Rész
1 1| 1672-ben.~»Birtok nem vala már, idegen lett a magyar otthon,~
2 1| ügyekben nem érti a tréfát... Már pedig ez nehéz országos
3 1| kaszárnyák deszkatábláin verik már a takarodót és minden jóravaló
4 1| fanatikus mehlevi-dervis már nagyokat húzogatott rá pálmafabotjával,
5 1| oszlott szerteszét.~- Most már mehetünk mi is, Bálint szolgám,
6 1| ismerte fel.~- Helyes! A kopó már a vad nyomán van!~- Kár
7 1| megvédelmezni...~- Ugyan hallgass már! Egy Hollókövy még ellenségét
8 1| az építészet e remekét.~Már setétedni kezdett, midõn
9 1| Készen vagyunk! Most már bemehetsz, uram, a kegyelmes
10 1| Multkori hallgatózásodért már régen csendes ember lett
11 1| pedig mindakettõt. Egyszer már megpróbáltad ezt... De rajtam
12 1| én kezemben vagyon. Most már akárhová szökjél innen,
13 1| pedig kisérj a palotába. Már fenn ragyog az esti csillag.
14 1| jóllehet öreg ember volt már, még egyetlen ezüst szál
15 1| Miért jösz ily késõn? Már tegnap vártalak! kérdé komoran.~
16 1| egy nyert ütközete után.~Már a lakoma alatt táncos abélérák,13
17 1| csudálkozva Chihaja bey.~- Almahál már három napja megérkezett.
18 1| Mit akarsz tudni?~- Azt már megmondám neked!~- Jól van!
19 1| kulcsa Európában. Csakhogy már nem sokáig lesz az ozman
20 1| kristálygömb alól.~- Látsz-e már valamit, Abdi? hangzott
21 1| elõtt... E vidéket, mintha már láttam volna egyszer...
22 1| csapatok élén. Csakhogy már vitéz ifjuvá serdült. Megismerem
23 1| Budavárát. Mi Chihajával már gyalog küzdünk, kar-kar,
24 1| megnémultál, Abdurrahmán! Már harmadszor kérdezem, min
25 1| között eltávozott.~- No, most már beszélhetsz bátran! fordult
26 1| azt mondom neked!~- Annak már nem árthattok, mert Hollókövy
27 1| jobban elkomorodtak.~- A mint már mondám, Hollókövy gazdag,
28 1| drágaköveket rejteget. Már pedig a gazdagság nagy hatalom,
29 1| módon történjék az egész.~- Már az a tervem is készen van!
30 1| többi mellé... Az effélékbõl már egész gyûjteménye volt neki,
31 1| bekened a talpadat, holnap már táncolhatsz, biztatá nagy
32 1| körülményesebben beszélnem, de ez már mellékes. A fõ, bátya, az,
33 1| és száz szerecsen fején. Már készen van ez a tervecském
34 1| dörzsölgette sovány kezét.~- Már most tehát szívesen fizetsz-e,
35 1| azt mondom néked, most már bizton elérjük czélunkat.~-
36 1| nékem, a török uralom évei már meg vannak számlálva, a
37 1| megérkeztem sólyomvári házadba, te már akkorra megvevéd részemre
38 1| akkoriban rólunk a vidéken... De már elfeledték... Igazad van,
39 1| testvér, mikor a szükség már nagyon sanyargatta õket,
40 1| Most azonban elég volt már a jövõre való tervelgetésekbõl.
41 1| árából... Ez összeget is már bejegyeztem ide, a havasalföldi
42 1| alvidéki csapatok kapitánya már gondoskodott emberekrõl.
43 1| Vakmerõ, ravasz, ügyes ember. Már elindult a felsõ vidékre,
44 1| a jó fogást ép úgy, mint már több egyebet - el fogjuk
45 1| sokan tudnak annyi, mintha már el lenne árulva.~- Erre
46 1| Erre én is gondoltam már, - de hiába, ez máskép nem
47 1| izente, hogy az ötszáz arany már készen áll és Mihály fõangyal
48 1| bizonyosan. Annyi, mint ha már a kezünkben volna.~- Minthogy
49 1| címer is felesleges, mert már más terveim vannak Libor
50 1| Folytatom hát... A mint már mondám, minden pörösködést
51 1| oroszlán-tallért, mire aztán, mivel már késõre járt az idõ, hamarosan
52 1| minden hires orvosa volt már nálam, de egy se tudott
53 1| alszik-e az a renegát kutya? Már egyszer felcsúfolt bennünket...
