Rész
1 1| távozott.~Kányavári álnok mosolylyal nézett utánuk, mert abban
2 1| motyogá, miközben kéjes mosolylyal turkált a pénzek között.~-
3 1| fiút, bólintgatott ördögi mosolylyal.~- Édes apám, az a kancsalszemû
4 1| ezek elhallgattak, büszke mosolylyal ütött kardjára:~- Mitõl
5 1| felelt hideg, kegyetlen mosolylyal a rabszolgakereskedõ.~-
6 1| füle mögé húzogatva, kegyes mosolylyal bökött Kairam felé, ki társai
7 1| állt ott, azután gonosz mosolylyal íjját és tompa nyílvesszõit
8 1| sütött-fõzött az ünnepekre, - nyájas mosolylyal fenyegette meg kétágú villájával,
9 1| meg, uram! szólt erõtlen mosolylyal. Most már jól van minden,
10 1| mindegy... szólt erõltetett mosolylyal. Hanem most már szabadulásunkon
11 1| völgyét!~Az öreg szelid mosolylyal ingatta nemes, tiszteletreméltó
12 1| felbuzdulással...~Az öreg halvány mosolylyal ingatta tisztes fejét:~-
13 2| vagyok! felelte különös mosolylyal.~- Akkor hát béke veled!
14 2| hanem csak titokteljes mosolylyal rázta fejét...~Az ötödik
15 2| Hiasszár keserű, szánakozó mosolylyal nézett rá:~- Csak egy rövid
16 2| csárdásgazda édes-keserű mosolylyal fogadta a főurat, a kereskedők
17 3| szavát érteni, midõn halvány mosolylyal azt kérdezte az ágyához
18 3| pedig én! végzé baljóslatú mosolylyal.~Bálint majd elejtette az
19 3| el tõle jelentõségteljes mosolylyal, azután pedig lekisérte
20 3| ki magának! szólt biztató mosolylyal, a vár rovátkás falaira
21 3| tisztes alakja is s boldog mosolylyal int Bálintnak:~- Jönnek!
|