Rész

 1     1| kicirkalmazott lépésekkel közeledett feléje. A másik percben azonban
 2     1|   kisebb-nagyobb csónakok, dereglyék feléje, mert Abu-el-Máni nemcsak
 3     1|       nyílvesszõ a másik után repült feléje, hol lábát, hol mellét s
 4     1|         szíve is szeretettel kezdett feléje hajolni.~- Nem Kairam hibája,
 5     1|             Edömér megindulva nyujtá feléje jobbját, mert most látta
 6     1|             látta nagy sebbel-lobbal feléje sietni, barna arcán szokatlan
 7     1|           szabadulás reménye integet feléje. Egy ideig szólni sem tudott,
 8     1|            vad rikoltással vágtatott feléje, mielõtt a menekülésre csak
 9     1|           barátot! kiáltotta vidáman feléje, azután türelmetlen, sóvárgó
10     1|           közeledett kitárt karokkal feléje. Ez volt Szaud, az emir,
11     2|           vére boszuért kiált! rázta feléje öklét. ~Kányavári pergamentszerû
12     2|        megérinteni Csillának hálásan feléje nyujtott kezecskéit, ki
13     3|         meleg kézszorítással sietett feléje.~Edömér őszintén örült e
14     3|               Kitárt karokkal rohant feléje:~- Ilonkám! Ilonkám! Ismersz-e,
15     3|              gyenge leányalak repült feléje és a boldogság leirhatatlan
16     3|           fegyvereiket, hiába süvölt feléje nyíl nyíl után, zúg, süvit