54 1| belemerültek a tervelgetésbe, hogy már hajnalt kukorékoltak a környék
55 1| fejét.~Napkeltekor Áron már ismét talpon volt és nyalkán
56 1| fogcsikorgatva fetrengett köpönyegén.~Már délfelé járhatott az idõ,
57 1| dörmögte fülébe:~- A foglalót már megkaptad, - a fizetés majd
58 1| megálltak.~- Ezt az ajtót már megvizsgáltam. Az az áruló
59 1| Abdallah-téren keresztül.~A dervisek már az estalkonyi szurát énekelték
60 1| csak nem akart visszatérni.~Már az utolsó napsugár is eltûnt
61 1| rá Áron haragosan. A mint már említém, egyik kapu õrsége
62 1| nem érkeznek. Abdurrahmán már elküldte a fermánt a váradi
63 1| Vajjon figyelmeztette-e már és miként? Ez a gondolat
64 1| erdõcskébe mélyedt, melynek már a vége felé járhatott, midõn
65 1| Kegyelmed az, apám uram. Hát már visszajött?~Kányavári a
66 1| fiam! Fegyvert forgatni már tudsz, tanuld meg hát azt
67 1| lépett be, kit a ház ura már az iró- és könyves-palotában
68 1| borultak.~- Menjünk most már a tanácskozó-palotába, szólt
69 1| félhangon, mert a követ úr már benn várakozott és unalmában
70 1| kérdezni, hanem akkorra már atyja benyitotta az ajtót,
71 1| rezgett, de lombjaik között már rejtelmes árnyék borongott,
72 1| el e szomorú helyt, mikor már a felkelő hold sápadt fénye
73 1| A másik percben azonban már ura lett indulatainak és
74 1| példaképül.~Hollókövy, kit már émelyíteni kezdett a sok
75 1| árulás, gonoszság lappang. Már csak kimondom: török kém,
76 1| De mi történt ezután! Ez már égbekiáltó! Furiába jõ kegyelmed;
77 1| kinézett, hogy a cselédség már lenyugodott-e?~- Minden
78 1| Viktor.~ ~- Innen-onnan már három hete lesz, hogy nálatok
79 1| kegyelmed valaminek, hogy már ráúnt a házamra? kérdé Hollókövy
80 1| tanácsolok kegyelmednek, ha már egyáltalán nem akar tovább
81 1| a csillagokra került...~Már későre járt az idő, midőn
82 1| akarná fojtani! ~Ezt azonban már az asztalnál ülő Istvánffynak
83 1| hold sápadt világa. Most már tisztán látta a felmeredező
84 1| hangosan felnyerített. De már ekkor Bandi nyeregben ült
85 1| paripa a fekete éjszakában.~Már kijutottak a nádasból s
86 1| nyerítéssel rohant tovább, de már nem azzal a gyorsasággal.
87 1| szólt fojtott hangon... Most már rajta, törjétek be az ajtókat
88 1| Az öreg Bálint ugyanis már az üldözők robajára felébredt
89 1| sietett ki a folyosóra, a hol már urát és Istvánffyt találta,
90 1| csapásainak, kik e közben már az ablakokon kezdtek minden
91 1| izzó tekintetét:~- Most már csak hárman vagyunk... hárman!~-
92 1| többit tudjátok... Hah, már közelednek! Csak vigyázat...
93 1| üreg környékét...~- Most már miénk a játék! Miénk minden!
94 1| nem vagyunk, pedig most már enyém a kastély, enyém minden!
