Rész

 1     1|    mehetünk mi is, Bálint szolgám, szólott öreg csatlósához és Hiasszár
 2     1|           ámíts, mert beléd látok, szólott halk, de mégis éles hangon.~-
 3     2|         van! Szavunkat adjuk erre! szólott Ónody is.~Edömér elpirult
 4     3|          szavunk lészen egymással! szólott nyájas kézintéssel - és
 5     3|          szavunk lészen egymással, szólott, tollas kalapját az apródoktól
 6     3|   Örüljetek hát a viszontlátásnak! szólott a kancellár megfordulva,
 7     3|    veszítsd el mindjárt a fejedet, szólott feddõ hangon. Igaz, hogy
 8     3|      kezére hajtva.~- Menni fogok! szólott nyugodt önbizalommal a renegát.~
 9     3|               Mily különös a sors, szólott elmélázva Csilla. Egykor
10     3|            nagyon vágyom hazafelé, szólott aztán.~És csakugyan a kitüzött
11     3| szegényeket, fáradtak ám az úttól, szólott gúnyos nevetéssel.~- Hát
12     3|          fojtott, indulatos hangon szólott:~- Most már csak ketten
13     3|            hogy széjjel ne tépjen, szólott komoly hangsulyozással.
14     3|        egész táborkart.~- No, fiú, szólott az értekezlet után ragyogó
15     3|        volt az eltiport viperának, szólott a jelenlévõ kancellár is,
16     3|          csatolják.~- Jó Bálintom, szólott Edömér is az öröm és meghatottság