Rész

 1     1|          az öreg Bálint, a régi, hûséges szolga, ki úgyszólván bizalmasa
 2     1|        számít az ember, akármily hûséges szolga legyen is, - míg
 3     1|    mintha csak megsejtette volna hûséges csatlós hadnagyát, hátrafordult.~-
 4     1|          Igen, meghagytam neked, hûséges öreg cselédem, hogy mindenkoron
 5     1|      intéssel termeibe távozott, hûséges, ragaszkodó tekintettel
 6     1|     gondolkodtam mai szavaidról, hûséges jobbkezem. Szomorú, gyászos
 7     1|           Szelim, aki igen jó és hûséges szolga, könyörgött érte.
 8     1|        tud beszélni, oly jó, oly hûséges, hogy nem szeretném megszomorítani.
 9     2|   jelenetet.~- Csakhogy te élsz, hûséges, öreg Bálintom! Legalább
10     2|       ezzel szólított meg:~- Te, hûséges öreg Bálint, te, a szemedbõl
11     2| szemrehányást, Hiasszár! Bálint, hûséges öreg barátom, én megértem
12     2|      renegát jobbját:~- Köszönet hûséges ragaszkodásodért, - de áldozatkészségedet
13     3|    búcsuzott el Lászlótól. Midõn hûséges Bálintjának is odanyujtá
14     3|  szorította az övét.~- Bátorság, hûséges, jó öregem! Amint Isten
15     3|     fájdalommal erõlködött, hogy hûséges barátja segítségére siessen...~-
16     3|       Hugának további sorsa és a hûséges Hiasszár halála, mélyen
17     3|         szenvedett, mit vesztett hûséges társában, kinek fáradhatatlan
18     3| fõhadnagy, ki Kányavári Jánosnak hûséges cimborája volt mindennemû
19     3|          parancsokat osztva - és hûséges arcán a régi jó napok verõfényes