95 1| hajó párkányáról.~Kányavári már csónakjában ült és az evezős-legény
96 1| És a kis leány?~- Az már útban van a Fekete-tenger
97 1| lesoványítja az embereket, - már pedig senki sem akar szomorú,
98 1| szó, én is szeretném, ha már ez a fattyú túl lenne az
99 1| kis asztalkán, mit azonban már a rabszolgakalmárnak a hajó
100 1| kérdé gyorsan, de most már némi részvéttel a leányka.~-
101 1| mormolását hallotta...~Itt már álma rendszeresebb kezdett
102 1| érezte és gyors felfogásával már pár nap mulva annyira vitte,
103 1| tentából állott.~Midõn azonban már a fiki kipróbált füle is
104 1| megint hazakisérte õket, hol már várta a tulajdonképem reggeli,
105 1| Edömér találékony, ügyes esze már jóformán minden játékot,
106 1| mert ezt a nevet adta már az elsõ napon Edömérnek)
107 1| javult, hogy Kairam most már nem kínozta oly durván,
108 1| percig tovább lent idõzött, már akkor a vén néger felügyelõ
109 1| el.~Edömér, Hanif útján már napokkal ezelõtt megtudakoltatta
110 1| De mondjad tovább...~- Már jóformán mindent elmondtam,
111 1| legközelebbi vérrokonoknál szokás, már a menyekzõ elõtt három héttel
112 1| vártól és falutól.~Lovaink már nyergelve vártak, de Margit
113 1| tervet a szabadulásra, mert már nem bírja ki tovább.~- Istenem
114 1| napról-napra javult.~Midõn már egészen folyékonyan beszélte
115 1| mikor lesz? kifogytok-e már~ Dicséretiből az otromba
116 1| haragszol.~A leányka, ki már menőfélben volt, erre visszafordult
117 1| hidegséggel kérdé:~- Van már valami terved a szabadulásra?~-
118 1| rózsa-serbet is! kiáltotta utána.~Már jó délután járt az idõ és
119 1| te is kérdéseiddel! A baj már megtörtént. A büntetést
120 1| se többet, fiam! Untatsz már ezzel az esztelenséggel...~-
121 1| erõsen, Ibrahim! mormogá, de már akkor fütyölve csattant
122 1| Pedig nehéz volt. Mert már káprázó szeme elõtt összefolyt
123 1| erõtlen mosolylyal. Most már jól van minden, hamarosan
124 1| kedves, jó uram. Holnap már nem fog fájni semmit és
125 1| folyosókon és a termekben már égtek a selyembojtos, tarka
126 1| szívet a világon!~- Azt én már régen megbocsátottam neked,
127 1| a menekülés!~A reménynek már eme gyenge, halavány csilláma
128 1| Mahmud-el-Tebrisz, úgy látszék, már várt reá, mert komoran intett:~-
129 1| nemes és kitartó.~- Igy már aggodalom nélkül gondolok
130 1| gondolok reád! kiáltá Edömér és már lefelé kezdett hajlani a
131 1| múltak el egymás után s már ez az év is a végéhez közeledett,
132 1| a másik percben azonban már hangos örömujjongással,
133 1| erõltetett mosolylyal. Hanem most már szabadulásunkon kezdek
134 1| szeretne e hitvány gyaur már néked is parancsolni! Emlékezz,
135 1| fáradtságtól és forróságtól már majd összeroskadtak, kaptak
136 1| Alsiráth-völgyébe vele! Már van ott két elveszni való
137 1| Dsámi, édes Lászlóm!~- Most már neked is testvéred, barátod,
138 1| mindenét... Alkonyattájban, mi már nincs messze, - elõnkbe
139 1| akkora az öreg Taib apó már otthon lesz...~- Az öreg
140 1| László. Figyelj hát! Azt már tudod, hogy e völgy a halál
141 1| ápolt és kigyógyított a már bennünk lappangó halálos
142 1| észre. A kecskék azonban már mind aláereszkedtek a bérctetõkrõl
143 1| perc mulva a három ifjú már olyan bizalmas, meleg beszélgetés
144 1| Edömért. Dsámi és László már elvégezték a fejést és friss,
145 1| elmondá, hogy a menekülésre már minden elõ van készítve,
146 1| lélek rejtõzködik...~- Most már egyek vagyunk testben, lélekben!
