bold = Main text
Rész grey = Comment text
1 1 | réztetejéről, folyó aranynyal öntve el a Duna csendesen fodrozó
2 1 | várba juthassanak.~- Nyeljen el a föld, gyaur kutyák! mormogá
3 1 | karjaival jobbra-balra lódította el támadóit.~- Gyere csak,
4 1 | hideg megvetéssel fordult el tõle. A fõtér felé nézett,
5 1 | hitetlen, áruló kutya! El akartál veszteni, felbujtottad
6 1 | holmi apró pénzzel... Engem el ne ámíts, mert beléd látok,
7 1 | gyûlölöm. Ezt az embert én el akarom veszteni. Ezt te
8 1 | kerékbe törnének, se árulnék el semmit!~- Esküdre semmit
9 1 | bántalmat, semmi árulást el nem feledek, hanem mindenért
10 1 | testestõl-lelkestõl.~- Most pedig mondd el röviden, honnan ismered
11 1 | Almahál-Eddin itt Budán? Miért jött el Stambulból, hol a felséges
12 1 | felséges padisah rendelte úgy el, hogy a három elsõ város,
13 1 | nyíltól, imám, kik foglalják el Budavárát? Ugy van-e megírva,
14 1 | hogy karddal kezeimben esem el vitézül, vagy máskép?~-
15 1 | rohan be legelõl, õ foglalja el Budavárát. Mi Chihajával
16 1 | Sûrü egyforma köd takar el mindent, de mindent...~E
17 1 | A pasa azonban annyira el volt mélyedve gondolataiba,
18 1 | pedig bajosan találnál. Ezt el merem mondani neked...~-
19 1 | kaptam üzenetet, hogy Abu el Máni minden foglyot jó áron
20 1 | Gondoskodjatok tehát, hogy Abu el Máni hajói ne soká vesztegeljenek
21 1 | Nos, miért hallgattál el? riadt rá Abdi, kinek vonásai
22 1 | tessék-lássék kedvéért egypárnak el is üttetem a fejét, ha nagyon
23 1 | haszonért, pénzért mindent el lehet tûrni, csak ne fájjon...~
24 1 | de kicsi híján múlt, hogy el nem botlott a lépcsõk alján
25 1 | láttára, mintha a föld nyelné el valamennyit, - egyszerre
26 1 | egyik cselédet, hogy vezesse el a lovakat.~Hiasszár sántikálva
27 1 | Ember, meg akarsz gyilkolni, el akarsz emészteni... Tönkre
28 1 | vagyunk, míg a küldött és Abu el Máni meg nem érkeznek a
29 1 | a tatárok és albánok... El fog esni háza és javai védelmében!~-
30 1 | elérjük czélunkat.~- Elérjük, el kell érnünk, bátya, el,
31 1 | el kell érnünk, bátya, el, ha mindjárt magával a pokollal,
32 1 | áron, minden eszközzel. És el is érjük! Nem válogatunk
33 1 | merrõl a szél fuj. Hidd el, öcsém, az a legháládatosabb
34 1 | dolgoknak! Miért mondod el kettõnk történetét? Te és
35 1 | mint már több egyebet - el fogjuk a pasa elõl titkolni.
36 1 | Igyekeznünk kell tehát, hogy Abu el Máninak nemcsak Buda alatt,
37 1 | fecsegnek, nem árulhatnak el bennünket. Néha, megvallom,
38 1 | tudnak annyi, mintha már el lenne árulva.~- Erre én
39 1 | Száz aranyomat vitték el... Száz gyönyörû aranyomat,
40 1 | Libor holnap mindjárt menjen el a fiskális uraimékhoz, -
41 1 | ennyit mondasz: »El-Mahrun«. El ne feledd e jelszót.~- A
42 1 | odavetette neki a kantárszárat.~- El ne mozdulj innen, míg vissza
43 1 | nagy hajlongással bucsúzott el a pasa kedvenc teszkeredzsijétõl.~
44 1 | mit kell mondanod. Kövess el mindent, hogy ne érjen el
45 1 | el mindent, hogy ne érjen el több napkeltét. Titkainknak,
46 1 | helyett erõs köhögéssel odázta el e nem szeretem beszédet,
47 1 | maga felnyergelé lovát s el sem búcsúzva vendégszeretõ
48 1 | No, no, Jánoskám, ereszd el õket, hadd fussanak a hitványok.
