Rész

 1     1|            Kegyelmes jó uram, - kezdé reszkető szóval a legöregebbik,
 2     1|       bűnbánó elérzékenyüléssel kezdé tovább szánni, bánni az
 3     1| csendesen tovább álljak!... így kezdé meg a beszélgetést egyik
 4     1|     parancsolóm fiatal sarjára, kezdé hízelgõ hangon. Kegyeskedjék
 5     1|        nemes versenybõl sejteni kezdé, hogy az eddig lenézett
 6     1|   testvérek és barátok vagyunk! kezdé komoly, ünnepélyes hangon
 7     2|          Edömért már boszantani kezdé a kancsalszemû tolakodó
 8     2|   izenve a harc életre-halálra, kezdé komolyan. Mondom néktek,
 9     2|  utoljára ravasz gyanako­dással kezdé sunyorgatni szemét, úgy,
10     2|    hangon egyenként szólongatni kezdé õket. Nurmahál, Szandzsabagli,
11     2|     hosszú vizsgálat aggasztani kezdé.~- Allahra, beszélj már!
12     2|    falnak szaladva, saját magát kezdé öklözni, midõn hirül hozták
13     2|     rögtön panaszos duzzogással kezdé:~- Atyám, drága atyuskám,
14     2|       Egy haditervet gondoltam, kezdé kissé felindultan saját
15     2|        azonban Homonnai levelét kezdé olvasni, arca felsugárzott
16     3|     torkába ömlõ vér fojtogatni kezdé. Keze görcsösen markolt
17     3|     várakozásban, s már-már azt kezdé hinni, hogy mégis csalódott,
18     3|    szellő kavarni, hömpölygetni kezdé a ködhullámokat és visszatérésre
19     3|    csónakokra ülve, vontattatni kezdé a terméskövekkel szinig
20     3|      nézõ sáncokra és épp akkor kezdé az üldözõ töröknaszádokat