Rész

 1     1|     örömnapom van, mert Hollókövy Edömérnek, a kit én gyûlölök, ki nem
 2     1|      ugyan, de mindjárt felébred.~Edömérnek ez alatt alkalma volt széttekinteni
 3     1|          hallatszott, mire Hanif, Edömérnek is intve, hogy hasonlót
 4     1|         zsámolyasztalkára került, Edömérnek pedig a kalácsos tálcát
 5     1|          csinos, fehér öszvérjét, Edömérnek kellett mellette, a kantárszárat
 6     1|            Így a mekkai utazásnál Edömérnek kellett a tevének lenni
 7     1|      nevet adta már az elsõ napon Edömérnek) jaj neked, ha megmozdulsz.
 8     1|         vékony ruhán keresztül és Edömérnek minden erejét össze kellett
 9     1|         legnagyobb ellensége volt Edömérnek, letépte hátáról az inget...~-
10     1|      elválunk! súgta a macedoniai Edömérnek; mi a bányákba, te pedig
11     1|           fiú nevetve mutatta meg Edömérnek a hasadékot, melyet a földrengés
12     2|          piactérre értek, elmondá Edömérnek, hogy Mahmud-el-Tebrisz
13     2|          került, ez mindkét kezét Edömérnek nyujtva, az ablak-mélyedésbe
14     3|           öreg francia kolonellus Edömérnek tanítás közben megjósolá.
15     3|         segélykérõ levéllel! sugá Edömérnek, kit már akkor bizalma és
16     3| Székesfehérvárra szállíttassanak.~Edömérnek e hir hallatára minden vére
17     3|           rövid levélkét küldötte Edömérnek:~»Kányavári Áron kamarás
18     3|        Most már bemehetsz! kiáltá Edömérnek.~E diadal után a Lotharingiai
19     3|          nem következett, az csak Edömérnek s vitéz csapatjának köszönhetõ,