 | sátorában nagy lakoma volt, s mivel Edömér csak nagyon
426 3 | áttörtek a védõ sáncokon, s mielõtt még a keresztények
427 3 | vasaslovasait elverték maguk elõl, s már közel voltak a fehérvári
428 3 | Edömérre volt irányozva s áradatként hömpölyögtek
429 3 | általános ostromra fuvatok s minden pontra szinleges
430 3 | ime, vegyed az enyémet s gyémántokkal kirakott remekmívû
431 3 | legjobb hõsének nevezte s magasztaló dicsérettel emlékezett
432 3 | Szerencsésen oda értünk s kedves üzenetet hozunk Csillától,
433 3 | elvágták volna. Arca elborult s alig tudott egy nehéz sóhajtást
434 3 | veszteséggel visszaverték s urai maradtak az elfoglalt
435 3 | aláereszkedni a várfalakról, s egyiket elfogva, a többi
436 3 | kihullott a vékony irhahártya s egy percig halálsápadtan,
437 3 | fõhercegre.~- Itt van kardom s lövess fõbe, fenséges fõvezér
438 3 | fel akarja szabadítani - s Abdurrahmán, ki végsõ reményét
439 3 | hirtelen Ó‑Budán termett s az elõõrsöket felriasztva,
440 3 | vezérlete alatt magyar hajdúk s német céllövõk csapatai
441 3 | elszántságával harcoltak s egy aga, ki már hét sebbõl
442 3 | volt a vezér, Piccolomini s elestek gróf Tattenbach
443 3 | Tattenbach és Zacco õrnagy s több más vitéz hõsei a tábornak.~
444 3 | sebjeiben gázolták össze s egyszerre csak Kihaja bey
445 3 | boszulva! kiáltja diadalittasan s pár perc mulva a gyõztesek
446 3 | házakban, utcákban tartott s a gyõztesek egetverõ örömrivallgását
447 3 | kulcsvára, büszkesége: Buda s mint áldozik alá az ozman
448 3 | elkisérte õket az õsi házba s midõn pár nap mulva visszatértek
449 3 | Salm-regementbéli fõhadnagyot s cimboráját: Kányavári Jánost
450 3 | hagyta az ördög békével, s mivel, hogy csúfosan mindent
451 3 | kivallatták velük az igazságot. S mivel ilyen szörnyû árulást
452 3 | érted megy! mondá Edömér s felállott õ is, mert lovaik
453 3 | plébános tisztes alakja is s boldog mosolylyal int Bálintnak:~-
454 3 | állnak ott némán, csendesen s az a halk szellõ, mely a
|