Rész

 1     1|            távozott.~Kányavári álnok mosolylyal nézett utánuk, mert abban
 2     1|              motyogá, miközben kéjes mosolylyal turkált a pénzek között.~-
 3     1|            fiút, bólintgatott ördögi mosolylyal.~- Édes apám, az a kancsalszemû
 4     1|            ezek elhallgattak, büszke mosolylyal ütött kardjára:~- Mitõl
 5     1|              felelt hideg, kegyetlen mosolylyal a rabszolgakereskedõ.~-
 6     1|          füle mögé húzogatva, kegyes mosolylyal bökött Kairam felé, ki társai
 7     1|              állt ott, azután gonosz mosolylyal íjját és tompa nyílvesszõit
 8     1| sütött-fõzött az ünnepekre, - nyájas mosolylyal fenyegette meg kétágú villájával,
 9     1|             meg, uram! szólt erõtlen mosolylyal. Most már jól van minden,
10     1|          mindegy... szólt erõltetett mosolylyal. Hanem most már szaba­dulásunkon
11     1|              völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal ingatta nemes, tiszteletreméltó
12     1|    felbuzdulással...~Az öreg halvány mosolylyal ingatta tisztes fejét:~-
13     2|              vagyok! felelte különös mosolylyal.~- Akkor hát béke veled!
14     2|               hanem csak titokteljes mosolylyal rázta fejét...~Az ötödik
15     2|           Hiasszár keserű, szánakozó mosolylyal nézett rá:~- Csak egy rövid
16     2|             csárdásgazda édes-keserű mosolylyal fogadta a főurat, a kereskedők
17     3|         szavát érteni, midõn halvány mosolylyal azt kérdezte az ágyához
18     3|           pedig én! végzé baljóslatú mosolylyal.~Bálint majd elejtette az
19     3|             el tõle jelentõségteljes mosolylyal, azután pedig lekisérte
20     3|            ki magának! szólt biztató mosolylyal, a vár rovátkás falaira
21     3|           tisztes alakja is s boldog mosolylyal int Bálintnak:~- Jönnek!