Rész

 1     1|      tekintete, mi aztán gyanakodó, kegyetlen kifejezést adott egész arcának.~-
 2     1|          arcába, azután õ is hideg, kegyetlen mosolygással nyilvánítá
 3     1|    Kányavári lehajolt a nyeregbõl s kegyetlen nevetéssel dörmögte fülébe:~-
 4     1|      véletlenül meghal, elpusztul a kegyetlen bánásmód és a nehéz rabszolga-munka
 5     1|       Gondod legyen rá, hogy valami kegyetlen emberhez kerüljön, ki nem
 6     1|                Értem! felelt hideg, kegyetlen mosolylyal a rabszolgakereskedõ.~-
 7     1|           Aztán nem hiába neveznek »kegyetlen Hanifnak«!~Abu-el-Máni helyeslõleg
 8     1|             mennyit kell szenvednie kegyetlen úrnõjétõl és a környezettõl
 9     1| megszégyenülés formát érzett durva, kegyetlen szívébe lopódzni.~Nagyot
10     1|          róla Hanifot, mikor valami kegyetlen dologgal akarta terhelni,
11     1|     damaszkusi szeraszkier. Roppant kegyetlen a rabszolgáihoz. Halálra
12     1|             arcába szökött e rideg, kegyetlen megszólításra és ép ezért
13     1|        Damaszkuszban. A szeraszkier kegyetlen uralma azonban fellázította
14     1|            Hol vagy, merre vittek a kegyetlen pogányok. Nincs annyi könnyem,
15     2|       mondhatok vele! El-Tebrisz, e kegyetlen ember, õt is nyilvánosan
16     3|          készen van számukra, szólt kegyetlen tréfával, a sirgödörbe rúgva
17     3|         magát lába elé. Abdurrahman kegyetlen arca borzasztó mosolyra