49 1 | hogy mikor a nyulacskájukat el akartam tõlük venni, hogy
50 1 | aranyos Jánoskám... A boszút el kell tennünk alkalmas idõre...
51 1 | hosszú volt-e?~- Hiszen el is olvastam. Éppen a ház
52 1 | meginstált, nem olvasnám-e el neki? Az volt benne, hogy
53 1 | ismeretlen rémülettel foglalák el kebelem...~ S hogy legyőzhessem
54 1 | rajtunk, éhen pusztulunk el.~- Nem addig, míg nekem
55 1 | valaki ez üres teremben el tudott volna rejtőzködni.
56 1 | gyengéd erőszakkal vonta el hugát az ablaktól.~- Galambjaidról
57 1 | és csak akkor hagyták el e szomorú helyt, mikor már
58 1 | ujra a szemét, bizony csak el kellett hinnie, hogy Kányavári
59 1 | fehérjét lehet látni, - de hát el kellett mérgét nyelnie:
60 1 | magában, miképpen mondja el a látottakat urának, midőn
61 1 | ismerte be, hogy mennyire el volt eddig vakulva és meg
62 1 | és gonoszságot követett el ellenük! Ugy-e Jánoska?~
63 1 | távozhassunk, mert higyje el kegyelmed, olyan érzékeny
64 1 | tündérlányasszonykának, mik a leveleket is el tudják ám vinni...~A diskurálás
65 1 | bokrosban - és nesze, vidd el neki ezt az öt aranyat.
66 1 | maradt, szólt, mikor ura el akarta mondani a váratlan
67 1 | fülemile.~- Nem hallottad, el akarja-e adni a portáját
68 1 | ez az ember kegyelmeddel. El akarta veszteni, földönfutóvá
69 1 | gonosz sejtelemmel tölti el szívemet, minõhöz hasonlót
70 1 | titkot belõle, hogy gyûlöl, el akar veszteni bennünket.
71 1 | készülõdhetik, hogy mindenáron el akarja éberségünket altatni...
72 1 | Ugyan, mivel is vehetném el a kedvét ezektõl a mulatságoktól?
73 1 | ravasz pogány kettõs célt ért el ez által, pro primo: elismerteté
74 1 | hattyúról, míg csak a leányka el nem álmosodott, Edömért
75 1 | is fájna a foga!~- Higyje el kegyelmed, jó uram, hogy
76 1 | megtudtam, hogy Ali gyõri pasa el akar fogatni, - tudod, azért
77 1 | pesti oldalra.~- Fogadja el, én is tanácslom kegyelmednek!
78 1 | kis társaság.~- Lám, lám! El is feledém mondani: holnap
79 1 | hogy csendesen maradjon és el ne nyerítse magát.~Végre
80 1 | Hollókövy megrettent, hogy el lesznek vágva az utolsó
81 1 | zaját túldörögve, kiáltá:~- El, el gyorsan az utolsó szobába!
82 1 | túldörögve, kiáltá:~- El, el gyorsan az utolsó szobába!
83 1 | remélek, fiam, ki nem hagy el bennünket. Ah, fiam, ki
84 1 | béllelt ajtó recsegése fojtá el további szavait, mert szinte
85 1 | elhatározással.~- Ne hagyd el Ilonkát soha, soha, fiam!
