Rész

 1     1|       mindenki a világ végét várta.~A plébános meghuzatta a templom harangjait,
 2     1|      ítéletidõ rajtunk, mondá az öreg plébános a vihar kitörésekor Kányavárinak,
 3     1|          várnak odakünn?~- A helybeli plébános tisztelendõ úr és Enyingi
 4     1|               vezesd be a tisztelendõ plébános urat.~Midõn az öreg Bálint
 5     1|                 Midőn a tisztes, öreg plébános belépett, ajkán a hit enyhítő
 6     1|              szent akarata...~Az öreg plébános távozta után, Enyingi Török
 7     1|            feketeképû aga, beszélte a plébános, ki ennek hirét hozta meg
 8     1|      kegyelmedet! mondá meghatottan a plébános.~- Kötelességem, azért vagyok
 9     1|      véletlenül arra nem megy az öreg plébános. Az iránta való tiszteletbõl
10     1|               utazás, - szólt közbe a plébános is, mire Edömér és Ilonka
11     1|             méla varázsával s mivel a plébános és Hollókövy gyakorta együtt
12     1|               mondá búcsúzás közben a plébános és hajlott alakja csakhamar
13     1| kétségbeesésében. És egyszerre az agg plébános tiszteletreméltó képe jelent
14     2|             örök feltámadás napját! A plébános temette el, megilletõ egyházi
15     2|          borzalom és rémület. Az öreg plébános kezét tördelve könyezett
16     2|          padlásán lappangtam. Az öreg plébános ápolt saját kezével, késõ
17     3|          egyszerre megjelenik az öreg plébános tisztes alakja is s boldog
18     3|            Csillát és Ilonkát.~Az õsz plébános áldva fogadja õket az õsi