Rész

 1     1|          magát meglepetésében és könnyû borzongás szaladozott rajta
 2     1|         életébõl...~Ilyen embert könnyû lesz találni és csak tõlünk
 3     1|        járnak, hogy az eszes­nek könnyû a zavarosban halászni. Ezt
 4     1|        hogy íme, a véletlen mely könnyû szerrel tudatja vele azt,
 5     1|       szélesebb diván, mely fölé könnyû farámára finom szúnyogháló
 6     1|         Azután lerugta magáról a könnyû nyári takarót és formás,
 7     1| termetével nagy gyorsan kibujt a könnyû éjjeli ruhákból.~Erre Hanif
 8     1|  visszajuthatna hazájába! Milyen könnyû lenne ott a menekülés!~A
 9     1|         Mit cselekedtél, te fiú?~Könnyû megdöbbenés borzongatta
10     1|    kellett követni õket, lábukon könnyû béklyókkal.~Sivár, köves,
11     1|    csarnokok és háztetõk.~Edömér könnyû megindulást érzett a város
12     2|  kócsagtollas turbánnal, oldalán könnyû kis szablyával megjelent
13     2|     átment a mellékszobába, hogy könnyû vadászzekéjét és fegyvereit
14     2|    jobbról-balról egy-egy csapat könnyû lovasság bukkant elõ s egy
15     2|        déli nap sugaraiban, mely könnyû és hajlós volt, mint a hal
16     2|   ruháira mutatva.~- Csekélység! Könnyû karcolások! De most el innen,
17     3|     útvonalra újra visszatért, a könnyû hidat lerontva találta maga
18     3|          hangosan.~E pillanatban könnyû nesz riasztá fel elmerültségébõl.
19     3|             Régen nem volt ilyen könnyû és vidám a szivem! mondá