86 1 | mindjárt...~Sûrû vérömlés fojtá el szavait, s Bálint azt hívé,
87 1 | parancsolom, siessetek, el... el... Oh, Jézusom, mutasd
88 1 | parancsolom, siessetek, el... el... Oh, Jézusom, mutasd lelkemnek
89 1 | ugyanabban a pillanatban tünt el a gyorsan megnyíló és bezáruló
90 1 | Egy szót se többet, hanem el innen sietve! suttogá ez,
91 1 | rekedt hang...~Alig halt el a suttogás, a menekülõk
92 1 | gyerekkel pedig gyorsan el a vidékrõl...~Ilonka aléltan
93 1 | elszakítva, viszik messze-messze, el a kedves szülõi háztól,
94 1 | távoztával két setét alak hagyta el az üreg környékét...~- Most
95 1 | hont,~ Midőn úgy hagytad el, hogy soh'se lásd viszont?~
96 1 | volt olyan megbízatás, mit el ne vállalt volna, természetesen,
97 1 | s csak késő este váltak el egymástól.~- Várj még egy
98 1 | és az evezős-legény éppen el akarta a hajótól taszítani.~-
99 1 | napjának az éjszakáját mondám. El ne feledd még egyszer! E
100 1 | Inkább mondd meg, hová zártad el a fiút?~- Azt a hõstekintetû
101 1 | rabszolgakölyök életével. Add el olcsón, hogy messze, a tartomány
102 1 | beaggatott szobájában költöttek el, mert idõközben visszatért
103 1 | csuda, hogy e rengeteg hidat el nem mosták a rajta áthajtott,
104 1 | tengernyin omló könnyei, el nem vitték keserves sóhajtásai,
105 1 | is kiejtve a szájából.~- El hamdu lillah!25 Mi azonban
106 1 | zenélõ szerecsenjei állták el a bejáratokat, melyek elõtt
107 1 | egyetlen panaszszó se hagyta el ajkát, bár kezét a vékony
108 1 | panaszos hang sem röppent el róla és egyetlen könny se
109 1 | Szánalomból pedig nem fogadok el semmit...~- Látom, hogy
110 1 | Ijedten és remegve hallgatott el, mert a zsibongó és feleselõ
111 1 | felettünk és nem hagyja el a benne bízókat... Ne feledd,
112 1 | halott, apám mellettem esett el a küzdelemben, kis hugom,
113 1 | előtt egymásután vonultak el a mult boldog képei. De
114 1 | valami nehéz fájdalom fogta el szivét. Az egész vadásztársaság
115 1 | imaszerû hangon mondta el e szavakat, azután a sötétségbe
116 1 | szomorúsága mellett is, majd hogy el nem nevette magát, mikor
117 1 | atyjának társaságában költötte el - a közbeesõ idõ pedig játékkal
118 1 | játékkal és mulatsággal telt el.~Ez az idõ volt a legnagyobb
119 1 | kínzásával, ütlegelésével töltött el.~Egyik órában felszerszámoztatva
120 1(35)| esti hűvös órákban költik el.~
121 1 | össze kellett szedni, hogy el ne jajduljon és rá ne rohanjon
122 1 | salavárit bugyogva öntötte el a vér...~- Úgy-e, kutya,
123 1 | nap«~ ~Hetek, havak multak el így, lassan, egymásután.
124 1 | úrnõje Fatmának nevezett el.~Ilyen egyformaságban teltek
125 1 | estéjét együtt tölthetik el.~Edömér, Hanif útján már
126 1 | és mennyei öröm töltheti el szívét, a kinek családja
127 1 | errõl beszéljünk. Beszéld el te is, miként estél e szomorú
128 1 | és évek évek után teltek el, de semmi hir se hallatszott
129 1 | magas hegyháton költöttük el, - ozsonna után pedig rögtön
130 1 | hová még a madár se jut el tõlük. Ah, ha ezt szüleim
131 1 | Forró kézszorítással váltak el tehát egymástól, de elõbb
132 1 | Csilla hevesen rántotta el kezét és dacosan a földre
133 1 | mindez nem tántorította el kötelmeitõl. Kiszabott dolgát
134 1 | Büszke, érzékeny lelke nagyon el van keseredve. Az ilyen
135 1 | hónapok és hónapok multak el és a második karácsony is
136 1 | ed-Adlijeh-be37 ment, hol a sherif el lári fog estére prédikálni...