147 1| szabadítád meg szívemet. Most már nem furdal a lelkiismeret,
148 1| mocsár-völgybe kell hajtaniuk. A hold már háromszor megtelt, s holnap
149 1| bánya felé, melynek száda már nyitva volt - és egy nagy
150 1| nézett mindhármukra.~- Most már fiaim, készülődjetek az
151 1| öreg kor csak várakozás már a halál kapuja elõtt. Rég
152 1| kelne belõlük szárnyaira.~Már éjfél felé járhatott az
153 1| ragadva, siettek utána, de már ekkor Dsámi a völgy végén
154 1| hímmedvével...~Épen jókor jöttek!~Már minden nyilát ellõdözte
155 1| meredekrõl és a másik pillanatban már Dsámira vetette volna magát,
156 1| hozzájuk az elsõ csillagsugár, már újra elnyelte õket egy alagútforma
157 1| és egy forráskával.~Innen már az Aldebaran-csillag vezérvilága
158 1| attól, hogy a harmadik napon már ivóvizük az utolsó cseppig
159 1| szegény állat alig bírta már a rárakott terhet cipelni,
160 1| sekélyes mellékágán, ahol már a Mezarthim-csillag sugarai
161 1| oáz felé...~- Barátim, itt már éjjel-nappal résen kell
162 1| sírással végzik a napot.~Midõn már csak másfélnapi járóföldre
163 1| elérték a dsibbahi oáz szélét.~Már messzirõl csak úgy feketéllett
164 2| vele. Tudod‑e, László, hogy már a harmadik hete vagyunk
165 2| bektasi-dervis a szökőkút mellől már jó ideje gyanakodó tekintettel
166 2| mormogá László mérgesen. Már néhányszor nagy bajban és
167 2| álnok pofájú sánta török, ki már tegnap is oly megátalkodottan
168 2| Szunniták vagytok?~Edömért már boszantani kezdé a kancsalszemû
169 2| Ejub-külváros felé tartottak. Már a nap utolsó sugarai ragyogtak
170 2| eszméletre térített. A gyilkosok már eltávoztak, csak ketten
171 2| A martalóczsereg ekkorra már eltávozott. Egy lelket se
172 2| elrabolt gyermekeit keresed. Már tegnap megismertelek a szerály
173 2| meg fogja tudni...~- És már megtudta? kiáltá az örömtõl
174 2| mondd, nyomára akadtál már kis hugomnak? kiáltá Edömér.~-
175 2| egészet, mert, óh uram, most már tiszta lélekkel tehetem
176 2| gyümölcsös-kofa sátorában, már élet-halálra kerestek a
177 2| téged feltaláltak, Bálint, már akkor nyomon voltam és nem
178 2| budai basának... A divánban már akkor tudtak a magyar követség
179 2| Amint hallottam, a nagyvezír már tegnap busás ajándékokat
180 2| De nézzétek, a követség már partra szállott. A népség
181 2| áldozatait maga elõtt látta, de már a következõ pillanatban
182 2| Ugyan mitõl féltek, hiszen már itt vagyunk! biztatá õket
183 2| benneteket hozzám vezérlett. Most már biztosságban vagytok! Egyetek,
184 2| először megszólalt:~- Most már meg van izenve a harc életre-halálra,
185 2| befőtteket készíti.~Ennek révén már kétszer váltottunk izenetet
186 2| Midőn visszatértek, Hiasszár már, úgy látszék készen volt
187 2| könnyen elcsuszik, de három már szemet szúr. Maradnotok
188 2| várták, nem tért vissza, sőt már a második nap is végefelé
189 2| csak nem mutatkozott.~Ekkor már mindnyájukon komoly aggodalom
190 2| reménységét.~- Az alkonyat már itt van, s mihelyt a nap
191 2| baj érte Hiasszárt, mert már itt kellene lennie.~Némán,
192 2| tanácstalanul néztek egymásra. Már most hová, merre forduljanak?
