Rész

 1     1|      ember forog veszedelemben! kiáltott utána törtetõ csatlósának.
 2     1|   kutyákat!~- Hátrább mellõlem! kiáltott, kardjára ütve a nemes.
 3     1|         szobába.~- Mit mondasz? kiáltott bátyja rémülten.~- Úgy van,
 4     1|         ne nálam! Takarodjatok! kiáltott harsányan.~E lármára Edömér
 5     1|    pedig hangos »Uram segélj«‑t kiáltott, midőn nem messze tőle egy
 6     1|         gyaur szentnek a nevét, kiáltott le Abu-el-Máni a hajó párkányáról.~
 7     1|        és Paribanu tündérrõl, - kiáltott elébe örvendezve, midõn
 8     1|       és Hanif, mit tétováztok! kiáltott közbe Edömér felcsattanó
 9     1|     visszatalált önmagához:~Mit kiáltott Edömér fiatal ura neki.~»
10     1|         Apámnak derék alvezére! kiáltott Dsámi magánkívül. A kötelékek
11     2|      õket.~- Mintha segítségért kiáltott volna valaki, mondá hallgatózva,
12     3|           Fuss innen, átkozott! kiáltott átokra emelve kezét. Fuss,
13     3|        A fõvezér néz bennünket! kiáltott Edömér és maga véve kezébe
14     3|         égre s túláradó örömmel kiáltott fel:~- Atyám, édes jó atyám!
15     3|       ivott, jókedvûen Edömérre kiáltott:~- Minden ágyummal segítlek,
16     3|    rettentõn, de igazságosan! - kiáltott az öreg Bálint ünnepélyes
17     3| Szerencsés utat Korláthkõ felé! kiáltott le aztán még egyszer, midõn