Rész

 1     1|   azért mégis csak azt mondom, bár csak oda ne botlottunk volna.~
 2     1|        ellenségem mentett meg. Bár inkább agyonvertek volna.
 3     1|  jövendõnél.~- Te, Áron, úgy-e bár a mi szülõfalunkat a határszélen
 4     1|    mink!~»De ez a két testvér, bár régi jó nemes családból
 5     1|   mehetnékje támadt egyszerre, bár sûrün hullott a mennykõ,
 6     1|  panaszszó se hagyta el ajkát, bár kezét a vékony szíjjkötelékek
 7     1|     súlyosbítsa, nehéz szívvel bár, hallgatott és csak az égre
 8     1|         Szelim, mindent! Anyám bár nagyon fel van a lány fejessége
 9     1|      ha ez beteljesülne! Ha õ, bár rabszolgaként is, visszajuthatna
10     1| zarándoklását be nem váltotta. Bár csak te is velünk jöhetnél
11     1|  vissza a szerencsétlenekre, s bár alig bírta vonszolni magát,
12     1|     rabszolga társai részére s bár nagyon el volt csigázva
13     1|    birta tûrni a szomjuságot s bár õ is kimondhatlan kínokat
14     2| gondolatot az égiek sugallták, bár vérem patakként ömlött sebeimből,
15     2|     botütéstõl földre rogyott. Bár csak ott gebedt volna, -
16     2|  melyiké egészséges.~Hiasszár, bár meg volt lepõdve, - egykedvû
17     2|      Nem menekülhetnek, lakjék bár ezer ördög bennük.~Libor
18     2|  egyszer megfogott benneteket. Bár én is meg tudnám tenni!
19     3|    indult a magyar tábor felé.~Bár az ellenség ereje jóval
20     3|     aludtak Bálint és Ákos is, bár recsegett az ajtó és a fejszecsapásoktól
21     3|        hid és csarnokok pedig, bár közelgett az est, tömve