193 2| városból, melynek falai már összeolvadtak az aláereszkedő
194 2| gyanítva, jártam el dolgaimban.~Már délutánra járt az idõ, s
195 2| lesz a mi megmentõnk. Most már a leányka is bizonyosan
196 2| segítségünkre jöjjön! Óh, óh, most már megnyertük a játékot! mormogá,
197 2| Hiasszár visszatért, - de már akkor fogadott kikiáltók
198 2| ajándékul. A rabnõk közül egy már szintén meghalt és valamennyi
199 2| leánykát, kinek a levélke már kezébe jutott - Fatma helyett
200 2| megdicsértetni, - de elmondtam már mindent. Bármit tégy, Ninifa
201 2| pokoli keverék maró füstjétől már félig meg volt vakulva,
202 2| kedves orvos? kérdezte már vagy tizedszer. Tudod-e,
203 2| megjutalmazlak!~Hiasszár, ki már majd elnevette magát, erre
204 2| el volt kápráztatva. Most már vakon és feltétlenül hitt
205 2| hogy felordított.~- Most már meg vagy gyógyulva! Allahra
206 2| esküdni, hogy nem érzed már a habakukkónia betegséget. ~
207 2| kezdé.~- Allahra, beszélj már! A pofádról nem jót olvasok!
208 2| beleegyezett tervébe. Most már bizonyos volt a sikerrõl
209 2| puszta falai között, de már a másik percben a boldogságtól
210 2| idõ sürget, napkeltekor már messze kell lennünk! mondá
211 2| a körmei közé kerülünk! Már pedig e veszélynek lépten-nyomon
212 2| Merész vágyait és reményeit már szinte teljesülve látta,
213 2| a fiának és Libornak, de már akkorra ezeknek a tekintete
214 2| kancsalszemű áruló egyszer már tuljárt az eszeden. Köszörüld
215 2| igért telek adománylevele már társolyában lenne.~De midőn
216 2| egészen más szél fog ám fujni. Már most is szóba hozták a mértékadó
217 2| amellett bizonyítsanak, hogy én már a boldogult Hollókövyvel
218 2| igazságot keresi mindenben.~Már most gondold meg, micsoda
219 2| nagybátyját elhalmozta.~Erre már azonban Kányavári is kijött
220 2| egyike. Elhiheted nekem, már régóta nincsenek Sztambulban.
221 2| mint valami vén kígyó, már ekkor összekuporodva, egy
222 2| menni akarunk!~- Pedig ennek már a jövõ héten meg kell történnie,
223 2| vannak, hazajöttek! Most már többé nem tudunk nyomot
224 2| nyomunkba uszítják. Érted-e most már, miért akartam én már hat
225 2| most már, miért akartam én már hat héttel ezelőtt sántán,
226 2| bennünket. Ne ereszd el! Én már mindent megpróbáltam! Vidd
227 2| könyves-házba a fõispánhoz - és már rendre gyujtogatták a hosszú
228 2| Az én egyetlen anyuskám már megigérte, ha máskép nem,
229 2| gerlicém, Edömér bátyád már holnap itt hágy bennünket.
230 2| állapotokról, mikre Edömér - noha már tudta és hallotta - mégis
231 2| emlékezni fogsz rám!...~- Ha már nem emlékszem, meghaltam.
