Rész

 1     1|                  hangon és hogy mások is reá ne ismerhessenek, sastollas
 2     1|                 nyögés között várakozott reá...~ ~
 3     1|              hogy õ is ugyanezt érzi s a reá nehezedõ borús elõérzet
 4     1|              szomorú nyájassággal nézett reá és egész alakját, mintha
 5     1|           szenvedésekkel teljes jövõ vár reá.~- Tûrj! Ne tedd nehezebbé
 6     1|         meghalnék, akkor az egész vagyon reá szállna. Unokabátyám kétszer
 7     1|          kimondhatatlan vigasztalás volt reá nézve. Kétségbeesés és önvád
 8     1| Mahmud-el-Tebrisz, úgy látszék, már várt reá, mert komoran intett:~-
 9     1|                 Allah áldása és kegyelme reá, eladott téged Abu-Varáki
10     1|               damaszkusi szeraszkiernek, reá is Allah áldása és kegyelme
11     2|                   Tán e névrõl emlékszel reá?~Edömér hálásan nyujtá oda
12     2|             magam elõtt, de nem ismertem reá és majd ledobbantam az ijedtségtõl
13     2|       kimondhatatlan elmeredéssel nézett reá, azután hangos örömkiáltással
14     2|                nem lehetett megharagudni reá, mert törleszkedõ, simulékony
15     3|                udvarára, az már ott várt reá az egyik ablaknál és sietve
16     3|               kapitányát is meginvitálva reá, erre az örvendetes alkalomra,
17     3|                 ütegek kezelését egészen reá bízta.~- Készülj, fiú! Nemsokára
18     3|                tervet.~- És vállalkoznál reá, derék hõsöm? kérdezte gyorsan.~-