137 1 | Ezekkel a szavakkal búcsúzott el tõle Kairam, mikor levetkõztette
138 1 | bánásmódját irigyled? Hidd el, odaadnám neked, ha tudnám...~
139 1 | várj egy keveset! Ne kezd el a büntetést! Tudod, hogy
140 1 | Nagyon félek, hogy kereken el fog utasítani...~Ezzel fürgén
141 1 | bársony függönyök zártak el egymástól.~- Szandzsabagli40,
142 1 | kerevetre.~- Na, most mondja el az én halvány arcú Kairamom,
143 1 | szemét forró könnyár lepte el és felsikoltott.~- Nem,
144 1 | meghalok, semhogy te szenvedd el helyettem a büntetést! Itt
145 1 | hangon. Hanif, vezettesd el innen Fatmát. Ez a látvány
146 1 | bõszülten elébe ugrott.~- El innen, el! Fejeskedj máskor
147 1 | elébe ugrott.~- El innen, el! Fejeskedj máskor is! Van
148 1 | akkor fütyölve csattant el az elsõ ütés.~Kairam hangosan
149 1 | volna e büntetést! Gondold el, uram, az egészet, harminc
150 1 | Edömér fiatal ura neki.~»El innen, el! Fejeskedj máskor
151 1 | fiatal ura neki.~»El innen, el! Fejeskedj máskor is! Van,
152 1 | csodálatos dolgokat mondott el a távoli Magyarországról,
153 1 | sóvárgásával...~Ekkép telt el rövid, de szép álomként
154 1 | teljesen felépülve hagyta el ágyát, a harmadik hét végén
155 1 | vegyes utálattal fordult el ettõl a hiénaszívû hájbálványtól,
156 1 | Igazad van! Még nem mondtam el mindent. Sztambulba való
157 1 | Edömér mosolygott.~- Hidd el, az úgy van! De mit mosolyogsz,
158 1 | sok fájdalmat és keservet el tudtuk viselni? Erre most
159 1 | egyetlen szót se veszítsen el belõle.~Edömér örömmel ragadta
160 1 | igazat. Hozzá ne tégy, de el se végy belõle.~- A próféta
161 1 | szemeiddel láttad, mint viselte el a korbácsütéseket, mint
162 1 | üvöltéssel kiáltá:~- Száradjon el szolgád nyelve, apadjon
163 1 | szolgád nyelve, apadjon el hallása és sohase lásson
164 1 | megbocsátás csillaga! Tipord el vakmerõségeért alacsony
165 1 | arcra vetve magát.~- Hord el magadat elõlem te félszemû
166 1 | és megint hónapok múltak el egymás után s már ez az
167 1 | szolga-kisérettel indult el, mint ahogy a hatalmas és
168 1 | olyan szorongó érzés fogta el szívét, mintha sohse látná
169 1 | fel helyébõl és ha Edömér el nem kapja, hát megcsókolja
170 1 | sértett gõggel fordult el tõle.~- Maradj hát hitvány
171 1 | utolsó az utolsók között... El szemeim elõl, ne lássalak
172 1 | fejjel, csüggedten hagyta el a csarnokot és elment volna
173 1 | olyan félelemmel rohant el mellõle, mintha bélpoklos
174 1 | Ezzel a gondolattal aludt el, de nagyon rosszat álmodott,
175 1 | tedd meg azt nekem. Mondd el Fatmának, mi sors ért és
176 1 | megvetõ tekintettel fordult el és többé egy szót se vesztegetett
177 1 | társai részére s bár nagyon el volt csigázva a fáradtságtól,
178 1 | a kit oda küldenek, - az el van örökre temetve; és a
179 1 | oda, kiket lassú halállal el akar veszteni... Azért sajnállak
180 1 | óriási szikladarab zárt el.~- Keress magadnak egy pásztor
181 1 | szagú mocsár-völgy terült el sárga, fojtó köddel, a meddig
182 1 | oldalra, hogyan juthatna el odáig, midőn egyszerre csak
183 1 | széles szakadék választja el a fensíktól. Az öröm szárnyakat
184 1 | sorvasztó halállal veszszen el a halál és magányosság eme
185 1 | pestis-forma betegségben pusztuljon el, a ki beszívta...~Ezzel
186 1 | neked elejétõl végig mindent el kell mondani, szólt László.
187 1 | büntetni és nyomtalanul el akar veszteni - csak ide
188 1 | temérdek kecskét visznek el innen a bányán keresztül,
189 1 | mintha a föld nyelte volna el, nyomtalanul eltünt szemük
190 1 | akarja, hogy itt hervadjunk el fiatalon e zárt, magányos
191 1 | szenvedések árán juthatnak el Dsámi népéhez a dsibbahi
192 1 | Látod, mennyi ok van!~Hidd el, testvérem, könnyezve gondolok
193 1 | szivében.~- Miért szomorodtál el olyan egyszerre? Tán sokallod
194 1 | amint Nekitta megsúgta, ott el fognak adni engem is, mert
195 1 | akadunk. Én nem hagylak el, Edömér, hanem segíteni
196 1 | másodszor nem mondhatom el.~- Úgy beszélsz, atyám,
197 1 | utána, míg csak fehér alakja el nem tûnt a sziklák árnyékában,
198 1 | teljesítjük... Búcsúzzunk el hát tõle, azután induljunk,
199 1 | kullogó árnyékok surrantak el mellettük jobbra-balra és
200 1 | Elõre, ne vesztegessük el az idõt!~És mintha a puszták
201 1 | marhát és tevét hajtottak el.~A teve szóra Dsámi hátratekintett!