232 2| emlékszem, meghaltam. Most már két talizmán õriz és mind
233 2| minden szóra figyelve.~Már csaknem delelőn állott a
234 2| egyik lengyel kereskedő, ki már többször járt az országban,
235 2| főterére jutottak, mely már a kora hajnali órákban tömérdek
236 2| két elitélt minden tagja már rongygyá volt tépve és az
237 2| öt sebére kérlek, ölj meg már! Kegyelmezzetek! Kegyelmezzetek,
238 2| Résen álljunk... Szövik már körültünk a háló vékony
239 2| kerülhetitek, mert úgy beette már magát az ország testébe,
240 2| jókor érkeztek. Az áldozatok már ki voltak fosztva mindenükbõl
241 2| pribékek közül - és mivel úgyis már Kassa közelében voltak,
242 2| egy sûrû fûzfa bozótban és már javában égtek a tábortüzek,
243 2| a feltámadó hûvös szellõ már a hajnal közeledtét hirdeté,
244 2| mivel hosszú fontolgatásra már nem vala idõ, sebesen kiadták
245 2| nádas szélén. A bég azonban már nem élt, de keze még a halálban
246 2| remegsz, öreg vitéz, úgy-é? Már pedig én azt iratom meg
247 2| indulásnál Edömér fején már az albán vitéz hegyestollú
248 2| táborbeliek üdvrivallgása, mikor már az út kanyargóiból csak
249 2| jókedvûen Bálint, midõn már Hatvan látképe is elveszett
250 2| után újra útnak indultak, már alkonyodott. Bálint boszusan
251 2| bizony vége is lehetne már. Innen-onnan ránk szakad
252 2| útitársnak bizonyult és már az elsõ nap valamennyien
253 2| csapunk, meglássátok.~Erre már az öreg Bálint is közbeszólott
254 2| akaratlanul felsóhajtott.~Már ekkor két napja mult, hogy
255 2| alá véve, elfoglalhassa. Már minden készen áll s tán
256 2| pecséteket, de homlokredõi már az elsõ soroknál elsimultak,
257 2| fiastyúk apró csillagseregével már magasan járt az égen az
258 2| midõn beléptek, társaik már javában aludtak, idegennek
259 2| megszólalt:~- Bizony, öcsém, már csak megmondjuk - a szegény
260 2| megmondjuk - a szegény Móric, már félesztendejénél több, hogy
261 2| arcát mindakét kezével:~- Már most ki lesz az én védõm,
262 2| mellénk oszszon be! De siess már no, mert nemsokára kezdõdik
263 2| ezt a megszólítást, mert már elõzõleg megtudta, hogy
264 3| istentiszteletrõl, Vihorláthy Lászlót már teljes eszméleténél találta,
265 3| annyira kimerítette, hogy már felelni nem tudott. Megint
266 3| hogy Edömér jobb kezekre már nem is bizhatta volna barátját,
267 3| ezredtõl távoznia kellett. Már többször halálra is volt
268 3| ellenfelét. Úgy mondják, ez már a harmincharmadik párbaja -
269 3| õket fogadni.~A tisztek már mind összegyûltek a palota
270 3| másik pillanatban azonban már villámló szemmel mérte tetõtõl
271 3| magukat, mert a deputáció már az ajtó elõtt várakozott.~-
272 3| legázolja, összetöri...~- A baj már megvan! szólt aztán kissé
273 3| sietett hazafelé, - hol már László és az öreg Bálint
274 3| mellette...~Késõ éjszakára járt már az idõ, midõn Edömér kiverte
275 3| segédeivel találkoztak és innen már meg lehetett látni a véres
276 3| sirgödreivel.~Balboa kapitány már ott várakozott rájuk és
277 3| az én zselléreim! A lakás már készen van számukra, szólt
278 3| tudja-e, hadnagy uram, én már harminchárom ellenfelemet
279 3| vér.~- Így vagyunk! Most már elég a játékból! harsogta
280 3| cselfogását vette elõ, mely már nem lovagias párviadalhoz,
281 3| Strattman kancellár irja, mert már vissza kellett volna Kaprarának
282 3| véle valami veszedelem. Már a mult héten meg kellett
283 3| Ilyen a pogány! De beszélj már!~- Az audiencián a szultán
284 3| mer nekik ellenállni és ma már 250,000 ezernyi haddal,
285 3| ágaskodj, hanem egyed meg, ha már belenyaltál és a mázas cseréptálat
286 3| nekik. Vihorláthy sebei már annyira begyógyultak, hogy
