Rész

 1     1|     rémülten vette észre, hogy a lova egyszerre csak nagyot botlik,
 2     1| körülötte azok, kiket szeretett. Lova ott kapálódzott az udvaron,
 3     2|       albán bég volt, maga is és lova is, mint valami krokodilus,
 4     2|   táborba érünk, mondá Keveházi, lova nyakát veregetve.~- Hát
 5     2|       kíméljük lovainkat!~Bálint lova azonban nem sokáig birta
 6     3|  pihenést engedett magának, hogy lova kissé kifujhassa magát,
 7     3|   akartak, midõn Kányavári János lova egyszerre csak megbokrosodott
 8     3|          de a másik percben az õ lova is iszonyú ágaskodások között
 9     3|      Remélem, a negyedik tisztem lova nem fog megbokrosodni!~Edömér
10     3|          a másik pillanatban már lova vékonyaiba mélyesztve sarkantyúit,
11     3|   kellett.~Szerencsére nemesvérû lova szélvészként száguldott
12     3|          e hirre, amennyire csak lova birta, sietett visszafelé
13     3|    ordítá rabszolgáinak és azzal lova véknyába vágva kengyelvasát,
14     3|    csúszott az előőrsök felé. Hű lova lehajtott fejjel követte
15     3|      meredek partoldalon.~Edömér lova könnyű szökések közt kaptatott
16     3|      körültekintve, s amint csak lova birta, vágtatott tova a
17     3|        látottakat, azután fáradt lova helyett maga és Ákos számára
18     3|          káromlások között vágta lova oldalába sarkantyuit és
19     3|          kívül vágta sarkantyuit lova oldalába, mire a nemes állat
20     3|         hegyes kengyeleit bõszen lova oldalába vágva, vágtatott