Rész

 1     1|          szeme kék, szelid, mint az ég, haja aranyosan fénylik,
 2     1|       nélkül vissza ne gyere! Ha az ég, föld összeszakad is, meg
 3     1|        hazafelé. Délfelé azonban az ég fenyegetõn elborult és alig
 4     1|       kavargó füstfelhõiket a borus ég felé.~Egy szem se maradt
 5     1|          gyakorta együtt kutaták az ég titkait, a beszélgetés sora
 6     1|          bárányfelhõktõl szaggatott ég felé emelte szemét.~- Istenem,
 7     1|            akart elveszíteni, de az ég mindig õrködött felettem,
 8     1|            egymás után kigyúltak az ég csillagai, maga után intve
 9     1|            és mindig kelet felé! Az ég csillagai legbiztosabb útmutatói
10     1|   gondolkozni a mulandóságról és az ég fenséges titkairól. Ép azért
11     1|            pedig vigyázzátok meg az ég ama csillagait, melyek útmutatóitok
12     1|            este, mikor kigyúltak az ég csillagai, vitték ki ketten
13     2|             utánam jöttek, midõn az ég váratlan segítõt küldött
14     2|         ropogtatták.~Szép csillagos ég ragyogott felettük, a holdvilág
15     3|         fészket rakni!~- Jó jel! Az ég küldi e jelt! Madárjóslat,
16     3|    barátságára és hálájára. De most ég veled! - búcsuzott Edömér.~-
17     3|            érkezett...~- Valóban az ég küldötte kegyelmedet! suttogá
18     3|         esküdött a fejére.~- Még az ég is segítségünkre jõ, szólt
19     3|       rózsaszinű csikocska a keleti ég alján, egy lovas kért nagy
20     3| lőportornyot levegőbe röpítette.~Az ég és föld, mintha hollófekete
21     3|         Csak az ökleit emelgette az ég felé és csak ennyit tudott