Rész

 1     1|          itten, mert Buda a tiétek marad a felséges padisah nagy
 2     1|      embereink és a magunk részére marad, azaz maradna, - ha ezúttal
 3     1|         tudják. Ez egészen a mienk marad, tehát késhegyig kellett
 4     1|          ezentúl üres, örökre üres marad... E gondolatra a hatalmas,
 5     1|            hozzá fogunk. A mi künn marad, azt Isten nevében elvihetik,
 6     1|      ünnepek miatt pár napig zárva marad. Ez okból hatalmas atyám
 7     1|        serbetemet megiszszátok! Mi marad a Kurbán-bajrámra?~- Majd
 8     1|           huga megmentve... de hol marad a boszú és a megtorlás?!
 9     1|            hím tevét. Szulejka itt marad... Hiszen még több szerencsétlen
10     1|           Minden siet, csak az idõ marad idõnek.~- Mit mondasz, jó
11     2|      gyémántos apuskám, úgy-e, itt marad, nem ereszted el Edömér
12     2|       Korláthkő mindenkor otthonod marad, szólt figyelmeztetőleg
13     3|              További parancsig itt marad kegyelmed és õ fensége magas
14     3|             drágasága neki magának marad...~Sátorának nyitott előrészén,
15     3|            most már örökre a miénk marad! rebegé a boldogságtól megittasulva,
16     3| megvédelmezi a várat és a török úr marad az országban. Akkor nyiltan
17     3|             Ha elesik, a vár mienk marad! A jóslat nem teljesül!