Rész

 1     1|         figyelmeztette-e már és miként? Ez a gondolat zaklatta
 2     1|      Tanuld meg e nehéz órában, miként kell a férfiúnak fájdalomban,
 3     1|          tanuld meg hát azt is, miként kell a haza megmentésén
 4     1|    elkövettem és bocsásson meg, miként Szentséges Idvezitőnk megbocsátott
 5     1| felettetek ezek az öreg szemek, miként csecsemõ korodban õrködtek
 6     1|  Reggeli után megmutatták neki, miként kell a lágy matrácot, takarót
 7     1|   beszéljünk. Beszéld el te is, miként estél e szomorú rabságba
 8     1|            De hát hogy történt? Miként tudtál annyira elfeledkezni
 9     1|      nem tért vissza...~Csilla, miként az elutazás hajnalán, most
10     2|      meg érte! De mondd el hát, miként menekültél meg a gyilkosok
11     2|       enyém!« mégis azt mondom, miként, az Úr mondja az útjára
12     2|          És most beszéljük meg, miként lehetne a kis magyar leánykát
13     2|      Uram és te, Bálint, ti is, miként én, vissza fogtok borzadni
14     2|      annyira lekenyerezte, hogy miként láttuk - fényes diszkiséretet
15     2|   Keveházi István értett ahhoz, miként kell megnyerni az embereket.
16     3|   kérdésére, Edömér elbeszélte, miként foglalta el huszonötöd magával
17     3|      tekintettel és elbeszélte, miként kerítették hatalmukba a
18     3|          E rengeteg sátortábor, miként a parancsnok és Edömér hosszú
19     3|      küldi e jelt! Madárjóslat, miként Attilának Aquiléja alatt!
20     3|          Álomra szenderültenek, miként~ Mező virága napnak alkonyán.«~
21     3|        a kancellárnak elmondta, miként találta Kányavári Gedeont