202 2 | Hanem ő maga nem sülyedhet el«...~ Tompa: »Az öreg szolga«~ ~-
203 2 | Megint egy nap mult el hiába való keresésben! Sóhajtá
204 2 | Az Isten pusztítsa el a fanatikus pogányait! Minden
205 2 | napját! A plébános temette el, megilletõ egyházi szertartással,
206 2 | áldja meg érte! De mondd el hát, miként menekültél meg
207 2 | egymásnak. Végezzétek hát el, míg én az estebédről gondoskodom,
208 2 | röviden a velejét mondom el a vélem történteknek, szólt
209 2 | szólt Bálint.~- Ne hallgass el semmit! vágott közbe mély
210 2 | kiejteni...~- Most nem mondom el, miket hallottam terveikbõl,
211 2 | ment, hányszor vesztettem el közben az eszméletemet,
212 2 | pusztulását...~Õ temette el minden tisztességgel vitéz
213 2 | magamhoz, mennyit kényelmesen el tudtam magamnál rejteni
214 2 | szabadítom. E célra vettem el a kincset és aranyakat.
215 2 | mintha a föld nyelte volna el.~Elég az hozzá, hogy hosszú,
216 2 | hozzá, azután fiatal urad el fogja mondani a véle történteket...~ ~
217 2 | sejtettem!~Alig rejtõztem el egy ismerõs gyümölcsös-kofa
218 2 | megrendültem! Olyan érzés fogott el, mintha nekem is részem
219 2 | visszatérsz a hazába és nem válunk el egymástól! kiáltá hévvel
220 2 | megtudjuk, hova, kinek adták el. Ha lehet, megszabadítjuk,
221 2 | ördög mindakettõ. Ha valakit el akarnak veszteni, felkutatják,
222 2 | felismerjen valaki... Úgy szöktem el a szeraszkiertól! suttogá
223 2 | feletti düh és iszony torzítá el.~- Kányavári Áron, átkozott
224 2 | vértfagylaló rémület állta el egész valóját, midõn holtnak
225 2 | meggondolatlan kitörésre ragadtatá el magát...~- Ne tégy neki
226 2 | peremén.~- Allah kerim! akkor el innen, a hogy csak lábaink
227 2 | busuljatok. Akkor hagyhatjátok el a várost és jöhettek vissza
228 2 | bólintott.~- Jól van. Mondj el hát róla mindent, amit csak
229 2 | bizonyosan itt leszek! Kisérj el az ajtóig, hogy kiereszszenek,
230 2 | forduljanak? Hiasszár nélkül el vannak veszve ők is, el
231 2 | el vannak veszve ők is, el van veszve a megszabadítás
232 2 | aggodalmasan.~- De még nem mondtad el, hol késtél annyira?~- Ime,
233 2 | eljött és remegve mondá el, hogy üldöznek. Én erre
234 2 | járókelõben kémet gyanítva, jártam el dolgaimban.~Már délutánra
235 2 | bazárba, de alig távoztam el onnan, egy csapat fegyveres
236 2 | harapás után undorodva dobtam el a rétest és tajtékzó dühvel
237 2 | hire futótûzként jutott el, úgy, hogy alig öltözött
238 2 | legfontosabb hirt most mondom el. A vén ravasz, õ tudja,
239 2 | többit majd útközben mondom el.~ ~
240 2 | Khor-khori le volt gyõzve, el volt kápráztatva. Most már
241 2 | reggelre megszabadulsz. Szánd el magadat, hugocskám és ne
242 2 | õ lát, õ tesz, õ rendel el mindeneket, felelé az orvos
243 2 | Jóformán még egy óra se telt el, midõn a nagy aggodalom
244 2 | kormányzóság, sülyeszszen el benneteket Allah a gyehenna
245 2 | őket, míg csak az utolsó is el nem tűnt, a szorosut fordulójánál.~
246 2 | diadalmas arccal hagyta el a nagyvezír palotáját, melyből
247 2 | hencegéssel. Vagy pedig tedd el láb alól, elég embered van
248 2 | pokollal szövetkezünk is, el kell vesztenünk valamennyit.