287 3| õrszobában...~Eszterházy már türelmetlenül várta õket:~-
288 3| bevágtatott a szálló udvarára, az már ott várt reá az egyik ablaknál
289 3| menjen fel hozzá.~- Hát te már megérkeztél? ezzel a szóval
290 3| maradt.~- Kegyelmedet nevérõl már régen ismerem. A fõherceg
291 3| dübörgéssel végig gördült, már akkor a rémhir a császárváros
292 3| ellenségünk! Elburkolt szavakban már a multkor értésemre adta,
293 3| se lesznek, mert akkorra már ki tudja, hol porladoznak
294 3| Hahaha! nevetett vele most már Áron is.~- Ide hallgass,
295 3| én jól értek. Abdi basát már beavattam és mindjárt téged
296 3| egymástól. Ennek a módja már megvan. Ez az elsõ. A második
297 3| telt undorral és utálattal.~Már több titkos feljelentés
298 3| pedig a másik pillanatban már lova vékonyaiba mélyesztve
299 3| összpontosító parancsot is és már csak az utolsó, legfontosabb
300 3| lerontva találta maga elõtt.~Már alkonyatfelé járt az idõ
301 3| Edömér felgerjedten.~Most már aztán tudta, miért és kinek
302 3| Szerencséjére a zivatar ekkor már szünni kezdett és a hajnal
303 3| forrongásban találta, mert akkor már Pálffy hirét vette, hogy
304 3| Bécsbe, melynek bástyáiról már ekkor látni lehetett a mindenfelől
305 3| összetolva, - mert a nagyvezír már eddig is minden hibát elkövetett,
306 3| falak és sáncok pusztítását.~Már hat ostromot vertek vissza
307 3| levéllel! sugá Edömérnek, kit már akkor bizalma és becsülése
308 3| magatokat. A felmentõ seregek már útban vannak« ezt izente
309 3| bele. A bástyák nagy része már romokban hevert, a templomok
310 3| felére apasztották.~Ekkor már majd ötven napja tartott
311 3| alakú tábor hegyét, hol már nem kellett félnie a felfedezéstõl,
312 3| felfedezéstõl, mivel itt már az elõõrsök spahi öltözetérõl
313 3| parancsokat oszszon.~De ekkor már parancsait nem fogadta senki,
314 3| mikor a rengeteg ozman tábor már ingadozni kezdett és a végsõ
315 3| hogy Esztergom ostroma már végképp el van határozva?~
316 3| el van határozva?~Edömér már hallott erről valamit és
317 3| le, hanem a másik percben már édeskés mosolygás között
318 3| ünnepély végével az ostrom hire már a csapatok között is szájról-szájra
319 3| Csillához, mert másnapra már ki volt adva a parancs az
320 3| pedig annyira javul, hogy már fel is kelhet, csak az ereje
321 3| ezt valaha, Edömér?~- Azt már rég elfeledtem és megbocsátottam.
322 3| délután, a délutánból pedig már az alkonyat kezdi kibontogatni
323 3| pokrócdarabokba burkolva, már annyira megközelítették
324 3| vetőmozsarak közt bujkálva, már egészen a vezénylő basa
325 3| egészen fölébe hajolva, de már a másik pillanatban felismerte
326 3| és oldalról is hangzott már a közeledők robaja, midőn
327 3| elején útnak indulhassunk! Már nagyon vágyom hazafelé,
328 3| erről senki előtt.~Ekkor már elhagyták a bányavárosokat
329 3| úgy tíz óra tájban, mikor már a csapláros is nagy tüntetőleg
330 3| indulatos hangon szólott:~- Most már csak ketten vagyunk! Bármi
331 3| bûzös kecskefaggyú-gyertya már egészen leégett. A korcsmárostól
332 3| megremegett az épület.~Midõn már a csárda ajtaja aggasztó
333 3| ugrott fel álmából...~- Most már gyöngyen megy a tánc! kiáltá.
334 3| Lakyval és csapatjával, ki már két hete üldöz egy másik
335 3| Ah, meghalok, érzem, már nem látok... csak setétet,
336 3| végére értek az imának, már akkor az áruló lelke a más
337 3| hördült fel az öreg Laky, de már ekkor Kányavári János vad
338 3| kérdezõsködésre, mert a hintó már be volt fogva és az elesett
339 3| csigavér«, mert Korláthkõ táján már hõség és hideg borzongatta
340 3| megérkeztek, a várudvaron már úgy kellett leemelni nyergébõl.
