Rész

 1     1|        megtudok!~A renegát szédülni érezte fejét.~- Bízzál bennem,
 2     1|           szökött fel fektébõl.~Nem érezte, hogy megkínzott talpából
 3     1|            a más kárán, de most úgy érezte, mintha a saját birtokára
 4     1|           szóból is, mit megértett, érezte, hogy megalázó, szenvedésekkel
 5     1|       tanulnia.~Ezt Edömér amugy is érezte és gyors felfogásával már
 6     1|   kamrácskájának padlózatára, s úgy érezte, mintha büszke lelkében
 7     1|       Másnap ugyan egy kissé jobban érezte magát attól a gyógyító erejû
 8     1|  fenyegetése.~És Edömér maga is jól érezte ezt! Milyen sorsa fog ezután
 9     1|            magukból.~Nem sokára úgy érezte, mintha ezt az egész óriás
10     1|         átsenyvedni!~Edömér az eget érezte megnyílni maga fölött.~Végre,
11     2|       minden porcikájában ébredezni érezte e kimondhatatlan nevű betegséget.~-
12     2| habakukkóniában!~Khor-khori a vérét érezte hülni e csalhatatlan kijelentésre,
13     3|             akkor meg éppen az eget érezte magára szakadni, mikor Edömér
14     3|        Eleintén ugyan oly gyengének érezte magát, hogy alig tudott
15     3|         mélyen megrendítették. Most érezte csak, midõn szabadítási
16     3|    segítséget.~Olyan elhagyatottnak érezte magát, mint a puszták végtelenjébe
17     3|            Ez meghökkentette, s úgy érezte magát, mint a kelepcébe
18     3|             világomlást semminek se érezte ahhoz képest, amit most