249 2 | Még akkor se eresztenek el, ha menni akarunk!~- Pedig
250 2 | hogy többé nem hagylak el magamtól!~A kastélyt körülfutó
251 2 | ebet kapott, ha nem hozta el a magáét, s mindegyik mellé
252 2 | legelsõ vívóinak. Ezt egészen el is feledtem néked mondani!
253 2 | hozott - de nézd, Edömér el akar menni, itt akar hagyni
254 2 | hagyni bennünket. Ne ereszd el! Én már mindent megpróbáltam!
255 2 | vétkeznék, ha csak egy szóval is el akarnálak téríteni. Magam
256 2 | szövetségest találsz. Ezt el ne feledd!~E pillanatban
257 2 | itt marad, nem ereszted el Edömér bátyánkat? Az én
258 2 | Azért hát csak búcsuzz el tõle és barátaidtól még
259 2 | főnyi csapatokban állják el az utakat, s néha mindannyian
260 2 | rablóknak, hogy hordják el az irhájukat.~A város határán
261 2 | sebes kocogásban kerülték el a sok vidéki- és vásár társzekeret,
262 2 | Hörgésbe fuló üvöltés harsant el a szerencsétlen ajkáról:~-
263 2 | vágtattak és szerencsésen el is csíptek kettõt a pribékek
264 2 | kegyelmetek, úgy olvassák el e levelet, fejezte be szavait.~
265 2 | árért se maradtak volna el oldala mellõl és alig mélyedtek
266 2 | csüggeteg kétségbeesés fogta el lelkét. Vajjon a hadicsel
267 2 | elhányva, hanyatthomlok futott el a csatatérrõl. Sok a Tiszába
268 2 | de te László, fogadd el e fényes ajánlatot, ki tudja,
269 2 | süveggel kinálnának, se hagylak el, Edömér, felelte László
270 2 | kegyelmének, hogy soha többet el se ereszszen, ha egyszer
271 2 | Bálint kérdésekkel halmozta el.~- Ugyan hagyj békét. Nehogy
272 2 | Könnyû karcolások! De most el innen, el, még pedig sietve,
273 2 | karcolások! De most el innen, el, még pedig sietve, derék
274 2 | ruháit és fegyvereit.~- Most el, még pedig vágtatva! A martalócok
275 2 | honnan hajnalban indultam el bátyám után a táborba.~A
276 2 | Mielőtt megütköznék olvassa el ön ezen levelet«...~ Shakespeare: »
277 2 | másnapi estszürkületkor érték el a tatai halmokat.~A feketedõ
278 2 | jeltadó kiáltásait hozta el hozzájuk a méla csendességben.~-
279 2 | addig ne, míg a vezérnek el nem mondtad.~Azt a török
280 2 | mozdulatokkal jó messze el akarják csalogatni, hogy
281 2 | tartalmát, hogy a vezérnek el tudjad mondani.~Edömér meghatva
282 2 | áldozatkészségedet nem fogadhatom el. Tiéd az érdem, hogy e fontos
283 2 | sátorába.~- Szállásoljad el ezeket a fiatal vitézeket.
284 2 | feljebb vitte volna, ha el nem esik.~- Hát te is nógrádi
285 3 | tönkre verve takarodott el falai alól.~Edömér, ki szintén
286 3 | fővezér hivására távozott el kis időre.~Midőn visszatért,
287 3 | nagy vérvesztéstõl annyira el volt gyöngülve, hogy alig
288 3 | levelei miatt nem utasíthattam el, mert máskülönben meg vakmerõ,
289 3 | mit nem mindenki mondhat el magáról, kiáltá Lindvay
290 3 | markolatot:~- Ezzel estél el vitézül, én édes jó apám!