341 3| leggyöngédebb szeretettel ápolták és már a gyógyulás útján haladt,
342 3| vegyen az ostromban.~Ekkor már két hét óta ostromolták
343 3| töröknaszádokat lövetni, mikor ezek már beérték Edömér csónakjait.~-
344 3| térdre roskadva, az aga már második csapásra emelte
345 3| tüzelésének a kapu tovább már ellent nem állhatott, hanem
346 3| ágyúkereszttûzzel, Lindvay pedig ekkor már a negyedik bástyatetõt foglalta
347 3| felkoncolni. A gyûlöletes hangot már messzirõl megismerve, kivont
348 3| Hugom meg van találva! Most már életem árán is megszabadítom!~
349 3| zászlót, mert a fõherceg már harsogó tábori zeneszóval
350 3| okból folyik oly lázasan már hónapok óta jelenlegi táborhelyünkön -
351 3| rabszolgakereskedõben? Egyszer már elárult benneteket!~- Bizom,
352 3| kincsért, semmi fenyegetésért! Már pedig Hiasszár megesküdteté
353 3| meggyõzõdik Budán mindenrõl.~- Így már jól van! - Könnyebben lélekzem.
354 3| megnyugodva elkotródott.~- Most már nyugton alhatunk és te Libor
355 3| túlsó felén.~Gábor barát már fenn volt a fán és Hiasszár
356 3| körültekintõ! Fejünkbe megyen most már a játék, ellenségeinknek
357 3| közül a legjobb, legerõsebb már elesett a küzdelemben. Óh,
358 3| után ragyogó arccal - most már csak jöjjön az indulási
359 3| jó atyám! Egyik fogadásom már betelt, leányod szabad lett!~
360 3| lett!~A másik percben aztán már az öreg Bálint is ott térdelt
361 3| kis Ilonka hugom és most már örökre a miénk marad! rebegé
362 3| Vén ember volt már Abdurrahmán basa, majdnem
363 3| sohase változik!«~Pedig már érzik a halálszag Abdi palotájában.
364 3| fõvezére, Gábor barátban már az elsõ találkozás alkalmával
365 3| éjjel Gábor barát, midõn már a harmadik éjszakán át látta
366 3| történelem lapjain is.~A már együtt lévõ rengeteg keresztény
367 3| alattomos ellenségét, most már nem félt tõle. Huga megszabadítva,
368 3| intézzék a rések ellen és már a spanyol önkéntesekkel
369 3| aranyakat érő finom batiszt inge már lepve volt vérfoltokkal.~
370 3| Ott a rés, fiú! Most már bemehetsz! kiáltá Edömérnek.~
371 3| Úgy bizony, az Isten! Most már eszébe jutott az Isten,
372 3| magukhoz térhettek volna, már benn voltak a Tabánban.
373 3| vasaslovasait elverték maguk elõl, s már közel voltak a fehérvári
374 3| mire ezek megérkeztek, már akkor a viadalnak vége lett
375 3| megszeretett, hogy most már vissza se adják, hanem kegyelmedet
376 3| keresztény csapatokkal.~Pedig már nagyon itt volt az az idõ,
377 3| hirnökét is elfogták.~»Az õrség már csak 4000 fõbõl áll, ezek
378 3| harcoltak s egy aga, ki már hét sebbõl vérzett, úgy
379 3| vissza a várkastélyba és már halva volt a vezér, Piccolomini
380 3| fuldoklót...~Abdurrahmán már ordít örömében, de Edömért
381 3| hull alá a magasból.~De már a másik pillanatban újra
382 3| lovához.~- A bécsi-kapu már ingadozik Tüzes Gábor petárdái
383 3| és e szavaknál paripája már szédületes szökésekkel vitte,
384 3| rohant a várkastély felé. Ha már a jóslat betelik, legalább
385 3| találkozunk!~A tubafa pedig már Mohamednek a hetedik menyországában
386 3| vágtattak a bécsi-kapu felé, hol már ekkor a betóduló keresztény
387 3| hömpölyögnek be a várba, mely már minden oldalról a gyõztesek
388 3| tért tehát haza Budára, hol már várta a királyi kegylevél,
389 3| felállott õ is, mert lovaik már türelmetlenkedtek.~- Szerencsés
|