291 3 | kézszorítással búcsuzott el Lászlótól. Midõn hûséges
292 3 | nyugodtsággal hárította el a csapásokat.~- Úgy látom,
293 3 | kudarcot és félrecsapva surrant el a levegõben.~A párbajsegédek
294 3 | büszkén a maga nevérõl nevezte el.~Ugrásra készülõ fenevadként
295 3 | padisah lábaihoz! kiáltá el magát Kara Mustafa a nagyvezír,
296 3 | azt felelte:~- Pusztítsuk el Bécset.~És erre Bécs ostromát
297 3 | Mahmud-el-Tebrisz, Kairam atyja! kiáltá el magát önkénytelenül Edömér.~
298 3 | jobb lesz, ha szóval mondod el üzeneteidet és mindegyikünk
299 3 | messzi Bécsbõl! búcsuzott el tõlük, Keveházi pedig elkisérte
300 3 | üzenetem nincs, mint mondjátok el a nagyvezír haditerveit.
301 3 | viszontlátásra! búcsuzott el tõle jelentõségteljes mosolylyal,
302 3 | a nádor, ki alig olvasta el a neki szóló levelet, nyájas
303 3 | védõmûvei pedig gyengék, el vannak hanyagolva. Helyõrsége
304 3 | elbeszélte, miként foglalta el huszonötöd magával az ellenséges
305 3 | számításba kell venni, hogy el ne ronthassa dolgainkat.
306 3 | hidegvér, öcsém! Ne veszítsd el mindjárt a fejedet, szólott
307 3 | hogy mozdulatlanul terült el a földön.~- Blumenthal hadnagy,
308 3 | Egyik óra a másik után mult el, a földigérõ arcképek mereven
309 3 | Egyik óra a másik után telt el ebben az idegfeszítõ várakozásban,
310 3 | téveteg fénynyel öntötték el a szobát és az utánok következõ
311 3 | megsebesült.~- Hozzátok el szállásomról a bástyák tervrajzát,
312 3 | helyekre.~Keveházit küldték el a tervekért, ki nagysokára
313 3 | tervekért, ki nagysokára el is hozta azokat...~Starhemberg
314 3 | Intézkedj! Az én küldetésem is el volt árulva, mindenfelõl
315 3 | nap-nap, hét-hét után telt el, de az igért segítség csak
316 3 | nagy vérvesztéstõl alélt el. Nemsokára sikerült is neki
317 3 | városra hömpölyögni. Bécs el van veszve, ha segély nem
318 3 | Mustafa gõgös dölyffel fordult el és csak ekkor határozá el
319 3 | el és csak ekkor határozá el magát a cselekvésre.~Elõhozatta
320 3 | együtt...~A nagy ütközet el volt döntve! Hat basa, köztük
321 3(53)| segíts! Allah pusztítsd el a keresztényeket!~
322 3 | Esztergom ostroma már végképp el van határozva?~Edömér már
323 3 | ellenben szilaj haraggal haladt el mellette, de alig tűntek
324 3 | mellette, de alig tűntek el a fordulónál, a lankadt
325 3 | Esztergom ostroma pedig végkép el van határozva, felelt ez
326 3 | ma kora hajnalban indult el teljesen felgyógyulva Budára
327 3 | most mint barátok váltunk el. Az elválásnál megesküdött,
328 3 | messze zengő hangon ringott el az akkori idők legkedveltebb
329 3 | árnyak lennének, tünedeztek el a ködbevesző setét félhomályban.~
330 3 | sietősen Lindvay, de alig érték el a gátat védő töltés rekettye
331 3 | oldalról körülfogva őket.~- El vagyunk árulva! Rajta, vágjuk
332 3 | kal éjfélig se vergődünk el Lőcséig, sopánkodott Korláthkövyné
333 3 | nyomoruságos szobáját foglalták el, melyhez az ivóból szűk,
334 3 | egyúttal dühös szitok lebbent el, mert Bálint is az asztalra
335 3 | járt-e itt is, ki minden áron el akarja veszíteni?~Gondolatai
336 3 | ajtajához, hogy oly drágán adja el életét, amint csak lehet,
337 3 | meghalnod, - és engem ért el a megérdemlett büntetés...~
338 3 | Hiasszárt, Bálintot minden áron el akarnak veszíteni. Ah, ha
339 3 | akarnak veszíteni. Ah, ha el tudnék mindent mondani,
340 3 | hullanak:~ Özön fut rajtok el vadon~ És száz hajón és
341 3 | a halottakat takarítsák el a közeli sziklás völgyben,
342 3 | számadás napja közeledik! Hordd el magadat, különben elfoglak,
343 3 | és az elesett rablókat is el kellett temetniök...~Ákos
344 3 | pedig kegyeivel halmozta el és egy egész osztályt adott
345 3 | gyujtónaszádokat indított el a készülõben levõ hid felgyujtására.~
346 3 | negyedik bástyatetõt foglalta el diadalittas csapatjával.~-
347 3 | rohant le a falakról. A vár el volt foglalva...~Kilencven
348 3 | sátraikba pihenõre tértek.~- El kell hát foglalni Budát!
349 3 | hogy igazat szól, nem árul el, nem tesz ellenünk semmit,
350 3 | biztosítva legyünk és senkinek el ne árulhasson, Hiasszár
351 3 | Buda ostromát nemsokára el fogja rendelni és bizom
352 3 | Mihelyt besötétedik, te el fogsz kisérni, uram - és
353 3 | pillanatban halk káromkodás repült el ajkáról és boszutól, gyûlölettõl
354 3 | tornyairól, megindultan búcsuzott el barátaitól és Hiasszár kiséretében
355 3 | csókkal, öleléssel halmozta el egymást némán, hosszasan...~
356 3 | Aztán intett, hogy vezessék el...~Kányavári mézédes hangon
357 3 | hizelgõ szavakkal búcsuzott el a basától, de mielõtt a
358 3 | megkérdezte, hová zárták el a hárembe belopódzó keresztény
359 3 | Kairam bég õrzi, Mahmud el Tebrisz fia! horkant rá
360 3 | mondj meg igazán. Nem fogták el Hiasszárt?~- Nem. A palotából
361 3 | kesergésre nincs idõ, hanem el kell követnünk mindent a
362 3 | közé zuhant.~- Most gyorsan el innen! mordult rá az ölelkezõkre
363 3 | hagyatékot.~- Többet nem hagylak el magamtól. Mindenhová elkisérsz
364 3 | Libor leste ki és árulta el õket és rettenetes boszut
365 3 | lövés villanása dördült el az éjszakában és Hiasszár
366 3 | éneke közben egymásután el nem dördültek a kapunyitást
367 3 | ott látott a basánál és el fog bennünket árulni. E
368 3 | nyakunkat szegheti. Buda ostroma el lévén határozva, ha a török
369 3 | barátért.~- Buda ostroma el van határozva, csak a császár
370 3 | fõhercegnek nem mondhatta el, hogy a két Kányavári testvér
371 3 | megtorlást egészen mi ránk. Hidd el nékem, példásan meg lész
372 3 | Elõre, bajtársak! Foglaljuk el a szigetet! kiáltá s egy
373 3 | könyeivel, csókjaival árasztotta el a gyöngyös papucskákat,
374 3 | Azután nézte, mint foglalják el az egyesült seregek a körülfekvõ
375 3 | elõtti magaslatokat foglalta el, Miksa bajor választófejedelem
376 3 | Edömér éppen akkor vonult el csapatjával, midõn Gábor
377 3 | hir villámsebesen terjedt el róla a táborban és a katonák
378 3 | többnyire visszafelé lobbantak el, siralmas pusztulást okozva
379 3 | olyan balsejtelemmel tölté el, hogy valósággal félni kezdett.~
380 3 | Lengyelországba? - kérdé halkan.~- El ám a másvilágra! Az a haramia
381 3 | futásukkal.~Kétezer török hullott el ebben a viadalban s két
382 3 | ugyancsak az õ osztálya foglalta el egyetlen egy rohammal a
383 3 | földetrázó csattogások nyomták el.~Félrehajtá a bejáró vásznát
384 3 | ellentállásnak. Én nem mulasztottam el semmit! Elkövettem mindent,
385 3 | mert ezzel Budavár sorsa el volt döntve.~Szeptember
386 3 | Dávidot, ki hajdui élén vonult el elõtte.~Délután három órakor
387 3 | Az az ember nem eshetik el! Istennél a kegyelem, a
388 3 | rémes percében sem hagyja el lélekjelenléte és bátorsága.
389 3 | az õ szemeláttára essék el. Ne ez az ifjú ölje meg
390 3 | megrendítõ tragédiát, mint esik el az ozman birodalom kulcsvára,
391 3 | kancellár e szavakkal bocsátotta el:~- Javaidat pedig nemsokára
392 3 | itt is sereg nélkül futott el, minden készletét a gyõzõknek
393 3 | ide, atyám? kérdé Edömér el nem eresztve a barát izmos
|